Faragói magasságokban

– Szép asztal. Nem hiányzik róla valami?
– Isten ments! Már így is tele van papírokkal és elintézésre váró ügyek dossziéival. Miért, mit hiányol innen?
– Egy pingponghálóra gondoltam…
– Ja, így már értem. Nem, azt most nem hiányolom, így is van elég dolgom. Meg egyébként is, ha kikapcsolódásra vágyom, mostanában inkább teniszezem, épp eleget foglalkozom munkaidőben az asztalitenisszel.
– Munkaidőben? Az mikor van?
– Jó, igaza van, ezt nehéz lenne így behatárolni. Ha belegondolok, hogy valamikor négyórás munkára jelentkeztem a szövetségbe… Már nem is tudom, milyen az.
– Megbánta?
– Dehogyis. Sőt, sokat köszönhetek a sportágnak és persze a szövetség vezetőinek, Juhos József technikai igazgatónak és társainak. Bízott bennem, igazából ő "tett rá” erre a pályára, és azóta is nagyon sok segítséget kapok tőle.
– Miután befejezte az aktív versenyzést, az MTI-ben dolgozott újságíróként. Meglehetősen éles váltásnak számít a sajtóból egy szakszövetség nemzetközi titkárának lenni. Mi vonzotta a mostani munkahelyére?
– Szeretném gyorsan leszögezni, hogy újságíróként is nagyon jól éreztem magam, felejthetetlen élményekkel gazdagodhattam: számtalan világversenyről tudósítottam a helyszínről, a csúcs természetesen az 1992-es és az 1994-es téli olimpia volt. De mindezek ellenére úgy éreztem, váltanom kell, és kapóra jött a szövetség ajánlata.
– Klasszikus sportdiplomáciai utat futott be, most ön a nemzetközi szövetség egyik alelnöke. Ha ez eszébe jut, büszkeség tölti el?
– Büszkeség? Nem, ez nem jó szó, én nem így mondanám. Kétségtelenül jó érzés, de nem úgy kelek és fekszem, hogy én a nemzetközi szövetség egyik alelnöke vagyok.
– Pedig volna mire büszkének lennie. Kérem, mondjon pár szót erről a szervezetről!
– A Nemzetközi Asztalitenisz-szövetségnek jelenleg 195 ország a tagja, ezáltal azt hiszem, hogy a hatodik legnagyobb sportszövetség a világon, a sportágunk stabil tagja az olimpiai családnak, és világszerte egyre népszerűbb, amit jelez, hogy egyre több a pénzdíjas verseny, s maguk a pénzdíjak is egyre magasabbá válnak.
– Csak éppen az egyik legfontosabb elem, a televízió nem akarja megkedvelni…
– Ez egyrészt igaz, másrészt azért vannak ellenérveim. Kínában például nincs olyan nap, hogy valamelyik televíziós csatorna ne közvetítene asztaliteniszt. Az igazi gond Európában van, ahol valóban csökken a versenyzők és a klubok száma, és a tévé sem érdeklődik annyira a sportág iránt.
– A nemzetközi szövetség alelnökének véleménye szerint mi lehet ennek az oka?
– Az ok egyértelmű: a már-már nyomasztó kínai fölény. Ez olyannyira zavaró, hogy már maguk a kínaiak is próbálnak tenni ellene, mert bár az asztalitenisz továbbra is a toplisták élén van, az érdeklődés például egy-egy világbajnokság iránt ott is érezhetően lanyhul. Ezért is van, hogy időnként meghívnak Európából néhány tehetséges játékost közös edzőtáborozásra.
– Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy megpróbálnak segíteni abban, hogy esélyesebbek legyenek velük szemben az európaiak?
– Nagyon leegyszerűsítve igen, bár nyilvánvalóan ezzel nem az a céljuk, hogy legyőzzék őket.
– A tavasszal a párizsi világbajnokságon mégis sikerült, mégpedig egy osztráknak, Werner Schlagernek, aki aranyérmet szerzett. Egy-egy ilyen siker segíthet az európai népszerűsítésben?
– Feltétlenül. Információim szerint Ausztriában például valóságos nemzeti hősként tisztelik Schlagert, s úgy hallottam, a hatására mostanában egyre több fiatal választja a pingpongot Ausztriában.
