Peterhansel a küszöbön bukott

A Dakaron senki sem mehet biztosra.
Még az sem, aki az első szelektív szakasztól kezdve az élen áll, aki két nappal a vége előtt szinte behozhatatlan előnnyel vezet, akivel a második helyen álló márkatársa csapatutasításra már nem küzdhet.
Szóval még Stéphane Peterhansel sem mehet biztosra a sivatagi show-n – és ez szombaton fényesen bebizonyosodott. Nemhiába félt a korábbi hatszoros motoros győztes az utolsó előtti naptól, nem hiába nyilatkozott visszafogottan az első pillanattól kezdve. Néhány napja azt mondta, veszített ő már el motorversenyt úgy, hogy nyernie kellett volna, úgyhogy inkább nem mesél semmit előnyről, győzelemről.
És kiderült: neki volt igaza. Amikor már mindenki (még az ellenfelek is) azt hitték, hogy Peterhansel megnyeri a viadalt – beütött a mennykő. Az addig szinte hibátlan Mitsubishi Pajero Evo cserben hagyta a gazdáját. Először a szelektív szakasz 66. kilométerénél, amikor a hűtővel voltak gondok, és emiatt kellett megállnia körülbelül húsz percre. Természetesen ezek után a francia pilóta tiszta erőből ráállt a gázra, és megpróbálta utolérni az előle induló Maszuoka Hirosit.
Úgy tűnt, jóra fordulnak a dolgok, a harmadik ellenőrzési pontig Peterhansel a huszonharmadikról a hatodik helyre zárkózott fel. Csakhogy ezzel még nem volt vége a megpróbáltatásainak! Éppen az utóbb második helyen végző Henrardot akarta megelőzni, amikor egy szikla megütötte az autó bal elejét, és nemcsak a kerék ment tönkre, hanem a felfüggesztés is.
Peterhansel kénytelen volt megvárni a szervizcsapatot, a gyomorproblémákkal küszködő, gyanútlan Maszuoka meg eközben az "aranyat érő” hatodik helyen célba ért. Érdekesség egyébként, hogy két évvel ezelőtt a japán pont úgy járt, mint most Peterhansel, őt is egy szikla fosztotta meg a győzelemtől.
A sors, úgy tűnik, most kárpótolja őt, mert ha valami nagy baj nem történik a záró, 34 kilométeres szelektív szakaszon, akkor Maszuokától már nem nagyon lehet elvenni a győzelmet. Persze, a szombati nap után már semmiben sem lehetünk biztosak…
Peterhansel kálváriája mellett eltörpül minden más, de fontos megemlíteni, hogy új szakaszgyőztest ünnepelhetett a Dakar-mezőny – az autóval élete első Dakarját teljesítő Miki Biasion autózott a legrövidebb idő alatt Abu Risból Sarm el-Seikbe. A korábbi kétszeres ralivilágbajnok a belga Henrardot előzte meg, akinek szintén ez volt a legjobb részeredménye a viadal kezdete óta.

Despres és egy kacsintás

A motorosok éjfélkor reggeliztek, és egy órakor vágtak neki a több mint négyszáz kilométeres összekötő szakasznak, hogy aztán már világosban rajtoljanak el.
Az első három ellenőrző ponton a spanyolok fiatal reménysége, Marc Coma haladt át elsőként, ám az egyik kanyarban jobbra ment bal helyett, és öt kilométeres kóborlás után meglátta az élen haladó Cyril Desprest és Richard Sainct-et. Ez volt az a pillanat, amikor teljesen elment a kedve a motorozástól, hiszen már tudta, nem nyerheti meg a szakaszt.
A célvonalon Despres haladt át elsőként, aki örült ugyan a részsikernek, és az összetett második helyezéssel sem elégedetlen, de azért jobbat is el tudna képzelni: "Egy kicsit olyan ez, mint amikor Cindy Crawford rákacsint valakire. Az illető hihetetlenül boldog, pedig igazából nem történt semmi. Nos, egy kicsit így éreztem magam ma én is.”
Az összetettben vezető Richard Sainct viszont tartósan birtokolja "Cindy igéző szemeit”. A francia versenyző majdnem nyolc perccel előzi meg Desprest, aminek elégnek kell lennie a zárószakaszra. Szombaton egyetlen pillanatra sem esett pánikba attól, hogy nem ő van az élen, hiszen végig látta maga előtt Desprest, és ebből tudta, hogy az összetettben meglévő előnye számottevően nem fog csökkenni.

