Ha nincs Henry, van Reyes

Aztán a hatalmas bekknek akadtak követői: a szünetig összesen öt lapot osztott ki Paul Durkin.
A kung-fu bemutató közben azért néhányan futballozni is elkezdtek, leginkább Pires és Bergkamp próbált alkotni – előbbi egy-két halovány lövéssel jelentkezett, míg a "nem repülő hollandi" néhány zseniális bokamozdulattal vétette észre magát. A félidő közepére a hazaiak szokás szerint kézbe vették az irányítást, olykor körbepasszolták a vedégvédelmet, mint kézilabdában, de valódi helyzet nem nagyon adódott. Hiába, Arséne Wenger arzenálja nem olyan széles, ha nincs Thierry Henry, márpedig a zseniális francia most sérülése miatt a partvonalon kívül ragadt. És amíg a pirosak azon gondolkodtak, mitévők legyenek elöl, hátul kaptak egy gólt. Lampard beívelését Grönkjaer bólintotta be a kővé dermedt Lehmann mellett – a partjelző szerint lesről, így maradt az egál. Négy percig. Akkor ugyanis Lehmann borzalmas kirúgását Parker egyből előretette, Mutu átvette, megforgatta Tourét, aztán a hosszúba lőtt – ilyen egyszerű ez…
Viszont később jött José Antonio Reyes… Az ifjú spanyol eddig csak az Arsenal kapujánál volt termékeny (öngól bemutatkozásként…), de most a helyes oldalon is megmutatta tudását. Az 56. percben úgy gondolta, ha már nem támadják a kék védők, ő lőni fog: huszonötről irgalmatlan nagy gólt ragasztott a jobb felsőbe. 360 másodperccel később meg kilépett Melchiot mögül, Vieira zseniálisan elétette a labdát, ő pedig elpasszolta az egyetlen perccel korábban (!) beszálló Sullivan mellett – fordítás hat perc alatt.
A meccs vége felé teljesen elvesztette a fonalat a Chelsea, a nap is kisütött a Highbury felett, míg Reyest felállva ünnepelték, midőn átadta helyét Clichynek. Az Arsenal 1947 óta íródó, Chelsea elleni kupaveretlensége ezáltal folytatódik – Roman Abramovics meg elmélkedhet, kit kellene még megvennie eme átok megtörésére. Hat nap múlva a bajnokin pedig már Henry is egészséges lesz.
A nagyok közül a Liverpool lépett föl még vasárnap, azzal a hovatovább permanens elmélettel, hogy ha az idén nem produkál valamit (minimum BL-t érő hely a bajnokságban, vagy mondjuk egy FA-kupa-győzelem), akkor elbúcsúzhat Michael Owentől. Nos, az aranylabdás maga is tesz a boldogulásért: kemény egy percre volt szüksége ahhoz, hogy betaláljon a Portsmouth kapujába… Ezután is támadásban maradtak a hazaiak, de hiába jutottak könnyedén helyzetbe, mintha csak edzésen lennének, a kapu előtt folyvást elakadtak.
A szünetet követően aztán a Portsmouth kiemelkedett az agóniából, és már ellencsapásokat is vezetett olykor. Mi több, a meccs vége felé egyre gyakrabban táborozott le a hazai tizenhatos előtt, aminek hamarosan gyümölcse is lett. Az egyik portsmouthi támadás során Yakubu fejese kipattant, és a csereként beálló Matthew Taylor a lehető legjobb helyen posztolt, egy-egy.
A vörösök azonmód rákapcsoltak – Houllier még Le Tallecet és Sinama-Pongolle-t is behozta. Mindhiába, így a Poolnak sikerült összehoznia azt a bravúrt, hogy kénytelen újrajátszani a nyolcaddöntőt. Vaj mit szól ehhez Owen?
Az alsóbb osztályúak meccsén egyetlen fejes döntött: Peschisolido bólintása azt jelenti, hogy a Sheffield United hiába másodosztályú, már a legjobb nyolc között van – ellentétben mondjuk a Chelsea-vel és egyelőre a Liverpoollal…

FA-kupa
Nyolcaddöntő: Arsenal–Chelsea 2–1 (Reyes 56., 62., ill. Mutu 40.), Liverpool– Portsmouth 1–1 (Owen 1., ill. Taylor 76.), Sheffield United (II. oszt.)–Colchester (III.) 1–0 (Peschisolido 61.)
A győztesek a negyeddöntőbe jutottak, a döntetlenre végződő mérkőzést – fordított pályaválasztói joggal – újrajátsszák.