A 12. percben Vicente már a kaput is eltalálta, nem is volt gyatra a lövés, csakhogy José Reina bemutatta a meccs első bravúrját, így a nemzetközi porondon továbbra is érintetlen maradt a kupaújonc hálója az El Madrigal-stadionban. Az esélyesebbnek tartott Valencia ezt követően is igyekezett magasan tartani a tempót, Rufete révén újabb gólszerzési lehetősége is akadt (a középpályás labdáját blokkolták a védők), ám a Villarrealnak sikerült túlélnie a rohamokat, majd kézbe vennie a kezdeményezést.
A hazaiak előbb "kipontozták" a visszavágóról Carbonit (a védő megkapta az eltiltásához hiányzó sárga lapot), majd José Mari révén előbb elhibázott egy lehetőséget, ezt követően pedig hajszál híján kiharcolt egy tizenegyest. Az idény közben szerződtetett csatár a 45. percben gyanús körülmények között a földre huppant, ő és az El Madrigal népe is bőszen reklamált a tizenegyesért, ám Cortez Batista bíró továbbot intett.
A második félidő már sokkal inkább Valencia-dominanciát hozott, legalábbis ami a helyzeteket illeti. A közelmúltban két BL-döntőt is elbukó gárda Angulo és Vicente lövésével vezette be a játékrészt, majd elhibázta a meccs helyzetét: Vicente középre kanyarítását követően Baraja közelről fejelt – a háló helyett a lécre.
Válaszként Riquelme késztette némi mozgásra Canizarest, aki állta is a próbát, és letudta az erre az estére rendelt feladatát. Merthogy a későbbiekben a felek úgy gondolták, a 0–0 megfelelő a számukra, ráérnek a visszavágón eldönteni, melyikük jut be a göteborgi fináléba. Ha csak a két csapatnak a Mestallában lejátszott bajnokiját (4–2) vesszük alapul, erre feltétlenül a Valenciának van több esélye.
VILLARREAL (spanyol)-VALENCIA (spanyol) 0–0Villarreal
V: Cortez Batista (portugál)
VILLARREAL: Reina – Coloccini, Josico, Belletti, Quique Álvarez, Javi Venta, Roger, Battaglia, Riquelme, S. Anderson, José Mari
VALENCIA: Canizares – Pellegrino, Ayala, Carboni, Curro Torres, Albelda, Baraja, Angulo, Vicente (Xisco, 86.), Rufete, Mista (Sissoko, 73.)