Kis, a sikeres újonc

És akkor lássuk, mi történt mindeközben a mieinkkel!
Kis Sándor és Czeglédi Péter kora délután megérkezett Sarm el-Seikbe, és egyikük sem volt túl daliás állapotban. A szakasz elején úgy mentek, mint az álom, a hármas ellenőrző ponton már a 21. helyen álltak, ám száz kilométerrel a cél előtt elment a kormányszervó.
Attól kezdve ahány kő csak érintette a kereket, azt Kis mind a csuklójában érezte. Márpedig kövekből több ezer volt az út során. De a célban már ezt se bánta: "Megható volt látni a magyar zászlókat a pálya szélén. Bevallom, amikor elhaladtunk mellettük, a könnyeimet nyeldestem, de így volt ezzel a navigátorom, Czegó is. Tudom, hogy szinte a komplett magyar terepralimezőny eljött Egyiptomba, hogy megnézze a befutót, és nagyon jó érzés, hogy mi megcsináljuk azt, amiről ők egyelőre csak álmodnak. Mert most már őszintén remélem, hogy megcsináljuk.”
Tényleg furcsa érzés lehet. Kis alig több mint egy éve találta ki, hogy elkezd terepralizni. Persze, nem úgy csöppent az autósportba, mint pilátus a krédóba, hiszen korábban majdnem két évtizedet töltött el az autókrossz szakágban, ahol nyolc bajnoki címet szerzett. A terepra-liban azonban még újoncnak számít, és "zöldfülűként” jutott el eddig.
"Az autó szerencsére jól bírja a kiképzést, pedig szegénykémnek az elejét jó néhányszor odavertük – vallotta be Kis. – De akkorák voltak a kövek, és annyi volt belőlük, hogy egyszerűen képtelenség volt kikerülni őket. De mindegy, itt vagyunk és ez a fontos!”

Palik: ez volt a legnehezebb

Palik Lászlónak és Darázsi Gábornak sem volt más vágya, mint az, hogy elérjen Sarm el-Seikig – és ez az ismert tévékommentátor szerint a Dakar-rali legnehezebb napja után sikerült. (Egyébként ugyanez volt a véleménye a címvédő Maszuokának is.)
"Lelkileg és fizikailag is ez volt a legmegerőltetőbb szakasza az idei versenynek – értékelt Palik. – Hajnalban indultunk a táborból, még sötétben tettük meg az összekötő szakasz nagy részét, és akkor elrajtoltattak minket egy olyan pályán, ami tele volt sziklás utakkal, meg triálszakaszokkal. Persze, az a fontos, hogy eljutottunk a célig, ahol több tucat magyar várt minket. Életem egyik legboldogabb pillanata volt, amikor megláttam őket a zászlókkal. Ráadásul nem sokkal később azt is megtudtam, hogy a kamionunk legénységének végre sikerült kiszabadítania a sivatagból a gépet, és már úton vannak Kairó felé. Úgyhogy összességében jó nap volt a mai. De a vasárnapról ne kérdezzen! Az elmúlt három hétben anynyira babonás lettem, hogy mindent lekopogok, hogy nem merem befejezni a jövő idejű mondatokat. De Peterhansel esete bizonyítja, hogy van alapja a babonámnak.”
Nos, a félelem – mert félelem az a javából, amit a versenyzők éreznek minden egyes nap előtt – már nem sokáig tart. Mindössze 56 kilométer van hátra a jubileumi, 25. Dakar-raliból.