Ne csak álmodj róla, csináld!

Saját műhelyt épített, a felkészülés jegyében eddig három Világkupa-futamon állt rajthoz, és a jövő hét végétől újabb sivatagi megméretésen, a több mint egyhetes Egyiptom-ralin teszteli a január óta folyamatosan fejlesztett Chevrolet Blazer állóképességét.
A péntek délelőtt megtartott sajtótájékoztatón azt is megtudhattuk, hogy Szalay navigátora az idén Laklóth Aladár lesz. A Madách Színház művésze már évek óta ott sürgölődik a ralipályák körül, és az idén két Vk-futamon már rajthoz állt Szalayval. A legnagyobb kihívást azonban természetesen a Dakar jelenti számára.
A Dakar, amelynek főszervezője, Hubert Auriol – elfogadva Szalay invitálását – a csapat bemutatkozása alkalmából Budapestre érkezett.
A francia szakember korábban versenyzőként is bizonyított: 1981-ben és 1983-ban motorral, 1992-ben autóval nyerte meg a sivatagi show-t, és mindmáig ő az egyetlen, aki mindkét járművel győzni tudott. Nyolc éve azonban már főszervezőként tevékenykedik a kedvenc viadalán.
– Ön szerint mi a Dakar legfőbb vonzereje?
– Hogy bárki elindulhat rajta. Azt szoktam mondani: "Ne csak álmodj róla, csináld!” Itt nincs szükség kvalifikációra, csak az elhatározásra és egy versenyzői licencre – mondta Hubert Auriol. – Ezen a viadalon nemcsak a jó autó vagy motor számít, hanem az emberi kitartás, az elszántság is legalább ugyanannyit nyom a latban, mint a technikai háttér. Ezen felül a sivatagban nemcsak a társáról, hanem saját magáról is új dolgokat tud meg az ember. Amikor ott állsz a homoktenger közepén, teljesen egyedül, akkor érzed csak igazán, hogy milyen kicsi is vagy.

– Miként lehetséges, hogy a negyedszázados jubileumán a Dakar mezőnye nem halad át Szenegálon, tehát nem megy Dakarba?
– Ez nem azért van, mert haragszunk a szenegáliakra, vagy mert nem akarunk velük együtt dolgozni, hanem azért, mert érdekesebbé akartuk tenni a versenyt az indulók és a nézők számára. Ehhez pedig új útvonalra, új környezetre van szükség. De ez a viadal útvonaltól függetlenül "A Dakar”, legalábbis a hangulatot tekintve biztosan. A különbség csak az, hogy eddig Afrika nyugati részén, most pedig a keletin halad a mezőny. Lesznek az útvonalban nagy és kis dűnék, gyors és lassú szakaszok– szóval minden, ami egy jó terepraliversenyhez kell.
–A korábbiaknál nehezebb vagy könynyebb lesz a jubileumi futam?
– Ez sok mindentől függ. Ha szoros a küzdelem, fej fej mellett haladnak a versenyzők, akkor minden nap nagyon kemény. Ha azonban van valaki, aki egyórás előnnyel vezet, akkor nem annyira izgalmas. A másik fontos tényező az időjárás, amelyet nem tudunk bekalkulálni. Szélben például a homok teljesen fellazul, úgyhogy ugyanaz az út egy-két óra eltéréssel is lehet teljesen különböző...
–Sokan mondják, hogy a Dakar manapság már nem a régi, mert a műholdas navigációs rendszer, a GPS jelentősen megkönnyíti az indulók dolgát. A tavalyi Dakar-második Alfie Cox például néhány hete Ausztráliában nem nagyon boldogult a hagyományos itinerrel, mert annyira hozzászokott a GPS-hez.
–Tudja, az idő megszépíti az emlékeket, azért mondja mindenki, hogy tíz vagy húsz éve ez is jobb volt meg az is. A GPS szerintem igenis fontos – főleg a biztonság szempontjából. A segítségével megoldható, hogy nem kell a lerobbant versenyzőket napokig keresni a sivatagban. Persze nem akarjuk, hogy a versenyünk számítógépes játékhoz hasonlítson, ezért korlátozzuk a műholdas navigációs rendszer használatát és vannak GPS nélküli szakaszok is a versenyben.
– Mit szól ahhoz, hogy a hírek szerint nyolc vagy annál is több magyar páros áll rajthoz a huszonötödik Dakaron?
– Nagyon örülök neki, mindig jó érzés látni, hogy a világnak egyre több országában népszerű a viadalunk. Egyébként ez úgy működik, hogy az egyik versenyző hozza magával a másikat. Azt gondolják: ha ő megcsinálta, akkor én is képes vagyok rá... És így nő folyamatosan a mezőny. Persze mindenki különböző céllal vág neki a viadalnak: van, aki nyerni akar, mások "csak” a célig szeretnének eljutni. De ezen a versenyen már az utóbbi is nagy teljesítmény...