Kilenc, nyolc de tovább már nem folytatjuk a visszaszámlálást. Nem, mert minimum nyolc olimpiai kvóta a cél a vancouveri súlyemelő-világbajnokságon, ennél nem szeretné alább adni Zsuga Imre szövetségi kapitány.
A +105 kg-ban versenyzô Stark Tibor számára is az olimpiai kvótaszerzés a fô cél (Fotó: Farkas József)
A +105 kg-ban versenyzô Stark Tibor számára is az olimpiai kvótaszerzés a fô cél (Fotó: Farkas József)
A pénteken kezdődő viadal annyiban eltér a négy évvel ezelőtti athéni kvalifikációs vb-től, hogy ezúttal csak az összetett eredmények alapján lehet pontot szerezni az egyes országoknak, vagyis egy esetleges kiesés miatt pillanatok alatt füstbe mehetnek a tervek. Szintén változást jelent, hogy a férfiak a korábbi nyolc helyett legfeljebb hat kvótát gyűjthetnek be nemzetüknek, míg a nőknél maradt a négy olimpiai belépő országonként. A magyar hölgyek úgy felelhetnek meg a velük szemben támasztott igényeknek, hogy az összetett pontversenyben a legjobb kilenc között végeznek, férfi honfitársainknak pedig minimum a 13. helyet kellene megcsípniük az öt kvóta reményében. Az igazat megvallva az öt olimpiai tikett mindenkitől csúcsteljesítményt igényel, így az eggyel kevesebb kvótával is megelégszik Zsuga Imre – azzal viszont nem, ha ezt a 20. hellyel teljesíti a csapat. A mieink nem panaszkodhattak a felkészülési körülményekre, hiszen a csapat első fele október végén, a felsőbb súlycsoportokban indulók november elején Santo Domingóba élezhették a formájukat. A karibi hangolás azért is hasznos, mert a kilencórás időeltolódás helyett csak négyórást kell elviselniük Vancouverben. A szövetségi kapitánynak így is volt oka a bosszankodásra: a poggyásza eltűnt az odaúton, és hiába ment ki háromszor is a repülőtérre, ott azzal fogadták, hogy nem kapták meg a csomagot. Így Zsuga bevásárolt magának, és később érkező küldöttségi tagokkal hozatott magának melegítőt Vancouverbe. Ami a többiek háza táját illeti, nagy érdeklődés kíséri a görögök szereplését, mégpedig két okból: Athénban rendezik az olimpiát, illetve az előzetes nevezések között találhattuk a két háromszoros olimpiai bajnok, Pirrosz Dimasz (85 kg) és Akakiosz Kahiasvilisz (94) nevét. Ôk Sydney óta eltűntek a látókörből, Kahiasvilisz végül megmutatta magát az idei Eb-n, de csak árnyéka volt önmagának. A jól értesültek szerint egyikük sem versenyez majd Kanadában. Nem úgy napjaink legtestesebb és legkedvesebb figurája, az iráni Hosszein Reza Zadeh. Az ólomsúlyú daru nem titkolja, hogy szeretne tovább közeledni az összetettbeli öt mázsához, azaz igyekszik átlépni a 480 kg-ot. Kérdéses a sérüléssel bajlódó, kétszeres olimpiai bajnok török, Halil Mutlu (56) indulása, de ha kiáll a pódiumra, akkor azt a 62 kg-osok között teszi. A férfiaknál várhatóan több ország osztozik az aranyérmeken, a nőknél ellenben egyoldalú harcot előlegeznek meg a statisztikai adatok. Ha abból indulunk ki, hogy a huszonegy lehetséges világcsúcsból (a fogásnemeket is beleértve) húszat kínai tart, akkor már meg is indokoltuk állításunkat.
A magyar csapat Férfiak. 56 kg: Tancsics László (BKV Előre). 69 kg: Farkas Zoltán (NYVSC), Kecskés Zoltán (DebreceniVezér Fitness). 77 kg: Baranyai János (Oroszlányi VSE). 94 kg: Diószegi Sándor (Tiszaújvárosi VSC), Ehrlich György (NYVSC). 105 kg: Gyurkovics Ferenc (Tatai HAC). +105 kg: Stark Tibor (Tatabányai SC). Nők. 58 kg: Ráki Henrietta (Kazincbarcikai VSE). 63 kg: Nagy Nikoletta (Ózdi SE), Nagy Szilvia (Tatabányai SC). 69 kg: Krutzler Eszter (BKV Előre). 75 kg: Dankó Ilona (Haladás VSE), Laczi Katalin (Kecskeméti TE). +75 kg: Varga Viktória (Vállalkozók SE-Kisbér)