Folytatás tragédia után

Az autósport veszélyes üzem.
Az eszével persze mindenki tudja ezt, de magában biztosan azt gondolja, vele nem történhetnek meg olyan szörnyűségek, mint másokkal.
Másképp nem is lehet, hiszen az már hatással lenne a gyorsaságra. Valószínűleg Bruno Cauvy is azt hitte, neki nem lehet baja. Mert őt is hazavárta valaki. Sajnos, a múlt idő szükséges, mert a francia navigátor szombaton halálos balesetet szenvedett a Zilla és Szarir közötti szakaszon.
Az esés körülményeiről egyelőre semmit sem tudni, a hivatalos közleményben mindössze az áll, hogy a 280-as rajtszámú Toyota pilótája súlyos sérülések nélkül megúszta, a navigátor azonban a helyszínen, valószínűleg azonnal meghalt.
Az egész tábort megrázta a hír. Egy pillanatra megfagyott a levegő, amikor bejelentették, hogy mi történt, és az is biztos, hogy vasárnap mindenki egy kicsit óvatosabban nyomja majd a gázt, mint egyébként.
De a show-nak folytatódnia kell…

A negyedszázados jubileumát ünneplő viadal mezőnye vasárnap reggel útra kel Líbiában és este már Egyiptomban éjszakázik.
De maradjunk még egy kicsit a szombatnál, hiszen a sajnálatos tragédia ellenére azért verseny is volt a Zilla és Szarir közötti, rendkívül gyors szakaszon, amelyet nehezítésként műholdas navigációs rendszer nélkül kellett teljesíteniük a versenyzőknek.

A magányos hős sikere

A motorosoknál a svéd Lundmark aratta le a győztesnek járó babérokat, ami azért is nagy szó, mert ő nem gyári pilóta, igaz, sokkal jobb körülmények között dolgozik, mint korábban. Az elmúlt két évben magányos hősként küzdött, szerelő nélkül, és a viadal végére tíz kilót fogyott, mert a versenyzés és a szerelés mellett nem volt ideje enni. Most vannak segítői, úgyhogy tud pihenni, de technikailag még mindig hatalmas hátrányban van a többiekkel szemben. Mégis nyerni tudott. Bizonyos szempontból szerencséje volt, mert a tizenötödik helyről rajtolt, és mire a navigáció szempontjából kritikus ponthoz ért, addigra már látta maga előtt a többieket.
A második legjobb időeredményt a francia Despres érte el, aki a mezőny egyik legnagyobb túlélőművésze. Tizenötödik alkalommal indult a Dakaron, és még egyszer sem esett ki: az ész nélkül való száguldás nem az ő műfaja, de erre úgy látszik, nincs is szükség, hiszen így is az összetett második helyén áll.
Igen, sikerült Meoni elé kerülnie. Méghozzá azért, mert az utóbbi két Dakar győztese motorgondokkal küszködött. A két hengerből csak egy működött a KTM-jében, és ez azt eredményezte, hogy a dűnék között csak negyvennel, a kemény talajon pedig százzal tudott menni. A szakasz végén így meg kellett elégednie a 21. (!) helyezéssel, ami a végső győzelem szempontjából nem túl kecsegtető.

