Súlyos sérülések a maratonin

A Gadamesztől Sabáig vezető út azonban nagyon rögös volt – ha nem is szó szerint. Már az első nap megtizedelte a mezőnyt (33 autós esett ki ezen az egyetlen speciálison), a másodikon pedig tovább csökkent a mezőny létszáma.
Két vezéráldozatot is követelt a szakasz: Alfie Cox először eltévedt, majd amikor újra rátalált a helyes útra, elesett és eltört a válla. Nála is rosszabbul járt viszont a Nissan gyári csapatának mindeddig remekül szereplő sofőrje, Sinozuka Kendzsiro. A Dakar 1997-es győztesének a feje sérült meg, sok vért vesztett, sokkot kapott és lélegeztetőgépre kapcsolták. Az állapota az első híradások szerint nagyon súlyos. A navigátorának, Thierry Delli-Zottinak két csigolyája repedt meg, ő az orvosok szerint nincs életveszélyben.
Sajnos ezzel még nem volt vége a villámcsapásoknak. A Szalay Balázs kamionját vezető Francois Coquatrix ugyanis szintén megsérült egy nagyobb ugratóról való leérkezés után. Ôt is helikopter hozta be a táborba, és az első hírek nagyon aggasztóak: a szimpatikus franciának összecsúsztak a gerinccsigolyái, és nem tudja mozgatni a lábait. Ilyen tünetek mellett még azt mondta a mellette ülő Darázsi Zsoltnak, vegye át a volánt, és menjenek tovább, mert ha nem, kizárják a kamiont.
Szerencsére szó sem volt továbbmenésről, a franciát sürgősen Sabába szállították. A néhány nappal ezelőtt kieső, azóta a szervizautót vezető Szalay volt az első látogatója. Beszélgetett vele, intézkedett, hogy szállítsák haza, miután Tuniszban kezelték.
Aztán elsírta magát… Azt még kibírta valahogy – azt is nehezen –, hogy kiesett, de az, hogy az egyik társának, az egyik emberének ilyen súlyos baja lett, végképp megtépázta az idegeit.

Három párosunk még áll

Most pedig akkor azokról, akik még versenyben vannak a mieink közül.
A három magyar autós párosról szóló beszámolónkat szerdán azzal zártuk, hogy mindannyian áthaladtak az utolsó előtti időellenőrző állomáson, de még nem érkeztek meg a táborba.
Késő éjszaka mindhárman befutottak: először Kis Sándor és Jakab Tamás, egy órával később pedig Palik László is. Mindannyian nagyon nehéz napon voltak túl, és alig várták, hogy lefeküdhessenek. Persze ez sem ment olyan egyszerűen, hiszen a szervizmunkában is főszerepet kellett vállalniuk.
Pedig tennivalók az összes magyar autóján voltak. Kis Sándor és Czeglédi Péter bevallotta: annyi port már rég nyelt, mint a maratoni első napján. Az ok: a kamionokat most már az időeredményük szerint, az autós mezőny tagjaként rajtoltatják, és ezek a hatalmas gépek nagy port kavarnak. A rossz látási viszonyok miatt történt az is, hogy Kisék beleestek egy gödörbe, ami miatt az egyik lengőkart muszáj volt kicserélni a Nissanban.
"Reggelig is vezettem volna, ha kell, csak ne lett volna akkora por” – sóhajtott fel a célba érkezéskor Kis.
Jakab Tamás és Fenesi József is rég várt már annyira valamit, mint azt, hogy meglássa a gati tábor fényeit. Az első száz kilométeren nagyon gyors volt a Chevroletet irányító páros, körülbelül húsz autót előzött meg, és a sofőr már éppen kezdett volna büszke lenni magára, amikor a jobb első defektet kapott.
Aztán még egyet és még egyet.
Nemcsak a gumi lyukadt ki, hanem a felni is eltört. Az utolsó ötszáz kilométert pótkerék nélkül tette meg a páros, attól rettegve, mi lesz, ha még egy defektet kap. Szerencsére azonban a vége felé már együtt tudtak autózni Kisékkel, és abban bízhattak, ha nagy baj lesz, ők segítenek.
Végül nem volt rá szükség, ennek ellenére a táborba érkezés után sem nyugodhatott meg teljesen Jakab, kiderült ugyanis, hogy az alkatrészeit – beleértve a pótkerekeket is – szállító francia kamion még az előző napon elakadt a homokban, és nem tudni, mi van vele. Szerencsére azonban megérkezett Szalay Balázs még versenyben lévő kamionja, és Darázsi Zsolték segítettek helyrepofozni a Chevyt.

