Történelmi olasz győzelem

Tulajdonképpen maguk az olaszok sem értették, hogy Kína miért is áldozta fel magát Dél-Korea ellen a középdöntőben, lemondva a csoportelsőségről, egyúttal Brazíliát választva magának a negyeddöntőben. Az értetlenség mögött persze visszafogott öröm rejtőzött, hiszen a taljánok – akik érthetően inkább Dél-Koreát kívánták maguknak, mint Kínát – érezték, akad keresnivalójuk szerdán. Mi az, hogy akadt! Egyenesen győzelmi esélyekkel léphettek pályára, és éltek is a sors (valamint Kína) adta lehetőséggel: 3:0-ra legyőzték Ázsia második számú válogatottját, és elsőként kerültek az elődöntőbe.Miután az első játszmát biztosan kebelezték be Marco Bonitta lányai, a másodikban is szédületesen kezdtek. A felvonás első hét pontját ők szerezték, ami kellő stabilitást adott játékuknak, és sokáig tartották öt-hét pontos előnyüket. Mindkét oldalon sok centerakciót lehetett látni, főként Leggeri tűnt ki óriási magasságokból megeresztett bombáival. Ebben az időszakban Mello is jól termelt, 16:10-re és 19:12-re alakította az állást. A kék mezesek azonban megtorpantak 20:13-as vezetésüknél, elsősorban gyengülő nyitásfogadásuknak betudhatóan 22:20-ra felzárkóztak a koreaiak. Sőt, Lo Bianco rossz labdát adott Mellónak, aki messze elütötte azt, és már csak egypontos előnye maradt az Eb-ezüstérmesnek. Lo Bianco viszont továbbra is bízott Mellóban, és az előbb még sikertelen figura most pontot ért. Az ázsiaiak még 23:22-re szépítettek, aztán jött Piccinini, majd egy rontás a túloldalon, és az olaszok történetük legjobb világbajnoki szereplésének küszöbére léptek.

A remekül blokkoló azzurik Leggeri és Togut sáncával 4:2-re léptek meg, Piccinini ászával pedig 7:4-re vezettek. Innentől kezdve lassan, de biztosan elhúztak: jó védekezés után Rinieri a négyes helyről, Mello nyitásból, Leggeri centerből, Lo Bianco megint csak szervából ért el pontot, és máris 13:6-os hátrányt szedtek össze a koreaiak. Ezúttal nem keveredett mély hullámvölgybe az olasz csapat, 14:10-nél volt szorosabb az állás. Ekkor Bonitta becserélte Rinieri helyett Mifkovát, aki már végig pályán is maradt. Újra távolodtak a kékek, Lo Bianco ásza és Togut bombája zárta le a mérkőzést. Vagyis az olaszok történetük során első alkalommal jutottak vb-n a négy közé, és ha már idáig meneteltek, Bonitta kijelentette: érmet akarnak, mindegy, hogy milyet. A találkozón egyébként Rádi Gyula töltötte be a második játékvezető tisztségét, Togut pedig a mezőny legeredményesebb játékosa lett 17 ponttal, jóllehet 35 ütéskísérletéből mindössze 13 pontot tudott gyűjteni. Érdekes adat, hogy Dél-Korea 38 sánckísérletből 4, Olaszország 65 falazásból 13 pontot szerzett, és míg az azzurik 6 ászt is nyitottak, addig az ellenfél egyet sem.
A másik, este 6 órakor kezdődő mérkőzésen az oroszok gyorsan padlóba döngölték a bolgárokat. Az egyórás öszecsapáson az első szettre különösen kevés időt pazaroltak a csapatok, mindössze 16 perc kellett a befejezéshez. Főként a kiválóan nyitó Plotnyikova gyorsított a tempón, ő az egész mérkőzésen hat ásszal tömte tele az ellenfelet. Abban is nagy szerepet játszott a játékos, hogy a második szettben 8:5-ös hátrányból 13:8-as (!) vezetésre tett szert a szbornaja, a harmadikban pedig annak ellenére is biztosan uralta a mérkőzést Nyikolaj Karpol csapata, hogy sok hibát követett el. A bolgárok tompaságáról mindent elárul, hogy mindössze két blokkpontot tudtak összehozni a találkozón, és egyedül Zetova érte el a tíz pontot, ő is éppen csak. A pontkirálynő Artamonova lett 16 ponttal, de Gamova (14), Tyiscsenko (13) és Plotnyikova (10) is elérte vagy átlépte a tízes határt.
A Kína–Brazília és a Kuba–Egyesült Államok találkozó 20.30 órakor kezdődött, és lapzártánk után ért véget.