Nincs felmérés, amelyre hivatkozhatnánk, de annyit megkockáztathatunk: Fehér Tamás minden idők egyik legrövidebb ideig regnáló szövetségi kapitánya volt.
A visszalépô Fehér Tamás péntekig tervezett, aztán a hét végén történt valami… (Fotó: Németh Ferenc)
A visszalépô Fehér Tamás péntekig tervezett, aztán a hét végén történt valami… (Fotó: Németh Ferenc)
A szimpatikus szakembert az elmúlt hét hétfőjén szavazta meg a posztra a Magyar Súlyemelő-szövetség elnöksége, ám egy hét múltán már el is küldte levelét Dolovai Tamás elnöknek, miszerint lemond a megbízatásáról. De mielőtt belemennénk az összerakós játékba, idézzük fel a voksoláson történteket, legalábbis a leglényegesebbeket. A külön-külön pályázó Fehért és Imrő Dezsőt tulajdonképpen összepárosították a szavazás előtt, és a Fehér által segítőként megjelölt Stark Tiborral trióvá bővítették a stábot. A megoldás láthatóan nem tetszett sem Fehérnek, sem Imrőnek, ám miután karon fogva őket félrevonult velük Dolovai Tamás, valamint Aján Tamás, a nemzetközi szövetség (IWF) elnöke, meghajoltak a (felsőbb) akarat előtt. Az új szakvezető csütörtökön tárgyalt Dolovaival, a trió tagjai pénteken ültek le megbeszélni a rájuk váró teendőket – hétfőn pedig megérkezett az ominózus levél a szövetségbe. "Tény, azzal kezdtem csütörtöki megbeszélésünket Fehér Tamással, hogy nem ő volt az én jelöltem, ám emögött nem személyes okokat kell keresni – magyarázta Dolovai elnök. – Ugyanakkor biztosítottam a támogatásomról, és tudomásul vettem az elnökség döntését. Több órás eszmecserét folytattunk, és fel sem vetődött, hogy változott volna a szándéka. Pénteken este még értesített arról, hogy milyen kellemes légkörű, jó együttműködést ígérő beszélgetést folytattak Stark Tiborral és Imrő Dezsővel, gondoltam, minden rendben. Aztán a legnagyobb megrökönyödésemre jött a levél, amelyet Aján Tamás is megkapott, ebben közli, hogy nem tapasztalja az elnökség bizalmát, és úgy érzi, nem kap majd elegendő támogatást a munkájához." Dolovai Tamás elmondta, hogy az új helyzetben rendkívüli ülést hívott össze, azaz január 29-én az elnökség dönt a legújabb kapitány kinevezéséről. "Az alapszabályunk kimondja, hogy az elnökség pályázat nélkül is kinevezheti a szakmai munka irányítóját, így új pályázatot nem írunk ki – jegyezte meg az elnök. – Elvileg tehát bárki lehet kapitány, ám a korábbi pályázati kiírást követő edzőbizottsági értékelés sokat nyomhat a latban." S mivel akkor az egyedüliként minden feltételnek megfelelő (a felsőfokú szakedzői képzettség és a nyelvtudás kizárólag mellette szólt) Fehér mellett Imrő Dezső maradt a kalapban, a logika is a kisbéri trénert helyezheti a posztra. Ez a lehetséges jövő, de vajon mi a lemondás oka? – Miért hőkölt vissza, mi változott egy hét alatt? – kérdeztük Fehért. – Míg a decemberben leköszönő Zsuga Imre azt nyilatkozta, hogy elvesztette az elnökség bizalmát, én meg sem szereztem azt.
Imrô Dezsô vállalná
Noha jóslatokba nem illik bocsátkozni, Fehér visszalépésével valószínűleg Imrô Dezsô lesz Zsuga Imre utóda, hiszen kollégája mellett ô volt az egyetlen, akit meghallgatott az elnökség az elmúlt hét hétfôjén. „Ha az elnökség is úgy gondolja, ugyanúgy vállalom, ahogy beadtam a pályázati anyagomat – válaszolta. – Alaposan meglepôdtem az új fejleményeken, hiszen pénteken négy és fél órás disputa után még úgy váltunk el, hogy ô és Stark Tibi már most hétfôn elkezdi meglátogatni az egyesületeket és edzôiket. Én még nem tudtam volna munkába állni, ellenben a február másodikára tervezett felkészülési rajton már ott lettem volna az edzôtáborban.”
– Ezt már a döntés körülményei alapján is tapasztalhatta. – Valóban, de fokozatosan állt össze bennem a puzzle. Egyre inkább tudatosult bennem, hogy nem rám, hanem a kompromisszumra szavaztak az elnökségi tagok. Éreztem például egyfajta Stark-ellenességet is, holott az ő szerepe nagyon fontos lett volna a versenyzők szemponjából. Gyakran visszatérő kérdésként fogalmazódott meg bennem, hogy ha minden szempontból csak én feleltem meg, és az edzői bizottság is javasolt, miért nem egyértelműen rám esett a választás. Mindenesetre furcsa… – Van még eleme a puzzle-nak? – Akad. Például úgy kezdett lecsapódni bennem ez az egész történet, hogy idegenkednek tőlem, és csak azért született a kompromisszum is, mert velem nem lehetett igazán mit csinálni. Az elnökségi ülés alatt, mivel nyitva volt az ajtó, azt is hallottam kiszűrődni a folyosóra, hogy muszáj rám szavazni, mert ellenkező esetben hivatalos úton megtámadhatom a döntést. Az elnök is úgy fogalmazott a beszélgetésünkkor, hogy az elnökségből csak az ő támogatása biztos. Elgondolkodtató. – Az. Ezek ismeretében hogyan vállalhatta a munkát? – Nem nagyon tudtam mit tenni. Elég nagy presszió nehezedett rám. – Milyen nyomásról beszél? – Maradjunk ennyiben… – Én azért erősködöm. Eltelt öt nap, s még pénteken is jó hangulatban tárgyalt leendő munkatársaival a felkészülésről. Már elnézést, szombaton vagy vasárnap történnie kellett valaminek. – Pénteken este is még dolgoztam, aztán további információkhoz jutottam, amelyek végül rávittek a számomra is kínos döntésre. Ezekről az okokról azonban már tényleg nem akarok beszélni, jelentős érdekek sérülnének. Nekem is fáj az elhatározásom, ám a fennálló körülmények között, még ha sokan nem is hiszik el, nem szabad belevágnom. Ezen az oldalon eredetileg a leendő feladatairól, eddigi életéről beszélő Fehér Tamással készült anyag szerepelt volna, ám a hétfő reggel keresztülhúzta számításainkat. A néhány nappal korábban készült interjú tehát a számítógép fogságában rekedt, a sosem volt kapitány pedig továbbra is egy jól prosperáló utazásszervező cég munkatársa marad. Egy utazással kevesebb…