– Ez egyike a kedvenc témáinak…
– Az elmúlt években az európai szövetség elnökségi tagjaként az ifjúsági bizottság vezetője voltam. Természetesen egy kicsit hozzám nőtt ez a terület, hiszen ha itt rendben van minden, akkor a sportág jövőjével sem lehet gond. A nemzetközi szövetség alelnökségével viszont annyi feladat szakadt a nyakamba, hogy ezt nem tudtam tovább vállalni, átadtam a helyemet másnak, viszont az ITTF-en belül is ezt a feladatot kaptam.
– Tekinthetjük ezt egyfajta elismerésnek?
– Ha valamit csinálok, azt csakis teljes erőbedobással teszem, fél gőzzel képtelen vagyok bármit is tenni. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, de úgy gondolom, az eddigi munkám alapján nyugodt szívvel rám bízhatták ezt a területet a nemzetközi szövetségnél is.
– Elégedett azzal, hogy alelnök?
– Ezt hogy érti?
– Vágyik feljebb? Még feljebb?
– Jelenleg a kanadai Adam Sharara a nemzetközi szövetség elnöke, s nem csak én mondom, hogy nagyon jó vezetője a sportágnak. Nem hinném, hogy a közeljövőben bárki is reális alternatívát jelenthetne vele szemben. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az én kinevezésem egyelőre még csak annak a döntésnek köszönhető, hogy mindenképpen akartak egy női alelnököt.
– Igaz, de választhattak volna mást is…
– Tudom. Ezzel csak azt akartam mondani, korántsem biztos, hogy ha nincs ez a döntés, én most alelnök vagyok. Így viszont odakerültem, van lehetőségem bizonyítani, és a két év múlva esedékes következő választásokon – amikor már nem lesz kötelező érvényű a női alelnökre vonatkozó határozat – eldől, hogy megállom-e a helyemet.
– Mit gondol: a mostani kinevezése Faragó Juditnak vagy a magyar asztaliteniszsportnak szólt?
– Szerintem a kettőt nem lehet különválasztani. Úgy gondolom, a sportág hagyományai, az eddigi eredményeink alapján mindenképpen ott a helyünk a vezérkarban, és az sem mellékes, hogy éppen jókor voltam jó helyen: a magyar szövetség elkezdett menedzselni, és talán én is megfeleltem a követelményeknek. Szóval sok minden kellett ahhoz, hogy most ott legyek, ahol vagyok.
– Onnan, ahol most van, tud segíteni a magyar asztalitenisznek?
– Elsősorban a sportág érdekeit kell szem előtt tartanom, ám az nem baj, ha ezek esetleg egybeesnek a magyarok érdekeivel. De azt tudni kell, hogy adott esetben lobbizhatok bármiért, vagy dönthetünk bármit, az asztalnál úgysem tudom beütni a győztes poént.
– Biztos benne?
– Na jó, maga ellen még biztosan sikerülne, de a profikkal szemben már nem vállalnám. Tudja, már régen volt, amikor a Szpariban vagy a 31-es Építőknél versenyeztem

ITTF Pro Tour, 9. állomás, dán nemzetközi bajnokság, Aarhus (a pénzdíj: 90100 dollár)
