Kimerültek a zalaegerszegiek

A. T. P.

Vágólapra másolva!

2002.10.04. 20:46

Címkék

Gyôrben Koplárovics Béla sem tudott betalálni a jól védô Tomislav Butina kapujába (Fotó: Danis Barna)

Azt tudni lehetett, hogy egyszer véget ér a bajnok Zalaegerszeg nemzetközi kupaszereplése, ám gyanítható, senki sem ilyen búcsúra számított. Amilyen jól indult a zalaegerszegi futball történetének első ilyesfajta megméretése, a végére elfáradtak a futballisták.
Lássuk, miként vélekedik az elmúlt hónapokról Egerszeg talán legnépszerűbb polgára, amúgy a csapat szakvezetője, Bozsik Péter:
"A Bajnokok Ligája-selejtezőkből kihoztuk a maximumot – kezdte a szakember. – Először túljutottunk a horvát bajnok NK Zagreb együttesén, majd legyőztük a Manchester Unitedet. Még az Old Traffordon lejátszott visszavágót sem éltem meg kudarcnak, ám ami ezek után következett, az finoman szólva sikerülhetett volna jobban is… A bajnoki szereplést figyelembe véve az első hónap miatt is van hiányérzetem, főleg a Kispesten és Dunaújvárosban elhullajtott pontok miatt.”

Miroslav Blazevic örülne, ha a Fradi lenne a következô ellenfél

P. T.

Ahhoz képest, hogy az egyik legsikeresebb horvát futballedzô, Miroslav Blazevic azt álmodta még a hét elején, hogy a gyôri visszavágó elsô félidejében a Zalaegerszeg parádés futballal ötgólos vezetésre tesz szert, negyvenöt percnyi játék után a Dinamo Zagreb 2–0-ra megugrott… Mondhatnánk, hogy Dumitru Mitu és Ivica Olic találata mindent eldöntött, de valljuk be, a továbbjutó csapatok rovatába már az elsô, zágrábi felvonást követôen beírhatták a Dinamót. És ez még akkor is igaz, ha a Horvátországban csak Csiróként emlegetett Blazevic nem gyôzte hangoztatni a kezdés elôtt, hogy nagy elôny a 6–0, de nem behozhatatlan…
A remek humorral megáldott szakvezetô a lefújás után is azzal volt elfoglalva, hogy jókedvre derítse a magyar tábort. Elôbb az újságírókat nevettette meg („…a második félidôben, a harmadik találatunkat követôen nyugodtam meg, hiszen akkor már biztos voltam benne, tíz gólt nem kapunk a hátralevô játékidôben…”); majd kollégájához, Bozsik Péterhez intézett néhány kedves szót („…volt olyan szerencsém, hogy láttam az édesapját játszani, szerintem a legeslegjob-bak közé tartozott”). Az odahaza felettébb népszerű tréner természetesen a párharc értékelésére is vállalkozott:
„Tisztességesen felkészültünk erre a két találkozóra, még a visszavágó elôtt sem lazítottam a gyeplôn. Akik ismernek, tudják, ritkán teszek ilyen kijelentéseket, úgyhogy most jól figyeljenek: elégedett vagyok a csapattal. Az elsô játékrészben ugyan nagy erôkkel rohamozott a Zalaegerszeg, de a kritikus perceket kivédekeztük, majd viszonylag hamar rúgtunk egy gólt, s azzal el is döntöttünk mindent. Egyet, de csakis egyet koccintunk a sikerre, hogy aztán megkezdjük a felkészülést a következô körre. Hogy kit szeretnék ellenfélnek? Tulajdonképpen mindegy, elvégre vagyunk olyan erôsek, hogy egyik csapattól se ijedjünk meg.”
A kérdésre, miszerint mit szólna ahhoz, ha az egyetlen állva maradt magyar gárdával, a Ferencvárossal kerülnének össze, Blazevic így felelt: „Szeretem a magyarokat, a ZTE-vel is jó meccseket játszottunk, vagyis a válaszom az, hogy szívesen megmérkôznénk a Ferencvárossal.”

Visszatérve a Dinamo Zagreb elleni összecsapásra (csak emlékeztetőül: a ZTE 1–9-es összesítéssel esett ki, előbb a Makszimir-stadionban kapott ki 6–0-ra, majd Győrött 3–1-es vereséget szenvedett), a külső szemlélőnek úgy tűnt, a sok utazásban és a magyar labdarúgónak szokatlanul sok mérkőzés lejátszásában elfáradt a csapat.
"Sokszor elmondtam már: ilyen passzban vagyunk – mondta még Bozsik Péter. –Ám tartom a mérkőzés után tett nyilatkozatomat, vagyis ha csütörtökön magyar gárda lett volna az ellenfél, akkor győztesen hagyjuk el a pályát. Az első félidőben voltak helyzeteink, sokszor kerültünk az ellenfél kapuja elé, és többet birtokoltuk a labdát. Ennek ellenére két olyan gólt kaptunk, amelyet itthon nem szedtünk volna össze: az első találatnál háromszor pattant vissza a horvátokhoz a labda, a tizenegyes előtt pedig Ivica Olic úgy futotta le a védelmet, ahogy magyarok nem tették volna. Hiába, ellenfelünk erősebb, gyorsabb, keményebb és agresszívabb labdarúgókból állt.”
Ha már a futballisták értékelésénél tartunk: nem kétséges, hogy az amúgy hasznos csapattagnak és gólfelelősnek tartott ékek rossz napokat fogtak ki, amikor a zágrábiak vagy éppen a manchesteriek ellen kellett pályára lépni: a hat játéknapon négy találatot jegyeztek az egerszegiek, az NK ellen Darko Ljubojevics, a visszavágón büntetőből Urbán Flórián, az MU ellen Koplárovics Béla, míg csütörtökön Radu Sabo volt eredményes.
S van még egy probléma Egerszegen: az utóbbi időben – talán az erőltetett menet miatt – sok sérülés akadályozta a szakvezetők munkáját, és csütörtökön csupán három mezőnyjátékost és az ificsapat kapusát tudta nevezni a Bozsik Péter, Simon Antal edződuó. Bozsik egy hasonlattal magyarázza játékosai idegi és erőállapotát:
"Elfáradtunk. Volt már olyan helyzetben, hogy várt egy fontos hívást a mobiltelefonján, ám az akkumulátor már az utolsókat rúgta, és nem volt töltője? Na, a futballisták is így vannak most… Vasárnap a Ferencváros ellen még bizonyítani kell, feltöltődésre azonban addig nincs idő. Egy dolog azonban vigasztal: utána következik két hét pihenő, amikor utolérhetjük magunkat, majd nyolc mérkőzést játszunk hazai pályán, vagyis elvileg újból százszázalékos állapotba kerülhetünk…”