A kapun sem lehet leselkedni

Így is történt. A Ferencváros azon az 1990. november 7-i estén szurkolói nélkül háromgólos hátránnyal kezdte a meccset, de újra csak kikapott 1–0-ra a dán Bröndbytől, és búcsúzott az UEFA-kupától. Mi viszont a demokrácia felé csoszogó kis országunkban megismerkedtünk egy vadonatúj fogalommal.
Zárt kapus mérkőzés.
Akkoriban ráadásul ez valóban felért egy álmatlan éjszakákat okozó súlyos büntetéssel, hiszen a futballunk egyre nézhetetlenebb lett, ám a szurkolók mégis kitartottak kedvenceik mellett. Példa rá, hogy a Fradi bajnoki meccsein általában 15 ezren voltak, de Újpesten, Kispesten vagy mondjuk Győrben és Tatabányán is gyakran előfordult, hogy tízezren váltottak jegyet. Azóta sok minden történt, ma már egy Újpest–Fradin is csak ötezer mindenre elszánt drukker teszi tiszteletét, ám zárt kapus mecscsekből lett egy szép listánk.
Mindezt csak azért érdemes felidézni, mert a hét végi fordulóban az Újpest gyönyörű stadionjába (a Kispest lesz a vendég) és a Videoton komótosan, csak semmi kapkodás jeligével készülő pályájára (a ZTE a látogató) sem engednek be senkit. Lehet, hogy ez afféle világcsúcs, tán még a Guinness-rekordok könyvébe is bekerülhetne, igaz, nem lenne jó propagálni, szétkürtölni a világban, hogy tessék, nekünk, magyaroknak ez is sikerült, egyszerre két pályát is betiltottak – hiszen mégiscsak
Eb-t szeretnénk rendezni. De visszatérve a gyökerekhez: bizony a balhé mifelénk nem újkeletű, a Fradi–Bröndbyt is megelőzte a zöld-fehér szimpatizánsok botránya, hogy aztán később már Kispesten is zárt kapus meccseket rendezzenek (a Honvéd kétszer játszott nézők nélkül a Győr ellen…), majd Újpesten egy Zalaegerszeg elleni találkozóról, és a Haladás valamint a Pécs elleni összecsapásokról zárták ki a nézőket.
Az MLSZ, a liga, sőt a rendőrség is tehetetlen a futballbotrányokkal szemben, rendszerint egymásra mutogatnak az illetékesek, állandóan Angliával példálóznak (hogy bezzeg a szigetországban meg tudták fékezni a huligánokat, ma már kerítés sincs…), csak azt felejtik el, hogy ott szinte mindig leköti az emberek figyelmét, mi történik a pályán, ahol valódi futballisták küzdenek egymással. Szóval egyelőre nincs megoldás, nincs törvény, nincs fegyelmezőeszköz, marad az egyetlen lehetőség: bezárni a pályákat.
Viszont igazuk van az újpestieknek, hogy tiltakoznak.
És igazuk van a kispestieknek is, hogy ők akkor most miért nem láthatják kedvenceiket.
A pályabezárás tökéletesen tüneti kezelés, ha kapar a torka a páciensnek, hát vágjuk el neki. Attól, hogy két meccsre betiltják az újpesti stadiont vagy a fehérvári pályát, semmi nem változik, ettől nem lesznek szelídebbek a balhét kereső erős fiúk, viszont a higgadtabbak, akiknek eszükben sincs kézigránáttal, páncélököllel, parittyával támadni a bíróra, az ellenfélre vagy a rend őrére, most joggal sérelmezhetik, miért kell otthon maradniuk.
Ôk nem csináltak semmit.
Hát igen. Törvény nélkül nehéz okosnak lenni és nehéz igazságos döntést hozni. Ezekkel a pályabezárásokkal még azoknak a kedvét is elveszik a meccsre járástól, akik az új évszázadban is kitartanak kedvenceik, no meg a legatyásodott magyar futball mellett. Meg lehet majd nézni azt az Újpest–Kispest meccset, ahol lesz 45 rendező, néhány szenzációt kereső újságíró, egy-két vezető – viszont nem engedik be a hűséges drukkereket, a hangulatot teremtő fanatikusokat, sőt a szponzorokat sem. Panaszkodnak, panaszkodunk az érdektelenségről, a hangulattalanságról, ám gyaníthatóan a lilák és a piros-feketék siralomházi összecsapásánál még a hangos, olykor fülsértő szurkolás is jobbnak tűnik. És ugyanez a helyzet Székesfehérvárott, ahol majd 18 rendező vigyázza az üres "félstadion” rendjét, a pálya környékén pedig 50 rendőr és 50 rendező posztol, hogy még véletlenül se jusson senki a zöld gyep közelébe.
Ugyancsak közös óhaj az Újpest és a Videoton részéről, hogy megkérik drukkereiket, ne szervezkedjenek, ne jöjjenek a tett színhelyére, inkább maradjanak otthon, mert most ezzel tesznek jót kedvenc csapatuknak. Nem nehéz kitalálni, így is lesznek néhányan, akik felmásznának akár az Eiffel-toronyra is, csakhogy lássák a fiúkat munka közben. Az újpesti pályára ráadásul a Megyeri út felől be lehet lesni, az egyik nagykapun át be lehet kukucskálni, de a klub vezetői erre is gondoltak, ott is biztonságiak ügyelnek a meccs láthatatlanságára.
A Fradi Bröndby elleni kilencvenes kupameccse még kuriózumnak számított, az üres lelátóról készült meccs közbeni fotók felkavarták a közvéleményt, hogy aztán később mindez megszokottá váljon, hol egy drukkerek közötti verekedés, hol egy Ring partjelző sporttárs felé elhajított flaszter, hol meg a műanyag székekkel vívott célbadobó-verseny eredményeként.
Itt tartunk most.
Illetve nem tartunk sehol, letelik a büntetés, néhány drukker majd még idegesebb lesz, még inkább agresszívvé válik, és minden ott folytatódik, mint korábban. Csak a sportévkönyvek őriznek majd emléket mondjuk az Újpest–Kispest találkozóról, hogy igen, az volt az a meccs, amelyet zárt kapuk mögött rendeztek, tökéletes hangulattalanságban.
Megint lesz mire emlékezni…