Kellemes fejtörő – Cselőtei Márk publicisztikája

NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT aligha gondoltuk volna, hogy annyira telítve lesz minőségi játékosokkal a magyar válogatott bal és jobb oldala szélsővédőposztokon, hogy a szövetségi kapitánynak fejtörést okoz, kit játszasson szárnyvédőként egy-egy kulcsmérkőzésen. A jobb szélt jelenleg a 33 éves, de még mindig magas szinten, topligában futballozó Loic Nego és a Rapid Wient erősítő Bolla Bendegúz határozza meg, s kijelenthető, mindketten kimagasló teljesítményre képesek a nemzeti csapatban. A túloldalon talán még ennél is örömtelibb a helyzet, a bal szárnyvédő posztjára a Premier League-ben futballozó, topcsapatok által figyelt, a 21. születésnapját épp lapszámunk megjelenésekor betöltő Kerkez Milos az A-opció, de szorosan ott van mögötte a Puskás Akadémia kulcsembere, a teljes magyar élvonal egyik legjobb, kitűnő formának örvendő játékosa, Nagy Zsolt. Az utóbbinak – vagyis a ténynek, hogy két ilyen kvalitású, a nemzeti csapatban rendre jól teljesítő, alapvetően nem sérülékeny, jó korban lévő játékos határozza meg a bal oldal dinamikáját – örülhetünk, úton-útfélen azonban felvetődik a kérdés, melyiküknek kellene rendszeresen kezdenie. Nos, a válasz lehet, hogy nem X vagy Y.

Kezdjünk szigorúan a válogatottban nyújtott teljesítménnyel. Kerkez Milos 18 évesen, 2022 nyarán kapott először meghívót Marco Rossitól, az angolok elleni, örökké emlékezetes négygólos győzelmet már a kispadról nézte végig, majd a szeptemberi, németek elleni idegenbeli NL-sikernél már ő is ott volt a pályán – kezdőként. Ezt követően gyakorlatilag nem volt kérdés, hogy a kvalitásai alapján topszintre érdemes fiatal védő alapemberré válik olasz kapitányunknál. Nem véletlen, hogy azóta mindössze négy meccset hagyott ki – kettőt épp legutóbb, a hollandok és a bosnyákok ellen – a 21-szeres válogatott tehetség, hármat sérülés, egyet eltiltás miatt. Elmondható róla, hogy fontos láncszeme a válogatottnak védekezésben, de van, hogy Rossi ennél jóval többet kér tőle. Kerkez sokszor szerves része a támadásépítésnek, olykor Szoboszlai Dominikkal vagy Sallai Rolanddal helyet cserélve feltűnik a pálya közepén, szinte tízest játsz­va, de sokszor a szélességet tartja, miközben a beadásai „életveszélyesek”. Ha a gyengeségeit nézzük, néhány megingást, meggondolatlan passzt tudunk csak felhozni, de ezek is abban az időszakban fordultak elő (Svájc ellen az Eb-n vagy szeptemberben Németországban), amikor a teljes védekezés, a védelem csapategysége megbomlott.

Ezzel szemben mi a helyzet Nagy Zsolttal? A Puskás Akadémia kulcsembere öttel több, összesen 26 mérkőzésen viselte már a címeres mezt, persze egy évtizeddel idősebb is, 31 esztendős. Nagy Zsoltot először a Puskás Aréna megnyitóján, az Uruguay elleni 2019-es felkészülési mérkőzésen tesztelte Marco Rossi, majd a Wales elleni, kulcsfontosságú Eb-selejtezőn is bizalmat szavazott neki. Az utóbbi nem sült el jól, Nagynak nem ment a játék, egy nemrégiben készült interjúban pedig elárulta, rengeteg sértő üzenetet kapott utána. „Volt, aki azt írta, soha többet ne vegyem fel a válogatott mezt” – mondta. Ezt követően csaknem két évet (!) kellett várnia arra, hogy újra válogatott kerettag legyen, de az albánok elleni hazai vb-selejtezőn 2021-ben ismét kezdőként kapott lehetőséget. Onnantól Kerkez Milos berobbanásáig egyértelműen kezdőnek számított, Németország ellen hazai pályán és Angliával szemben Wolverhamptonban is gólt szerzett, majd amellett, hogy posztriválisa akadt, súlyos sérülés is hátráltatta. Visszatérésére tavaly ősszel, Litvánia ellen került sor, azóta a svájciak elleni Európa-bajnoki csoportmérkőzésünket leszámítva minden meccsen pályára lépett – ötször kezdőként, nyolcszor csereként. Legutóbb Hollandia és Bosznia-Hercegovina ellen is remekelt, egy-egy gólpasszt adott, minden mérkőzésen együtt él a támadásokkal, bejátssza a teljes bal oldalt, miközben tűpontosak a beívelései, s rendre megtalálják a hosszú oldalon berobbanó játékost. Emellett lőni és cselezni is mer, az utóbbiból egy kiharcolt büntető lett Boszniában. Főként ezt a két meccsét látva erősödtek fel a hangok, amelyek szerint a két játékos klubja közti nagy különbséget a válogatott színtéren nem kellene figyelembe venni, s meg kell vizsgálni, Nagy Zsolt jobban illeszkedik-e a rendszerbe, mert akkor neki kell kezdenie.

