Zidane: Nem tudtam elképzelni, hogy kikapjunk…

"Őszintén reméltem, hogy az őszi szezon ugyanolyan jól végződik, mint a tavaszi. A Juventusszal évekig hiába hajkurásztam a Bajnokok Ligája serlegét, így hatalmas élmény volt rögtön az első madridi évemben elnyerni a trófeát, főleg, hogy a Real centenáriumi évében tettük ezt” – kezdi a kopasz irányító. A királyi klub az esztendő második felében persze már nem muzsikált úgy, mint tavasszal, de mindezt részben feledteti a Világ-kupa elhódítása a paraguayi Olimpia ellenében, Jokohamában. A továbbiakhoz persze szükség lesz arra is, hogy a hófehér mezesek sztárjai, élükön a nyáron igazolt Ronaldóval, legjobb formájukat hozzák.
"Ha Ronaldo teljesen egészséges, akkor ő a legjobb a világon!” – tesz bizonyságot Zidane arról, hogy a megasztárokat felvonultató klubban nyoma sincs féltékenységnek. "Neki kell megkapnia az Aranylabdát! Két gólt szerzett a vb-döntőben, amellyel megnyerték a finálét – amikor én ugyanezt tettem, én is megkaptam a díjat.”

A gall futballista figyelmét ugyanakkor a labdarúgásban tapasztalható anyagi problémák sem kerülik el: "Nem normális állapot, hogy egy klubnak 35 profi játékosa van, akiknek többsége értelemszerűen nem jut szóhoz, és így pénzt sem tud megfelelően keresni. Sok jó futballista viszont egyáltalán nem talál egyesületet magának. Megváltozott a világ, ezt játékosoknak és klubvezetőknek egyaránt látniuk kell. Ha úgy érezném, hogy komoly szükség van rá, szívesen felajánlanám, hogy csökkentsék a fizetésem. Persze az sem ártana, ha az emberek és a média a futballról beszélnének többet, és nem a pénzről.” A sajtó természetesen külön is megér egy misét a francia királynak. "Voltam már pozitív és negatív hős is az újságokban – a ’98-as világbajnokság után az egekig emeltek bennünket, ami fantasztikus érzés volt, az idei vébé után viszont alaposan megkaptuk a magunkét. A média világában ez a törvény, ehhez hozzászoktam már akkor, amikor Olaszországban játszottam. Pedig vannak fontosabb dolgok is a világon, mint a futball…”

És ha már szóba került az ázsiai világbajnokság… 2002 Zidane-históriájából kihagyhatatlan a nyári leégés. "A vébé…? Szörnyű volt. Kezdődött a sérülésemmel – ma már tudom, hogy nem lett volna szabad játszanom a koreaiak ellen. [Mint ismert, Zidane a franciák utolsó felkészülési meccsén, Dél-Korea ellen szenvedett combizomhúzódást, amely miatt csak egy vb-meccsen léphetett pályára – a szerk.] A BL-döntő miatt később csatlakoztam a válogatott kerethez, így csak pár napja edzettem, de azt mondtam Roger Lemerre kapitánynak, hogy játszani akarok. Az én hibám volt.”
Dicséretre méltó önkritika, de Zidane-nak nyilván nézőként is megvan a véleménye a gallok dicstelen vb-szerepléséről. "Sosem hittem volna, hogy kikaphatunk Szenegáltól… Amikor a nyitómeccs előtt leültem a kispadra, még minden tökéletesnek tűnt. Egyszerűen képtelenek voltunk azt játszani, amit tudunk, s a mai napig nem tudom, miért. Egy biztos: alaposan megfizettünk érte. Sokan azt mondják, balszerencsénk volt, hiszen ha bemegy David Trezeguet kapufája, akkor megvan a meccs. De nem ezen múlt, meg aztán ’98-ban mindenki azt mondta, hogy szerencsénk volt. A sors hosszú távon kiegyenlíti a számlát – amikor szerencséd van, elfogadod, így akkor sem ildomos panaszkodni, ha peched van.” Ezt a tanácsot speciel sokan megfogadhatnák…