Kitüntető, de roppant nehéz

Miután Rudi Völler úriember módjára lemondott az Eb után, mindenkire gondoltak, csak rá nem mint leendő főnökre. Aztán a nagyágyúk (Hitzfeld, Wenger, Rehhagel) sorra visszamondták a kétségkívül megtisztelő, ám nem kockázatmentes feladatot, úgyhogy más megoldás után kellett nézni. Ekkor ugorhatott be a népszerű Klinsmann neve: az egyébként az Egyesült Államokban élő Jürgen ugyanis eddig is folyvást "bedolgozott" a német szövetségnek (habár a kommentárjai nem voltak épp finomak), ráadásul a FIFA-nak és a 2006-os vb szervezőbizottságának is segít olykor.
Érdekes a történetben: az 1992-es Eb-n Klinsmann csak Völler sérülését követően került be a csapatba, most meg utána veszi kézbe a nemzeti csapatot. Nem egyedül teszi, egy trió vezényli majd a Nationalelfet - Holger Osieck pályaedzőként a füvön, Oliver Bierhoff menedzserként pedig a pályán kívül ügyködik majd. "Én csak a főnök leszek, nem egyedül dolgozom. Habár sok dolgunk lesz, ez a poszt kitüntetés a számomra" - mondta Klinsmann, midőn odaírta nevét a kétéves szerződés aljára. A tárgyalások nem mentek könnyedén, a résztvevők nem meglepő módon a pénzügyi fejezetnél időztek a legtöbbet, de mostanra sikerült elboronálni a vitákat. "A folyamatos beszélgetéseink témája most már szigorúan a sport" - mondta a szövetség szóvivője, Harald Stenger.

Ez a mostani immár a német szövetség második pótmegoldása kapitányügyben, elvégre Völler is csak akkor került képbe, amikor kiderült, hogy Christoph Daum nem csak a gyepen ismer fehér csíkokat… Ráadásul Völler nem is kapitányi minőségben vezényelte a válogatottat, hanem "csapatfőnökként". Hasonlóság még, hogy Klinsmann is tapasztalatlan edző, pontosabban még nem is az. Pluszban profikarrierje befejezése után áttelepült az Egyesült Államokba, távol Németországtól és még távolabb a Bundesligától. Ez hátrány is lehetne, de ma már nem csak a helyszínen lehet követni az eseményeket, és az még lendíthet is az ügyön, hogy Klinsmann fejét nem terhelik az elmúlt évek belharcai.
A világ- és Európa-bajnok csatár 1998-ban vette le végleg a stoplist, amikor a német válogatott nemigen vitézkedett a vb-n. Amerikában aztán hamar megtalálta a helyét, álnéven (Goppingen, ugye, hasonlít egy kicsit szülőhelye nevéhez?…) még elfocizgatott az amatőrök között, mellette pedig a marketingben kezdett elmélyülni. Most is nehéz fába vágja a fejszéjét: a valaha volt legfiatalabb német kapitányként, generációváltás közepén megrekedt, igazi klasszis (ilyen talán Ballack lehet jó napjain) nélküli társaságból kellene esélyes együttest gyúrnia - mindössze két év alatt. Ehhez elkél majd a német mentalitás.