Dragulescu olykor irigyli a focista Chivu fizetését

Nemrég fejeződtek be ugyanis az átalakítási munkálatok, így csütörtök délután egy új ugrógödörrel rendelkező kibővített csarnokot tudtak ünnepélyes keretek között átadni versenyzőinknek. A megnyitóra összegyűlt a sportág színe-java, elismerő pillantásokkal mérte fel az új létesítményt a kétszeres olimpiai bajnok Magyar Zoltán, Szöul aranyérmese, Borkai Zsolt, s Sydney bajnoka, Csollány Szilveszter is elégedetten tartott "tárlatvezetést” az érdeklődőknek.
Hogy mennyire fontos és időszerű volt már ez a felújítás, azt bizonyítja, hogy Vereckei István férfi és Maráczi Márta női szövetségi kapitány is fellélegzett, hiszen gyakorlatilag az év hátralévő részében lehetőségük nyílik rá, hogy az olimpiai kerettel a legjobb körülmények között tudjanak készülni az augusztusi anaheimi világbajnokságra, s kvalifikáció esetén remélhetőleg az athéni olimpiára is.
A román válogatottnak szinte biztos, hogy az athéni indulás kiharcolása nem jelent hatalmas erőpróbát, ez jól látszódott a világ jelenlegi legjobb tornászán Marian Dragulescun is, aki vidáman érkezett meg tatai "vásárló körútjáról” az edzőtáborba. A debreceni világbajnokság talajgyőztesének mindössze egy gondja akad, nem heverte ki még a párizsi Világkupán szerzett lábsérülését (az ő visszalépésének köszönhetően indult Gál Róbert az ugrás fináléjában és szerezte meg az előkelő második helyet).
– Látja, nagy esemény Magyarországon egy ilyen szintű tornacsarnok átadása. Ön milyennek találja a körülményeket?

– Szuper! – mondta Dragulescu. – Örülök, hogy itt vagyunk, jót tesz az embernek a változatosság. Korábban kétszer jártam Magyarországon, még kilencvenkilencben a tiencsini világbajnokság előtt vettem részt egy válogatott találkozón, no és tavaly a debreceni világbajnokságon.
– Hogy emlékszik vissza a debreceni vébére?
– Vegyes érzelmekkel. Egyrészt boldog vagyok, hogy talajon meg tudtam őrizni a világbajnoki címemet, ugyanakkor csalódtam is, mert ugrásban nem sikerült a duplázás.
– A kettő közül melyik szert szereti jobban?
– Egyértelműen a talajt. Ott sikeresebb vagyok, mint ugrásban, minden esetben képes vagyok tíz pontból induló gyakorlatot nyújtani, és jobban is érzem, mint az ugrást.
– De ha jól tudom, nem csak erre a két szerre készül…
– Igen, a világbajnokságon hat szeren szeretnék indulni, igaz, a korláttal és a nyújtóval egy kicsit meggyűlik a bajom, de hátha lesz keresnivalóm egyéni összetettben is a világbajnokságon.
– Elég szerényen mondja ezt, ahhoz képest, hogy 2000-ben Brémában Európa-bajnoki bronzérmes lett egyéni összetettben.
– Majd meglátjuk, mennyit fejlődtem azóta…
– Az egész román férfiválogatott hatalmas fejlődésen ment keresztül az utóbbi években. Tavaly megnyerték az Európa-bajnokságot, és szinte mindenkinek van egyéni világ- vagy Európa-bajnoki érme a csapatban. Mi a titok nyitja?
– Nincs semmiféle titok. Beérett egy tehetséges generáció és napi öt órát keményen tréningezünk – ennél több nem is kell a sikerhez.
– Ennyi világklasszis nem veszik össze azon, hogy ki legyen a vezéregyéniség a csapatban?
– Nem, teljes a demokrácia. Talán Marius Urzica az, akinek a legtöbbször kikérjük a véleményét, az eredményein kívül az is mellette szól, hogy ő a rangidős a válogatottban. A sikereinkre visszatérve, egyébként az is segíthet bennünket, hogy nagyon is baráti, családias a viszony a csapatban.
– Önnek volt példaképe?
– Korábban felnéztem a spanyol Gervasio Deferr-re és az orosz Alekszej Nyemovra. Egyébként ők a legjobb barátaim is a nemzetközi mezőnyben.
– A magyarok közül kivel van jó viszonyban?
– Fekete Leventével és Takács Árpáddal. Ifjúsági korunk óta jóban vagyunk, hiszen együtt edzettünk a román ifjúsági válogatottban.
– Gál Róbertről mi a véleménye?
– Semmi esélye ellenem – nevet Dragulescu. – De komolyra fordítva a szót, a Világkupa-eredmények alapján vele is számolni kell az anaheimi világbajnokságon.
– Ha nem a tornán jár az esze, mivel foglalatoskodik még?
– Imádom a gyors kocsikat és a motorokat.
– Vagyis keresi a veszélyt.
– Amikor a torna mellett tettem le a voksom, már akkor eldőlt, hogy szeretem a veszélyt.
– A debreceni győzelméből tellett egy jó autóra?
– Bár sikersportág Romániában a torna, ne higgyék, hogy nagyon el vagyunk eresztve. Örülök, ha a pályafutásom végére összeszedek annyi pénzt, hogy valami kis üzletbe fogjak. Bár tudom, hogy jó sportágat választottam, de néha elgondolkodom, amikor hírt kapok egykori osztálytársamról, az Ajaxban futballozó Cristian Chivuról, aki havonta megkeres anynyit, amennyit én az egész sportpályafutásom során.
– Bár már most is a legjobban jegyzett tornászok közé tartozik, nyilván egy olimpiai aranyéremmel még jobban felértékelődne.
– Igen, most az a fő célom, hogy Athénban is a legjobb legyek. Akár egyéniben, akár a csapat tagjaként. S hogy mire vágyom még? Egészségre, és akkor minden a legnagyobb rendben lesz az életemben.