Gála – néha álomkivitelben

Először az 5. percben adódott erre lehetőség, akkor Figo a világbajnokságon tőle látott módon adott középre – azaz labdája nem találta meg a ziccerben érkező társak fejét –, ám Gyan menteni tudott. Igaz, ez amolyan tessék-lássék felszabadítás volt, mert a ghánai minden íratlan szabályra fittyet hányva középre bólintott, pontosan Zidane lába elé. A tétmeccsen a májusi BL-finálé óta eredménytelen francia a glasgow-i ütközethez hasonlóan ismét kapáslövéssel próbálkozott, labdája ezúttal a jobb felső helyett a bal alsó sarok felé tartott, de a háló helyett Zoetebier kezében kötött ki.
A holland hálóőr ettől kezdve egy ideig nem panaszkodhatott a munkanélküliségre. Rögvest a következő akció végén Figo néhány csel után lövőhelyzetbe került, tüzelt is, de Zoetebier résen volt. Akárcsak röviddel később, amikor a játékával a meccs egyik kellemes színfoltját szolgáltató Cambiasso próbálkozott: az argentin húszról lőtt, a labdája Zoetebier "páncélmellényén” csattant, szerencséjére a kipattanót eltakarították a rotterdami hátvédek.
Ami nem ment a spanyol gárda játékosainak, azt egy Feyenoord-futballista, egészen pontosan Paauwe végrehajtotta: mattolta Zoetebiert. Az első negyedóra végén Cambiasso szöktette a bal oldalon Roberto Carlost, a brazil a tőle megszokott lendülettel elrobogott, majd laposan, erőből középre adott. Bent érkezett Guti és Raúl, de náluk is gyorsabb volt – vagy jobban helyezkedett? – Paauwe. A holland védő csatárokat megszégyenítő módon, elegánsan a hálóba passzolt. Alighanem őt lepte meg a legjobban, hogy a labda eljutott hozzá, a mozdulatában talán még a mentési szándék sem volt benne…
Az erőtlenül, inkább pontrúgások kiharcolására – azokkal meg kezdjen Van Hooijdonk, amit akar, szólhatott a mozgató elv – törekvő kikötővárosiak veszélyes akciót még a gól után sem vezettek. Kalamajkát is csak egyszer okoztak Casillas portája előtt, amikor Van Hooijdonk lefejelt labdája után Hierro és Kalou rángatta egymást kölcsönösen, a felvételek alapján a spanyol, Dallas bíró szerint az elefántcsontparti volt az aktívabb, ez pedig egyet jelentett egy madridi szabadrúgással…
Szerencsére a Real Madrid ekkor még kiemelt figyelmet fordított a szurkolók szórakoztatására, ennek pedig egy varázslatos gól lett az eredménye. A 21. percben Zidane, Roberto Carlos, Cambiasso, Guti volt a labda útja, a Feyenoord védői már itt sem nagyon találták a fonalat, de akkor még nem is sejtették, mi vár rájuk a következő pillanatban. Guti ugyanis nem holmi mezei passzal szolgálta ki Roberto Carlost, az talán méltatlan lett volna a már addig is tetszetős akcióhoz. A csatár ugyanis a sarkalást választotta, a végrehajtás pedig kitűnőre sikerült. A labda a brazil balhátvéd elé került, nem a bal lábára, hanem a jobbra, de ez őt nem zavarta. Nem akarta áttenni a balra a labdát, nem csinált egy cselt, hanem lőtt: a bal felső sarokba.
A félidő második felében már kiegyenlítettebb volt a játék, akkor is a Real dominált ugyan, de néha már a németalföldiek is érdemben bele tudtak szólni a meccs menetébe. Lurling például bemutatott egy elsőrangú szólót, Makelelét és Míchel Salgadót is maga mögött hagyta, majd 15 méterről a jobb alsó sarok mellé lőtt. A Real védői nem izgatták túlságosan magukat az éledező rotterdamiak miatt, ennek következtében még Bosvelt előtt is adódott egy nagyobb lehetőség: a középpályás egy letett labdát ágyúzhatott kapura tiszta helyzetből, 16 méterről, csak az irányzékkal volt baj: a kapu helyett az eget vette célba…

A második felvonást is egy holland próbálkozás vezette be – Lurling távolról Casillas kezébe lőtt –, majd jöttek a hispánok. Néhány szöglet, néhány remek csel, de ekkor a kapu előtt hiányzott a megfelelő összpontosítás. Persze akkor még azzal nyugtatgathatták magukat, hogy a kétgólos előny mindenre elég, ám az 56. percben ezt is elfelejthették. Akkor ugyanis szépített a Feyenoord. Van Hooijdonk húsz méterről végezhetett el szabadrúgást, nála az ilyen fél gólt jelent, és mivel ez az este során már a második hasonló kísérlete volt, szinte magától értetődően zörrent meg a háló. A koreográfia a következő volt: Van Hooijdonk nekifutott, Bosvelt a sorfal szélén lebukott, a labda elszállt a feje felett, majd Casillas keze mellett, és a jobb felső sarokban kötött ki.
A madridi híveknek mindössze négy percig kellett aggódniuk csapatuk miatt: az első óra végén visszaállt a kétgólos különbség. A két aranylabdás, Zidane és Figo összjátéka után a portugál jobbról kanyarított be, a hosszú oldalon Gutiról mindenki megfeledkezett, ő pedig ritkán szokott négy méterről az üres kapu mellé fejelni. Most a gyakoribb verzió következett, azaz 3–1-re módosult az eredmény.
A gól után Casillas kapott munkát, a spanyol kapus Ono kapáslövését, Van Hooijdonk szabadrúgását, majd Ono tízméteres löketét ártalmatlanította, és ekkor végképp eldőlt: ezen az estén a Real Madridot nem lehet megverni. Érezték ezt maguk a spanyol csapat játékosai is, akik a hajrában az egyérintőzés szépségéből is ízelítőt adtak a szurkolóknak. A Feyenoord hiába próbált meg szépíteni, ehhez labdát kellett volna szereznie, illetve meg kellett volna tartania azt…
A királyi gárda harmadik nekifutásra végre begyűjtötte az Európai Szuperkupát, és az amúgy is párját ritkító gyűjteménye újabb darabbal gazdagodott. Ráadásul a Realnak sikerült megtörnie az UEFA-kupa-győztesek uralmát is az Európai Szuperkupában: a BL-nyertes először tudta megverni az UEFA-kupát elhódító együttest az idény eleji presztízsmeccsen.

Az Európai Szuperkupa döntői