Nyeste Adrienn hosszas vívódás után döntött úgy, hogy abbahagyja a sportolást
Nyeste Adrienn hosszas vívódás után döntött úgy, hogy abbahagyja a sportolást
– Milyen volt a búcsú? – Mi tagadás, meghatódtam. Sírtam egy kicsit, de ez érthető, hiszen gyerekkorom óta a tornáért éltem – mondta Nyeste Adrienn, akit vasárnap a Hungarotel-kupa keretében búcsúztatott el egyesülete. A békéscsabaiak válogatottja – aki két olimpián is szerepelt, s legjobb eredményét a 2000-es párizsi Európa-bajnokságon érte el, ahol felemás korláton a nyolcadik lett – hosszú vívódás után döntött úgy: befejezi pályafutását. Bár úgy tervezte, még felkészül a debreceni szerenkénti világbajnokságra, a viadal előtt néhány héttel elszakadt a keresztszalagja, s nem tudta átélni a hazai világverseny hangulatát. Pontosabban a nézőtérről tapasztalhatta milyen érzés, amikor ötezer ember szorít a sikeres gyakorlatért. – Fájt, hogy nem indulhattam a világbajnokságon, főleg azért, mert tudom, hogy igen erős gyakorlattal tudtam volna a pontozók elé állni. És amikor láttam, hogy a fináléban Szvetlana Horkina hibázott, egyből az jutott eszembe, mi lenne, ha most ott lehetnék… Aztán rájöttem, felesleges álmodozni, el kell fogadnom, amit a sors adott nekem. – Tegyük hozzá, a sors nem kímélte. – Voltak szebb és kevésbé szép időszakok a pályafutásomban, de az igaz, hogy gyakorlatilag a kilencvenhatos atlantai olimpia óta állandóan sérülésekkel küzdöttem. Hol a könyököm, a lábam, a vállam fájt, és állandóan rá voltam kényszerítve, hogy úgymond felálljak a padlóról. – A torna tanította meg küzdeni? – A sport sok mindenre megtanított. Először is fegyelemre, rendszeretetre nevelt, és valóban olyan emberré formált, aki nem adja fel könnyedén az álmait, a céljait. Egyébként abban is biztos vagyok, hogy az új életem, az előttem álló jövő is átalakít majd. – Az, hogy visszavonult egyben azt is jelenti, hogy többé nem nyitja ki a Hungarotel TC edzőtermének ajtaját? – Dehogy jelenti azt! Szikora Zsanival, aki szintén az idén fejezte be pályafutását elsős, másodikos gyerekekkel foglalkozunk, és ezt a munkát egyelőre nagyon élvezem. Persze meglehet, egyszer az élet majd elsodor a sportágtól, ám akkor sem feledkezem meg az edzőimről, a régi versenytársakról, mert ez a közel két évtized meghatározó volt az életemben.