Újra talpra állt a Werder

A Lübeck a rendes játékidőben, majd a hosszabbításban is vezetett, a ráadás második félidejében azonban Aílton és Valdez egyaránt remekbe szabott lövéssel mattolta Wilde kapust, így végül érvényesült a papírforma.
– Nehéz volt, nagyon nehéz – mondta lapunknak a Werder magyar középpályása. – Az első félidőben kimaradtak a helyzeteink, ráadásul egy szerencsétlen öngól miatt még hátrányba is kerültünk. A Lübeck játékosai pedig úgy futballoztak, mintha ez lenne életük egyik legnagyobb lehetősége, az utolsó vérükig küzdöttek. A második félidőben, az egyenlítő gól után nagyobb iramot kellett volna diktálnunk, akkor talán kilencven perc alatt eldönthettük volna a továbbjutás sorsát. Aztán a hosszabbításban megint kaptunk egy szerencsétlen gólt, de a csapat megint megmutatta, hogy ebben az idényben a legnehezebb helyzetből is képes felállni.
– Akadt, aki a hosszabbítás félidejében, egy kettőnél azt mondta, innen már nincs visszaút?
– Á, dehogy. Mindenkiben ott volt, hogy még tizenöt percünk van, ennyi idő alatt pedig valahogyan csak begyötrünk majd egy gólt. Fizikailag minket is megviselt az addig eltelt időszak, de éreztük, van még bennünk tartalék.
– A pálya mellől mennyire tűnt merésznek, amikor Schaaf edző áttért a négycsatáros játékra?
– Sokan meredeknek tartották, de utólag már csak az eredmény minősít. Nyertünk, tehát jó húzás volt.
– Úgy tűnt, a fordulás után sokkal jobban erőltették a szélsőjátékot, mint az első félidőben.

– Megpróbáltunk mögéjük kerülni, megbontani a védelmüket, néhányszor sikerült is, csak éppen a befejezéssel volt gond. A lübeckiek csúsztak-másztak, eltüntették az osztálykülönbséget, nem volt könnyű föléjük kerekedni. Szerdán Schaaf edző is értékelte a produkciót, elsősorban gratulált, de azért a hibákra is felhívta a figyelmünket.
– Ha beavatna minket…
– A tréner szerint messze voltunk az emberektől és egymástól, nem tudtunk segíteni egymásnak, a lübeckieknek túl sok idejük maradt, gyakrabban fordulhattak kapura, mint amennyi megengedhető lett volna. Ez már máskor is előfordult, amikor az ellenfél egy csatárral állt fel, a négy védőnk nem tudott megfelelően reagálni a helyzetre, egyikük sem lépett fel a középpályára, ahol így mi létszámhátrányba kerültünk.
– A hét végén, a Wolfsburg ellen nem fog hiányozni a most elvesztegett erő?
– Jobb lett volna spórolni, ez biztos, de a döntőbe jutás élménye talán visszaadja, amit elveszítettünk. Remélem, vasárnapig fel tudjuk tölteni az akkumulátorainkat, jó lenne megőrizni idei veretlenségünket. Utána ráadásul megyünk Stuttgartba, ha sikerrel túljutunk ezen a két kiránduláson, azt hiszem, javulnának a bajnoki esélyeink.

Német Kupa, elődöntő
Werder Bremen–Lübeck (II. o.) 3–2 (0–1, 1–1, 1–2) –hosszabbítás után
Bréma, 41 000 néző
V: Fröhlich. G: Micoud (54.), Aílton (111.), Valdez (114.), ill. Krsztajics (11. – öngól), Zandi (94.)
WERDER: Reinke – Stalteri (Hariszteasz, 101.), Ismael, Krsztajics, Schulz – Lisztes (Valdez, 96.), F. Baumann (Borowski, 85.), F. Ernst – Micoud – Klasnic, Aílton
LÜBECK: Wilde – Thorwart, Boy, Kullig, Schanda (Würll, 99.) – Groth (Mbizdo, 59.), Plasshenrich – Thioune, Zandi, Achenbach – Scharping (Zinnow, 95.)

Alemannia Aachen (II. o.)–Mönchengladbach 1–0 (1–0)
Aachen, 20 400 néző
V: Steinborn. G: Grlic (42.)
AACHEN: Straub – Landgraf, Klitzpera, Ewertz (Mbwando, 46.), Blank – Michalke, Grlic, Fiel (Krontiris, 92.) – Pflipsen – Meijer, Gomez (Salou, 67.)
MÖNCHENGLADBACH: Reitmaier – Korzynietz, Asanin, Strasser, Carnell (Kolkka, 61.) – Hausweiler, Gaede – Ulich (Van Hout, 78.), Broich – Sverkos (T. Maric 61.), Van Lent
A döntőt május 29-én játsszák.