Hetvenegy éves korában elhunyt Joel, az 1958-ban világbajnokságot nyert brazil válogatott játékosa. Joel Antonio Martins 1931 november 23-án látta meg a napvilágot Rio de Janeiróban, ahol nem sokkal később testvéreivel, Joséval és Joaóval a helyi Colégio Santo Antonio Zacarias csapatát erősítette. 1948-ban, 17 évesen szerződött az ország egyik legnagyobb egyesületéhez, a Botafogóhoz, ahol mindössze két évadot húzott le, és úgy tetszett, eltűnik a süllyesztőben, ám 1951-ben átkerült a Flamengóhoz, ahol megtalálta igazi önmagát. A kiváló jobbszélső egy tucat esztendőt töltött a piros-feketéknél, akiknél összesen 404 mérkőzésen játszott és 115 gólt szerzett, több patinás címet begyűjtött olyan nagyságok társaságában, mint Evaristo de Macedo vagy Mario Zagallo. Később Európában is szerencsét próbált, három évig a Valenciát erősítette.Zagallo egyébként csapattársa volt a svédországi világbajnokságon, amelynek biztos kezdőemberként vágott neki, de hiába nyújtott jó teljesítményt az Ausztria ellen 3–0-ra megnyert, majd az angolok ellen gól nélküli döntetlenre végződött első két mérkőzésen, Vicente Feola szövetségi kapitány a Szovjetunió (2–0) ellen már Garrinchát játszatta, aki végül kiszorította őt a csapatból.Miután a stoplist szögre akasztotta, a Flamengónál dolgozott, az utánpótlás-nevelésből vette ki a részét, mint edző és mint játékosmegfigyelő – munkássága révén ismerhette meg a világ Zicót és Juniort. Mintegy hónappal ezelőtt súlyos gyomorműtéten esett át, úgy tűnt, felépül, ám öt nappal ezelőtt állapota hirtelen kritikussá vált és szervezete nem bírta a küzdelmet, légzési elégtelenségben hunyt el.