Férfiak. Egyes. Selejtező. 13. csoport. Zwickl–Simoncik (cseh) 4:1 (–7, 8, 11, 7, 5), Mansson (svéd)–Zwickl 4:2 (–9, 8, 2, –7, 3, 9). Végeredmény: 1. Mansson 2 győzelem, 2. Zwickl 1, 3. Simoncik 0. 18. csoport. Varga–Ansnes (norvég) 4:0 (4, 8, 10, 13), Fejer-Konnerth (német)–Varga 4:0 (9, 3, 4, 7). Végeredmény: 1. Fejer-Konnerth 2, 2. Varga 1, 3. Ansnes 0. 19. csoport. Pázsy–Pace (amerikai) 4:0 (8, 6, 6, 3), Li Jung Vu (dél-koreai)–Pázsy 4:1 (4, 5, –7, 9, 3). Végeredmény: 1. Li Jung Vu 2, 2. Pázsy 1, 3. Pace 0. 23. csoport. Jakab–Grigorjev (orosz) 4:2 (9, –9, 14, –9, 8, 4), Jakab–Vyborny (cseh) 4:3 (4, –5, 9, 7, –8, –7, 4). Végeredmény: 1. Jakab 2, 2. Vyborny 1, 3. Grigorjev 0. 25. csoport. Marsi–Bratanov (belga) 4:1 (–8, 7, 3, 9, 4), Mizutani (japán)–Marsi 4:3 (9, 11, –8, –8, –9, 6, 8). Végeredmény: 1. Marsi 1 (7:5), 2. Mizutani 1 (7:7), 3. Bratanov 1 (5:7). 29. csoport. Demeter–Bast (luxemburgi) 4:0 (8, 4, 12, 4), Klasek (cseh)–Demeter 4:1 (8, 2, –9, 9, 7). Végeredmény: 1. Klasek 2, 2. Demeter 1, 3. Bast 0. 36. csoport. Fazekas–Urh (szlovén) 4:0 j.n., Such (lengyel)–Fazekas 4:3 (–9, 11, –7, 5, 10, –14, 3). Végeredmény: 1. Such 2, 2. Fazekas 1, 3. Urh 0. 39. csoport. Mitamura (japán)–Lindner 4:2 (–6, –5, 8, 9, 4, 7), Zoogling (svéd)–Lindner 4:1 (–10, 9, 7, 7, 1). Végeredmény: 1. Miutamura 2, 2. Zoogling 1, 3. Lindner 0. 48. csoport. Németh–Torrens (spanyol) 4:2 (–9, 7, –6, 5, 6, 6), Süss (német)–Németh 4:1 (–7, 5, 6, 7, 5), Németh–Pedersen (dán) 4:0 (7, 6, 9, 7). Végeredmény: 1. Süss 2 (7:5), 2. Torrens 2 (6:7), 3. Németh 2 (5:6), 4. Pedersen 0. A főtáblára jutásért. Jakab–Miramori (japán) 4:3 (4, 11, –10, –3, 4, –4, 6), Cabestany (francia)–Marsi 4:1 (–6, 8, 11, 3, 9)
Páros. Selejtező. 1. forduló. Ju Szi Hjuk, Li Jung Vu (dél-koreai)–Demeter, Fazekas 3:1 (8, 13, –7, 9). 2. forduló. Csoj Hjun Jin, Jun Dzsae, Jung (dél-koreai)–Pázsy, Lindner 3:2 (9, 8, –11, –6, 9), Marsi, Németh–Closset, Delobbe (belga) 3:0 j.n., Simoner, Varga (osztrák, magyar)–Ciociu, Crisan (román) 3:2 (6, –12, 6, –8, 7), Jakab, Zwickl–Hogsberg, Wenzell (dán) 3:1 (–8, 10, 6, 4)
Nők. Egyes. Selejtező. 3. csoport. Nilsson (svéd)–Fazekas 4:3 (5, 4, 5, –8, –8, –6, 7), Fazekas–Ramirez (spanyol) 4:0 (9, 5, 12, 4). Végeredmény: 1. Nilsson 2, 2. Fazekas 1, 3. Ramirez 0. 9. csoport. Póta–Potapova (orosz) 4:0 (2, 8, 5, 5), Póta–Grundisch (francia) 4:2 (6, 4, 10, –9, –10, 6). Végeredmény: 1. Póta 2, 2. Grundisch 1, 3. Potapova 0. 10. csoport. Kertai–Berglund (svéd) 4:1 (5, 5, –9, 6, 10), Strbiková (cseh)–Kertai 4:0 (13, 5, 4, 4). Végeredmény: 1. Strbiková 2, 2. Kertai 1, 3. Berglund 0. 11. csoport. Lovas–Shaban (jordániai) 4:1 (8, 9, –2, 7, 4), Lovas–Bobetic (horvát) 4:2 (7, 3, –4, –3, 10, 10). Végeredmény: 1. Lovas 2, 2. Bobetic 1, 3. Shaban 0. 12. csoport. Éllő–Ping (amerikai) 4:0 (7, 5, 5, 5), Ivanova (orosz)–Éllő 4:2 (–10, 12, 5, –0, 9, 9). Végeredmény: 1. Ivanova 2, 2. Éllő 1, 3. Ping 0. 19. csoport. Molnár–Bollmeier (német) 4:0 (8, 8, 3, 9), Molnár–Nordenberg (svéd) 4:1 (–7, 11, 5, 6, 7). Végeredmény: 1. Molnár 2, 2. Bollmeier 1, 3. Nordenberg 0
Páros. Selejtező. 1. forduló. Lovas, Póta–Gourin, Grundisch (francia) 3:0 (8, 8, 10)