Fedezet, góllövőösztönökkel

Irigylésre méltó az a csapat, amelyben két király is játszik! A hetvenes években rögvest három ilyen európai gárda is akadt ezen a planétán: az Ajax, a Barcelona és a holland válogatott. Ezekben a csapatokban ugyanis együtt játszott I. Johan és II. Johan, azaz Johan Cruyff és Johan Neeskens. Ôk ketten voltak az első holland aranygeneráció (az elért eredmények fényében utólag talán helyesebb, ha ezüstgenerációnak tituláljuk őket, legalábbis a nemzeti tizenegy eredményeit figyelembe véve) prominens alakjai, ők voltak a legfőbb kedvencek, egészen addig, amíg nem jelent meg a gyepen a Marco van Basten, Frank Rijkaard, Ruud Gullit trióval fémjelzett "évjárat”.

Az ész és a szív találkozása

Kétségtelen tény, hogy a párosból Cruyff volt az ismertebb és a sikeresebb, Neeskens megmaradt amolyan másodhegedűsnek, de ő is ismerte úgy a szólamokat mint névrokona. Egy holland újságban találóan úgy fogalmaztak, hogy Cruyff ésszel, Neeskens pedig szívvel futballozott, így ők ketten tökéletesen kiegészítették egymást. Ráadásul utóbbinak tökéletes megfelelt ez a szerepkör: "Sohasem akartam átvenni Cruyff helyét, szerintem ez a leosztás tökéletesen megfelelt mindenkinek. Nekem nem az irányítás, hanem a labdaszerzés volt a feladatom. Ha jellemezni kellene magam, akkor azt mondanám, hogy védekező középpályás vagyok, góllövőösztönökkel megáldva. Amikor például láttam, hogy nála van a labda, csak behúztam a nyakam, és elkezdtem futni. Biztos voltam abban, hogy a labda előbb-utóbb elém kerül. Ô ugyanis képes volt arra, hogy akkor és oda rúgja azt, amikor és ahova akarja.”
Neeskensre elsősorban a válogatottban nyújtott teljesítménye miatt emlékezhetünk, elsősorban természetesen az 1974-es produktuma okán. A németországi világbajnokság ugyanis az ő világbajnoksága volt – legalábbis holland részről –, robotolt a középpályán, emellett a góllövésről sem feledkezett meg. És az idegei is tökéletesen rendben voltak, elég csak a nyugatnémetek elleni döntőre utalni. Az aranymeccsen az oranje egy Cruyff, Vogts párharc után már a 2. percben büntetőhöz jutott, és Neeskens volt az, aki oda mert állni a labda mögé. Azóta is olykor Neeskens-tizenegyesként emlegetik az olyan rúgásokat, amelyek során az ítélet-végrehajtó hatalmas erővel az oldalra elugró kapus helyére bombázza a labdát…

A rendező országok átka

Ez már az ötödik gólja volt Nyugat-Németországban – ezzel ő lett a holland csapat legeredményesebb játékosa, a góllövőlistán pedig többek között Rivellinót, Jairzinhót és Gerd Müllert megelőzve a második helyen végzett, méghozzá a lengyelek zsenije, Lato mögött –, de alighanem egyik találata után sem halkult úgy el a stadion, mint a münchenit követően. Korábban rúgott gólt a bolgároknak (mindjárt kettőt), a keletnémeteknek és a braziloknak (az ellenük szerzett volt élete egyik legszebb gólja), de azokat általános tetszésnyilvánítás fogadta. De később a 80 ezer néző "megbocsátott” neki, miután Breitner tizenegyesből, Gerd Müller pedig akcióból legyőzte Jongbloedot, így az első alkalommal átadott Világkupa Franz Beckenbauer kezében kötött ki…
Négy évvel később sem jött össze az áhított arany Neeskensnek és a holland csapatnak, és ott is a házigazda "lelkén száradt” az ezüstérem. Az oranje a torna során többet botladozott, mint tette azt négy évvel korábban, de a középdöntők során elkapta a ritmust, és bejutott a Buenos Aires-i döntőbe. Ott az egy ország, továbbá a helyi katonai junta, valamint a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) által támogatott argentin tizenegy várt rá. Az elképesztő hangulatban Kempes találatára még felelni tudtak a narancsmezesek Nanninga révén, de a hosszabbítás már az elképesztő formában futballozó Kempes diadalmenetét, majd az argentinok első világbajnoki címét hozta. A hollandoknak meg másodszor is az ezüst jutott. Ha semleges helyszínen került volna sor akár az 1974-es, akár az 1978-as döntőre, az oranje kettőből kettőt aligha veszít el!