Roncstelep a dűnék között

A másik Darázsi testvérnek, Gábornak is volt dolga – Palik Lászlónak diktálta az itinert. Méghozzá hibátlanul. Az ismert tévékommentátor elmondta: az első háromszáz kilométeren nagyon gyorsak voltak (most fordult elő először a verseny folyamán, hogy igazán meghajtották a Toyotát), mert még a sötétedés előtt a dűnés részhez szerettek volna érni. Végül sikerült is, bár éppenhogy az utolsó pillanatban jöttek ki a homokdombok közül. A megérkezés után még háromig sem számoltak, és lement a nap.
"Mindent felhasználtunk, amit erről a játékról tudunk, és az autóból is kihoztuk a maximumot. Ilyen gyorsan még sohasem mentem vele – vallotta be Palik. – Szerencsére a lámpáink is nagyon jók voltak, úgyhogy sötétben is tudtunk haladni. Ez azért is volt igazán megnyugtató, mert azt láttuk, hogy ezen a napon roncstelep lett a sivatag. Rengeteg autó maradt bent éjszakára, öszszetörve a dűnék között.”
A csütörtökön, lapzártánkkor érkező eredmények szerint Kisék ötvenedikként, Jakabék hatvanötödikként, Palikék hatvannyolcadikként célba értek a szelektíven, de a táborig még nem jutottak el. Ez azt jelenti, hogy mindhárman átküzdötték magukat a Murzuk Ergen, vagyis a félelmetes homokhegyen, amely után már csak néhány kilométert kell megtenniük a célig.

Sala élt az alkalommal

A mezőny első fele már délután célba ért. A motorosoknál az éllovasok anynyira el voltak foglalva egymással, hogy szinte észre sem vették a mögéjük érkező Giovanni Salát és Jean Brucyt. Az olasz és a francia pedig van annyira jó motoros, hogy ilyen előnyt nem hagy veszendőbe menni. Sala nyert, Brucy lett a második, és csak mögöttük következtek azok, akiknek a végső győzelemre is van esélyük: Despres, Roma, Meoni és Sainct. Az utóbbi két évben a Dakaron verhetetlen Meoni egyébként az összetettben is átvette a vezetést az idei Világkupa győztesétől, a francia Sainct-től.
Az autósoknál a Mitsubishik megint pokoli gyorsak voltak – ezúttal a címvédő Maszuoka Hirosit illette a szakaszgyőztesnek járó gratuláció, mivel több mint öt perccel megelőzte csapattársát, az összetettben még mindig vezető Stéphane Peterhanselt.
Az utánuk következők már minimum negyedórát "kaptak”, ám Fontenay szenzációs harmadik helye és az, hogy Kleinschmidt végre nem szenvedett a Tarekkel, ezúttal őszintén szólva keveseket érdekelt.
A tábor ugyanis egy emberként aggódott Sinozukáért, akiről a késő esti sajtótájékoztatón az orvosok elmondták: az élete jelenleg veszélyben van, de el kell telnie 24 órának ahhoz, hogy biztosat tudjanak mondani. A csapat közleménye szerint a kormány okozta a pilóta sérüléseit.
A csütörtöki napon egyébként kilenc embert szállítottak repülővel kórházba.