"Nem mondhatnánk, hogy Beckham akadémikus alkat lenne, de az tagadhatatlan, hogy egy pillanat alatt az ujja köré csavarja bármelyik újságírót. Ez azért nem lebecsülendő" kezdte vázolni a futballisták és a média kapcsolatának fontosságát, Gwyn Walters.
Lehet, hogy a következô tréningen Rooneynek (jobbra) azt is elmondják, kamera elôtt tilos csókolózni
Lehet, hogy a következô tréningen Rooneynek (jobbra) azt is elmondják, kamera elôtt tilos csókolózni
Nem kell megijedni, ha nem ismerős e név, az úriember a Tottenham szociálpolitikai előadója. Ott ilyen is van. Persze, az egész történet Amerikából ered. Ismert a képlet: feltűnik egy-egy tehetség, akit a multik rögvest leláncolnak, és dollárhegyekért elmondatnak vele bármit, népszerűsítve az adott terméket. Ez viszont nem megy akkor, ha a delikvens két teljes mondatot sem tud egymás után előadni, vagy olyan míves töltelékkel színezi mondandóját, mint például az igen elterjedt "őőő"-zés. A nagy víz túloldalán a hasonló borzalmak egyik legismertebb művelője az amúgy rutinos kosárzseni, Shaquille O’Neal, akinek minden második frázisa: "you know"… Arról nem is beszélve, hogy ezenkívül nem árt, ha a hirtelen jött népszerűségtől elszálló fiatalt valaki visszarántja a földre, még mielőtt szétcincálják a bulvárlapok. Erre tanít a médiatréning.
"Azért oktatunk, mert az ilyen buktatók akár ketté is törhetik egy fiatal labdarúgó, de bármilyen más sportoló karrierjét"– vette át a szót a West Ham United előadója, Trevor Webb. "Emlékszem, amikor Wayne Rooney kétezer-kettőben átvette a legjobb fiatal sportszemélyiségnek járó díját, vadul rágózott, és keresztbe állt a nyakkendője. Ezt aztán úgy kifigurázta a sajtó, hogy az emberek rögtön leírták szegényt. Pedig a labdarúgók semmivel sem butábbak vagy műveletlenebbek, mint más sportolók, csak ők egy ezerszeres mikroszkóp alatt élnek, és így minden piciny hibájuk óriási baklövésnek tűnik" – véli Webb. A káposzta és a kecske ismert elvét alapul véve a Tottenham szövetkezett a Londoni Újságíróiskolával: a zsurnalisztatanoncok a Premiership-formulát követve rögvest a meccsek után lerohanják a focistapalántákat interjút követelve – hadd szokják. S ami manapság már egyértelmű: a média tökéletes kezelése legalább olyan alapvető követelmény egy profi sportolóval szemben, mint például az, hogy ne pacalpörköltet egyen a meccs napján ebédre. Aztán van, hogy durvább problémákat is meg kell oldani: ilyen lehet az Angliában amúgy is népszerű alkoholizmus – bármelyik gyerkőc bizton fordulhat a nagycsapathoz, ha akar egy olyan embert találni, akinek már volt gondja az itallal. "Hozzánk többször is eljött Paul Merson, valamint Tony Adams, és beszéltek arról, milyen borzalmakon mentek keresztül. A lényeg, hogy a fiatalokat ne tartsuk burokban, hallaniuk kell az élet sötét oldaláról is, így nagyobb eséllyel kerülik el a buktatókat" – folytatta az elemzést Webb. Persze, semmi sem megy egy csapásra: "Amikor először meséltünk a fiúknak a médiatréningről, csak bámultak, mint borjú az új kapura, néhányan még mosolyogtak is. Ma már mindegyiküknek be van építve az edzésrendbe…" – mondta a szakértő, majd hozzátette, hogy a nagy meglepetés leküzdésében azért jelentős szerepet játszottak a West Ham első csapatának emblematikus alakjai, mint az immár nagyválogatott – és azóta a Tottenhambe igazoló – Jermaine Defoe. "Igen, ő is beszélgetett a srácokkal. Egy általuk istenített embernek azért mégiscsak jobban hisznek, mint egy pápaszemes tanárnak…" – fejezte be mosolyogva Webb. Szóval, a csatorna túloldalán már ilyenre is futja. De ne szomorkodjunk: legalább látjuk, hogy lesz dolgunk, nem fogunk unatkozni az elkövetkező években.