Ragyog a három gyémánt

Az autósoknál "meglepő módon” Mitsubishi-siker született. Az idei Dakar a másik három gyári csapat visszatérése ellenére a "három gyémánt jegyében” zajlik – ha a többiek érnek is el részsikereket, az új Pajerók az összetettben egyszerűen utolérhetetlenek.
Szombaton Maszuoka Hirosi volt a gyorsabb – valószínűleg az is hajtotta, hogy előző nap öt (!) defektet kapott, és egy monstre kerékcsere volt az élete. A tavalyi viadal győztese nyolcadikként vágott neki a szelektív szakasznak, és minden pillanatot élvezve szállította a legjobb időeredményt. Utóbb bevallotta, volt, hogy 180 km/óra fölötti tempóban közlekedett.
Csapattársa, az összetettben élen álló Stéphane Peterhansel ezzel szemben nem vállalt semmi kockázatot, és csaknem három perccel lemaradva, de másodikként érkezett. És ezzel még nem volt vége, a harmadik és a negyedik helyet is mitsubishisek birtokolták – Fontenay és a korábbi kétszeres ralivilágbajnok Biasion révén.
És akkor a mieinkről, akik közül sajnos már csak ketten vannak versenyben.
Jakab Tamásról és Fenesi Józsefről pénteken egész nap aggasztó hírek jöttek. Pontosabban nem is róluk, hanem az autójukról, amelynek először tönkrement az olajpumpája, majd csapágyas lett a motorja. A Chevroletet kormányozó pilóta a rajt után kénytelen volt visszatérni a táborba. Ott sem sikerült tökéletesen megjavítani a kocsit, de valahogy elvánszorgott az egyes ellenőrző pontig – így legalább az elméleti esélye megmaradt annak, hogy folytathassa a küzdelmet. Estére a kamion is odaért, és együttes erővel hajnalra valahogy rendbehozták a kocsit, de akkor meg már azért kellett izgulni, hogy odaérnek-e időben a rajthoz.
És bár küzdöttek, mint egy oroszlán, nem sikerült elérniük a céljukat: a technika ördöge megakadályozta őket ebben. Legalábbis erre utal az, hogy szombaton nem rajtoltak el Zillából.

Kis és Palik maradt állva

Kis Sándor és Czeglédi Péter viszont elrajtolt, sőt, kora délután meg is érkezett a szariri táborba, a 40. helyen zárva a szakaszt. "Százötven kilométeren keresztül előzgettük az ellenfeleket, a mélyebb, homokos talajon azonban melegedni kezdett a motor, úgyhogy vissza kellett vennünk a gázt – mondta Kis. – A hűtőventillátor tönkrement, és ez nagy hátrányt jelentett nekünk. A szakasz egyébként nem volt túl bonyolult, jóformán végig egyenesekből állt, navigációra alig volt szükség. A dűnéket is nagyon jól vettük, úgyhogy jó hangulatban érkeztünk meg a táborba. Akkor mondták, hogy volt egy halálos baleset, és ez elrontotta a hangulatunkat. És be kell vallanom, ez az eset óvatosságra int minket is.”
A korábbi nyolcszoros autókrosszbajnok az összetettben a 35. helyen áll, és örül, hogy a szombati 554 kilométerrel is közelebb került Sarm el-Sejkhez.
Palik László és Darázsi Gábor pénteken lapzártánk után érkezett meg Zillába, és finoman szólva is úgy néztek ki mind a ketten, mint a varacskos disznók. Körülbelül félcenti vastagon állt a bőrükön a por, és a Toyota is elvesztette üde pirosságát – egyhangú homokszínbe öltözött.
De egyetlenegy defektet sem kaptak, miközben az élmezőny szinte folyamatosan kereket cserélt. Szombaton azonban bepótolták, amit egy nappal korábban elmulasztottak: az első száz kilométeren rögtön két kerékcserét is végrehajtottak, de kora este már bent voltak a táborban.
"A második defektnél volt esély arra is, hogy felboruljunk, alig tudtam »összeszedni« az autót – vallotta be Palik. – Azután azonban sikerült jó ritmust felvennünk, és gond nélkül jöttünk végig. Korábban megbeszéltük, hogy ha lemegy a nap, akár minden dűnénél kiszállunk, ha kell, de erre végül nem került sor. Ezek a dűnék ugyanis már nagyon hasonlítanak az egyiptomiakhoz, amelyeket én néhány hónappal ezelőtt a Fáraó-ralin már jól megtanultam.”
Palikék a 68. helyen zárták a napot, és ez lesz a rajtpozíciójuk is vasárnap reggel, amikor útra kelnek Szivába, a pihenőnap előtti utolsó szakaszra.