Nos, ezek a hangok, meglátások, kommentek lehet, hogy halkabbak, mint az előző válogatott szünet végén, de nem azért, mert Nagy formája azóta romlott volna. Továbbra is a Puskás Akadémia legjobb és legfontosabb játékosa, de továbbra is az NB I-ben lép pályára minden héten, miközben Kerkez Milos a múlt hét végén épp a Manchester City ellen hívta fel magára a teljes angol sportsajtó, de mondhatjuk, a világ figyelmét. Az akkor még csak húszesztendős magyar védő két gólpasszt osztott ki a jelenkor egyik legnagyobb óriása, a PL-címvédő elleni meccsen, amelyet csapata így 2–1-re meg is vert. Kerkez ráadásul nem „alibigólpasszokat” jegyzett, előbb Phil Fodent kerülte meg rendesen, majd Kyle Walkert verte meg erőben és futóversenyben, aki ellen az elmúlt években Kylian Mbappé vagy éppen Vinícius Júnior is szenvedett. Az angol lapok több helyen a hét csapatába választották Kerkezt, a vezetőedző, Andoni Iraola elismerően nyilatkozott róla, a nemzetközi sajtóban pedig újra elkezdtek megjelenni azok a cikkek, amelyek szerint jövő nyáron már topcsapat vinné. Meglátjuk, az utóbbinak mekkora valóság­alapja van, de tény, hogy a Liverpool és a Manchester United érdeklődéséről már korábban is hallani lehetett, s az biztos, hogy mind megnéznénk őt ezekben a klubokban.

Mindent összevetve azt hiszem, egyértelmű, hogy kvalitásait és potenciálját tekintve is Kerkez Milos a legjobb első számú választás a válogatottban a balhátvéd posztján, ugyanakkor Nagy Zsolt sokszor jobban illeszkedik Marco Rossi elképzeléseibe, minden alkalommal hatalmas elánnal száll be, és rendkívül produktív is, legyen szó gólokról, gólpasszokról. Éppen ezért hiszem, hogy valójában nem az a kérdés, ki a jobb játékos, Kerkez Milos vagy Nagy Zsolt, hogy melyikük futballja néz ki jobban a magyar válogatott bal oldalán, hanem az, be lehet-e őket egyszerre illeszteni Marco Rossi játékrendszerébe.

Tudjuk, szövetségi kapitányunk hosszú ideje a 3–4–2–1-es formációt preferálja, s nem szereti variálni, ugyanakkor az elmúlt időszakban láttuk, nem riad vissza a változtatásoktól, újításoktól sem, s ha látja, hogy egy új elképzelés nem működik, rendre visszatér a biztos megoldáshoz. Erre két példa is van: a válogatott a legutóbbi Eb-selejtező során sokkal bátrabb labdakihozatali sémákkal, labdához pozicionált támadójátékkal próbálkozott, majd amikor ez a svájciak ellen az Eb-n nem működött, a skótokkal szembeni utolsó csoportmeccsen konzervatív stílusra váltott. Ezt követően Németország ellen az őszi Nemzetek Ligája-meccsen agresszív és intenzív letámadáson alapuló, bátor meccstervvel álltak ki Rossiék, aminek súlyos vereség lett a vége – a hollandok és a bosnyákok elleni októberi meccsen vissza is váltottak a jól működő mély védekezésre, ami két mérkőzésen négy pontot eredményezett. Fő vonalunkhoz visszatérve, Kerkez és Nagy esetében nem feltétlen lenne szükség szerkezeti változásra ahhoz, hogy egyszerre pályára kerüljenek, de így is szokatlan megoldáshoz kellene nyúlni. Ebben az esetben Nagy továbbra is játszhatna a neki kényelmes szárnyvédő szerepkörben, Kerkez pedig Sallai Roland mellé mozoghatna, hogy a két tízes egyike legyen a bal oldalon. A Bournemouth játékosa így adott esetben ugyanúgy a szélről, sebességét és egy az egyező képességét kihasználva támadhatna, miközben erősebb ellenfelekkel szemben a védekezésben is extra biztosíték lenne. Hol kapna így lehetőséget Szoboszlai Dominik? Nos, Rossiról tudjuk, szereti csapatkapitányunkat mélyebben, a védelem elől indulva, a pálya közepén játszatni, ebben a felállásban pedig a dupla hatos egyik, a labda kihozatalával és felpasszolásával foglalkozó tagját adhatná…

Ez utóbbi sorok természetesen szubjektívak, nem célom, hogy tanácsokat adjak Marco Rossinak, ő tudja, mire van szüksége a csapatnak, de jó eljátszani a gondolattal, hogyan kerülhetne egyszerre pályára Kerkez Milos és Nagy Zsolt, mert mindketten a válogatott erősségei – már hosszú ideje. Fejtörő, de a kellemesebb fajta.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!