Van kiút az anyagi válságból

Az egy ideje már tudott, hogy a Bundesligában szereplő klubok többsége anyagi gondokkal küszködik, de most az egyik internetes oldal konkrét számadatokkal is előállt. A gárdák összesen 480 millió eurós adósságállománnyal birkóznak, körülbelül 200 profi munka nélkül tengeti az életét, több csapat játékosai is lemondtak a prémiumuk egy jelentős részéről, ráadásul három – egyelőre nem megnevezett – alakulatot a fizetésképtelenség veszélye fenyeget.
"Ha további veszteségeket kell elviselnünk, akkor a liga szörnyethal” – jelentette ki az elemzés megismerését követően Karl-Heinz Wildmoser, az 1860 München elnöke. "Sok mindenről nincsenek pontos ismereteim, de azt nyilvánosan és világosan cáfolták, hogy három klubnál jelentős anygai problémák vannak” – vélekedett az ügyről Karl-Heinz Rummenigge, a Bayern Münchent működtető gazdasági társaság első embere.
A borúlátó nyilatkozatok között üdítő kivételt jelent Wolfgang Holzhäusernek, a Bayer Leverkusen gazdasági gazgatójának a véleménye: "Egy pillanat! A hivatásos futball prosperál és punktum. Azt elismerem, hogy néhány helyen akadnak likviditási gondok, de ezeket kezelnünk kell, akkor hosszú távon is életképesek maradhatunk.”
A pénztelenség első számú kiváltó oka a Kirch-csoport csődje volt, ennek "köszönhetően” a klubok 820.6 millió euró helyett csak 580 millión osztozkodhattak "A hiányt azonban nem csupán a Kirch-krízisre kell visszavezetnünk – fogalmazott Holzhäuser. – A problémát az is okozhatja, hogy néhány klubnak nem sikerült az előzetesen remélt helyen végeznie a tabellán, így nem tudott akkora összegű bevételhez jutni, mint amennyit a költségvetésébe betervezett. Ez részben a menedzsment hibája is, ugyanakkor azt szeretném leszögezni, hogy nálunk az első két osztályban a többi nagy európai országhoz képest roppant csekély az eladósodottság mértéke.”
A leverkuseni vezető szerint éppen itt az ideje annak, hogy a Német Labdarúgó-szövetség (DFB) és a Német Futball-liga (DFL) véget vessen a felszín alatt zajló torzsalkodásának, és azzal foglalkozzon, ami a feladata. Azaz a labdarúgással.
Holzhäusernek egyébként önálló ötletei is vannak a válság kezelésére. A játékosokkal például meg kell értetni, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben elképzelhetőek fizetéscsökkentések, és erre akár hosszabb távon is fel kell készülni. Ebbe pedig a szakszervezetnek is bele kell nyugodnia, és el kell fogadnia a 26 ezer eurós havi átlagfizetés csökkenését. (Az átlagot az első és másodosztályú futballisták fizetéséből számították ki.) A csökkentés megvalósítását nehezítő egyetlen tényező, hogy a klubok és a játékosok között érvényes szerződés van érvényben.
Minekutána ez az út picit rögösnek tűnik, Holzhäuser más "húrokat is megpendített”. Az egyik javaslata szerint például a ligának elő kell írnia, hogy egy klubnak százalékosan mekkora lehet az eladósodottsága, és ha ezt az értéket nem sikerül tartani, akkor az adott egyletre első lépésként pénzbírság, másodikként pedig viszszaminősítés várna. Emellett a futballistákat különböző kategóriákba kell beosztani – az egyik lehetséges tematika szerint lennének világklasszisok, nemzetközi klasszisok és így tovább –, nekik pedig egy meghatározott rendszer szerint kellene kiutalni a fizetésüket.