Már a második a Werder

Pazar játékot mutatott be a Werder Bremen Bochumban, és a nem várt különbségű, háromgólos győzelmének köszönhetően felnyomult a tabella második helyére. Az első néhány forduló szenvedését követően egyre jobban játszó, most már látványos támadójátékot is bemutató zöld-fehérek a 16. percben kezdték meg a futballgálát, amikor Aílton a felezővonal közeléből, a bal oldalról elindult, majd hosszú vágtáját az ötösön egy lövéssel zárta le: labdája Van Duijnhoven kezét kikerülve a kapu bal oldalában landolt. A bajnokság elején még a tabellát is vezető hazaiak szintén mutatós góllal egyenlítettek, miután Christiansen látványos labdaszerzést követően középre passzolt, a már a német válogatottban is megfordult Freiernek pedig nem okozott gondot a hálóba továbbítania.Ekkor senki sem hitte, hogy a hazaiak ezzel el is lőtték az összes puskaporukat, pedig így történt! Ettől kezdve ugyanis gyakorlatilag egy csapat volt a pályán, a Werder. Nem egészen negyedórás erőgyűjtés után Aílton és Hariszteasz egy kényszerítővel atomjaira szedte a VfL hátsó alakzatát, már a brazil is gólt lőhetett volna, de ő a kapusba püfölte a labdát, így a görögre maradt a munka dandárja… A villámléptű dél-amerikai híveinek azonban így sem kellett sokáig várniuk a duplára: a második félidő elején Aílton lecsapott egy kósza labdára, majd a kimozduló Van
Duijnhoven lába között a hálóba gurította a mindent eldöntő találatot. A végén még Lisztes Krisztián is feliratkozott a kanadai táblázatra, miután Krsztajics az ő szabadrúgását követően állította be a végeredményt.

"Még ennél is jobban tudunk játszani, érzésem szerint három–egynél visszavettünk a tempóból, ha jobban odafigyelünk, akkor még nagyobb különbséggel nyerhettünk volna – nyilatkozta a lefújást követően Lisztes. – Persze azért ne higgye, hogy elégedetlen vagyok… Micoud eltiltása miatt ezúttal inkább a bal, mint a jobb oldalon játszottam, érzésem szerint nem is ment rosszul a játék. Volt egy-két boszszantó hiba, akadt, amikor a talpam alatt csúszott el a labda, de összességében nincs hiányérzetem. A pontrúgásaim jól sikerültek, a középpályánk egységes volt, jól megfogtuk a gyors bochumi futballistákat, akik nem tudtak élni a sebességük adta előnyökkel. Eközben mi jól kontráztunk, és van két szenzációs csatárunk, Aílton és Hariszteasz, akik könyörtelenül kihasználták a helyzeteiket. Arról korai lenne beszélni, hogy a bajnokság végén hol állunk, mindenesetre mi az elején akarunk végezni. Most sokkal fontosabbnak tűnik a Me-talurg Doneck elleni UEFA-kupa-mérkőzés, amelynek kettő–kettőről vághatunk neki. Jó lenne az elején gólt rúgni, és hamar eldönteni a továbbjutás kérdését.”

Andreas Möller gondoskodott arról, hogy vasárnap ne csupán a pályán lezajlott eseményekről beszéljenek Németországban: a Schalke középpályása bejelentette, csaknem húszéves profiskodás után, az idény végén felhagy az aktív játékkal. "Ezen szezon után befejezem. A döntésem végleges és megmásíthatatlan – nyilatkozta a Bild am Sonntag című napilapnak a 35 éves futballista. – Érzem, hogy fejben egyre jobban fáradok, ráadásul egyáltalán nem félek megtenni ezt a lépést. Sőt, nagyon örülök annak, hogy elkezdődik egy új fejezet az életemben.”
Möller egyúttal mérleget is vont, és úgy vélte, nagyon jó lépés volt, amikor Dortmundból Gelsenkirchenbe igazolt – "Hihetetlenül büszke vagyok arra, hogy a legnagyobb ellenségként jöttem ide, majd kivívtam a szurkolók tiszteletét” –, ugyanakkor válogatottbeli karrierje lezárására nem gondol vissza túlságosan jó szívvel. "Gyorsan elkönyveltek amolyan bajkeverőnek. Nem tett jót nekem, hogy a franciaországi világbajnokságon összevesztem Berti Vogts szövetségi kapitánnyal, illetve hogy mindig a padlóról kellett felállnom. Talán egy olyan jellegű kapitánynak, mint Rudi Völler, a keze alatt sokkal többet tudtam volna kihozni magamból” – fogalmazott a Nationalelffel 1996-ban Európa-bajnokságot, a Borussia Dortmunddal pedig 1997-ben Bajnokok Ligáját nyert labdarúgó.