Berzicza: irány Athén!

Mivel Sydney ezüstérmese leszerepelt, újból megnyílt Berzicza előtt a lehetőség. Az utolsó. Míg mindenki Bárdosi olimpiáról való távolmaradásával foglalkozott, az Univer Kecskeméti TE 29 éves birkózója nem is adhatott volna frappánsabb választ a kétkedőknek, mint hogy – Bárdosival ellentétben – kiharcolta az olimpiai kvótát Taskentben. Nem is akárhogyan, hanem veretlenül, a verseny megnyerésével.
– Egyfelől szerencsés volt a sorsolásom, másfelől tényleg kirobbanó formában versenyeztem – kezdi saját teljesítményének értékelését az újdonsült olimpiai kerettag. – Bár az is igaz, a csoportban a legelső mérkőzésen a remek képességű iráni Pournaki ellen kellett birkóznom, s csak hosszabbítás után nyertem. Kapaszkodásból egyenlített kettő–kettőre, aztán a döntő pont az enyém lett, de rögtön a legelején búcsúzhattam volna. A bosnyák Markovics ellen hat–kettő, majd a nyolc közé jutásért a román Rusu ellen három–nulla, azaz sima volt, aztán következett a mindent eldöntő mérkőzés a négy közé jutásért, az olimpia kvótáért az észt Valeri Nikitinnel. Bár ez a három–nullás végeredmény is simának tűnhet, korántsem volt az, egyszer például a dudaszó mentett meg az ellefél akciójától, szóval, kiélezett csata volt.
– De ezzel meglett a kvóta, és gondolom megnyugodott.
– Pontosan. Felszabadultan, igazi tét nélkül birkózhattam. Az elődöntőben a spanyol Recuero nem volt nagy falat, hat–nullra nyertem, de a döntőben a kirgiz Daniar Kobonov ellen ismét csak hosszabbítás után, kapaszkodásból sikerült győznöm.
– Gondolta volna a négyezer kilométeres utazás előtt, hogy nemcsak a kvóta jön öszsze, hanem meg is nyeri a versenyt?
– Nagyon furcsa lelkiállapotban voltam. Újvidékre nem vittek, előtte lázas beteg voltam, és még akkor sem épültem fel teljesen, amikor Bárdosi legyőzött a Ganz-kupán, úgyhogy nem is nehezményeztem túlságosan a döntést. De most, hogy ismét én utazhattam, nagyon akartam bizonyítani. Utolsó lehetőségként, szinte élet-halál harcként fogtam fel, teljesen másképp éltem meg a fogyasztást, a versenyt, mint az összes eddigit.
– Mégis mit csinált másképp?
– A fogyasztásom is kiválóan sikerült, máskor a pénteki mérlelegés előtt már kedden, szerdán sincs erőm, kedvem birkózni, most meg még csütörtökön is rendesen edzettem, nem szaunával, ugrókötelezéssel, hanem birkózással adtam le a felesleges kilókat. Mentálisan nagyon topon voltam. Minden a helyére került, mindennek látszott az értelme, és a versenyen is minden összejött.
– Milyen volt birkózni Taskentben, a világ végén?
– Indulás előtt a legrosszabbra számítottunk, aztán kellemesen csalódtunk. A szállás is kifogástalan volt, a szervezés is, az utódállamok mindig kitesznek magukért. A tavalyi créteil-i világbajnokságnál például százszor jobb volt minden. A döntőt például telt ház, többezer ember előtt rendezték, ilyen közönség előtt mindig maradandó élmény birkózni.
– Legmaradandóbb gondolom, mégiscsak a kvótaszerzés volt. Milyen célkitűzésekkel kezdi meg a felkészülését Athénra?
– Az olimpia még odébb van, egyelőre csak annyit mondhatok, hogy a sikerreceptet megtaláltam, beleadok majd mindent a felkészülésbe, aztán hogy ez mire lesz elég, az majd ott kiderül. De az biztos, hogy ha nem sikerült volna kiharcolnom az ötkarikás indulást, az idei évadban már nem nagyon lett volna motivációm…

A kvótacsata végeredménye
Kliment László is közel a bravúrhoz