Válogatott karrierje harmadik (időrendben második) nagy viadalán is érem került Neeskens nyakába, méghozzá bronz. Hogy az nem lett fényesebb, többek között hősünkön is múlt. Az 1976-os Európa-bajnokság elődöntőjében Csehszlovákia ellen piros lapot kapott, így odalett csapata emberelőnye, a rivális pedig felülkerekedett. Neeskens szerencséje, hogy a kisdöntőben a társai térdre kényszerítették Jugoszláviát, így elmondhatja magáról: ahány válogatott tornán részt vett, annyi érmet szerzett.
Az elszalasztott aranyakat pedig klubszinten bőven bezsebelte! Csak az Ajaxszal nyert tízet, de további klubjai közül még a Barcelonával és a New York Cosmosszal is sikerült gyarapítania a kollekcióját. 1971 és 1973 között például rendre Bajnokcsapatok Európa-kupáját nyert, sőt, a középső évben kivétel nélkül mindent begyűjtött. Az Ajax ugyanis olyat tett, amire még az 1999-ben körberajongott Manchester United sem volt képes: az összes létező sorozatot uralta. A BEK mellett bajnok, kupa- és Világkupa-győztes lett (eddig az MU is "rendben volt”), viszont az Európai Szuperkupáról a hollandokkal ellentétben az angolok lemaradtak.
Az amszterdamiak akkori csapatában hemzsegtek a világsztárok – Suurbier, Krol, Haan, Cruyff, Neeskens és még sorolhatnánk –, nem csoda, hogy mind az Ajax, mind pedig a holland válogatott totális futballt játszott. Mindenki támadott és védekezett, elsősorban a góllövés, nem pedig az elhárítás kapott szerepet. Élmény volt akkoriban nézni ezeket az együtteseket, az más lapra tartozik, hogy ezzel a stílussal a célfutballal szemben nem mindig lehetett érvényesülni.
Az Ajaxnak azonban minden összejött, Neeskensszel a soraiban az összes fontos összecsapását megnyerte. A BEK döntőiben sorrendben a Panathinaikoszt, az Internazionalét és a Juventust, az Európai Szuperkupáért kiírt meccseken a Rangerst és a Milant, míg a Világkupáért az Independientét intézte el. Neeskens, mint a fontos gólok specialistája természetesen kivette a részét a diadalmenetből, az Európai Szuperkupában a Milan, a Világkupában pedig az Independiente ellen volt eredményes. Ráadásul mindig a második mérkőzésen.

Az Ajax utáni csendes élet

Az Ajax után a Barcelona következett, de ott még Cruyff-fal együtt sem sikerült csodát csinálnia. Egy Király-kupa- és egy KEK-győzelem volt a mérleg, ami egy ilyen szintű csapattól öt év alatt édeskevés… Ezt követően elkezdődött Neeskens levezető korszaka, méghozzá rengeteg kortársához hasonlóan az Egyesült Államokban. Neeskens mellett többek között Eusébio, Pelé, Carlos Alberto és George Best is az NASL-ben kereste a kenyerét, megpróbálták odaát meghonosítani a soccert, és néhány esztendőig sikerrel is tevékenykedtek. Aztán a liga agonizálása után Neeskens behúzódott a terembe, a Kansas City Comets és a Fort Lauderdale Suns színeiben előadott még néhány varázslatot, majd Svájcban, az FC Baarnál végképp elköszönt szeretett játékától.