Megfigyelők szerint ez egyet jelent azzal, hogy déli szomszédaink az eddiginél támadóbb felfogású, fiatal nemzeti csapattal állnak ki a jövőben – a karmesteri pálca például nem másnál lesz, mint a kapitány 20 éves fiánál, az Európa-bajnokságról "otthon felejtett" Niko Kranjcarnál.
A kapitányi poszt voltaképpen már hétfő délután elkelt, miután a befutónak hitt jelölt, Srecko Katanec kiszállt a versenyből. A tűzhöz közeli információk szerint az illetékesek inkább a szlovén kapitányként hírnevet szerző Katanecet látták volna szívesebben a válogatott élén, ám a sajtó nem éppen baráti hangot ütött meg vele – elsősorban azt szerették volna hallani tőle, hogy horvátnak vallja magát. Katanec, noha horvát szülők gyermeke, erre nem volt hajlandó, mondván, ljubljanai születésűként inkább szlovénnak érzi magát – inkább lemondott a horvátországi munkáról.
A nemzetiségi kérdés az eddigi kapitány, az ausztriai születésű Otto Baric idején került előtérbe, az idő múlásával a sajtó egy része szívesen lovagolt az ő állampolgárságán. Hogy Zlatko Kranjcar szintén meglévő osztrák állampolgársága zavaró körülménnyé válik-e, kérdéses – mindenesetre a most kinevezett, 47 éves szakember jó kapcsolatot ápol az újságírókkal… Ebben a múltja is segíti: játékosként 556 mérkőzésen 276 góllal segítette a Dinamót (ő a negyedik a klub góllövőlistáján), edzőként pedig kétszer is duplázott vele odahaza (1996, 1998: bajnoki cím és kupa). A bajnoki aranyat az NK Zagrebbel is elhódította (2002).
Az egykor a bécsi Rapidban, valamint a St. Pöltenben is futballozó Kranjcar feladata egyértelmű: kivezetni a horvát válogatottat a 2006-os világbajnokságra.