Japán ellenségeket szerzett

Noha nem láttunk az Eb-hez hasonlatos diadalmenetet (sőt, a papírforma érvényesült), az eseménysor azért néhány ponton emlékeztetett a Portugáliában történtekre. A házigazda kínaiak ugyanis néhol szinte másolták a portugál válogatottat: a kezdeti nyűglődések után csak elverekedték magukat a döntőig - ott meg elhasaltak. De hogyan?!

A gárda szövetségi kapitánya, Arie Haan szerint úgy, hogy az ellenfél három szerzett góljából három volt érdemtelen és/vagy szabálytalan… Szegény holland mester azóta sem tudott napirendre térni a dolgok fölött, tőle nem is hallhattunk friss hozzászólásokat, ellentétben a játékosaival. "Persze, csalódottak vagyunk a végeredmény miatt, hiszen életünk lehetőségét hagytuk elúszni. Most biztosan kielemezzük majd a történteket - mindebből okulni fogunk. Azt hiszem sokat kell még fejlődnünk, de azért voltak itt pozitívumok is bőven. Végül pedig szeretném megköszönni a szurkolóink mérhetetlen szeretetét" - mesélte szimpatikusan Csao Csün-csö. A csapattárs, Sao Csia-ji nem volt ennyire kimért: "Annak örülök, hogy a kezdő tagja lehettem, és hogy a srácokkal együtt egy kontinenstornán szerepelhettem, méghozzá itthon. Az viszont igencsak bőszít, hogy nem mi nyertünk, mert centikre voltunk a sikertől".
A játékosok szakmai elemzése mellett azért a szurkolók is véleményt (illetve érzelmet…) nyilvánítottak a finálé után: villámgyorsan elpörkölték az összes fellelhető japán zászlót, emellett pedig kisebb rohamot indítottak a környékbeli japán kirendeltségek ellen. Cseppet diplomatikusabb volt, hogy a szerintük nyilvánvaló csalás miatt az ázsiai szövetség főtitkárának szegeztek némi kritikát. Peter Velappan csípőből reagált, közölvén, hogy a kínaiak inkább a saját portájukon söprögessenek, mielőtt másfelé akcióznának: "A kínai nemzeti válogatott edzőjétől több eleganciát várnánk el. Az, hogy Haan nem fogadta el az ezüstérmet, azt jelenti, hogy nem tiszteli sem a kínaiakat, sem az Ázsiai Labdarúgó-szövetséget. Van még mit tanulnia".
A győztes oldal érthetően nem látott különösebb kizáró okot a gólok érvényesítése körül, azzal viszont vélhetően túllőttek a célon a japánok, hogy az egyik napilap a "Nakata Kodzsi keze" kissé provokatív szalagcímmel indította az újságot. Pluszban a derék győzők nem átallották felemlegetni Diego Maradona ismert, az angolok elleni 1986-os csatára vonatkozó "Isten keze"kezdetű egykori nyilatkozatát. A futballt illetően a főnök, a brazil Zico emelkedett szólásra: "A döntőbeli összes érdekes esemény megmutatta, hogy mentálisan nagyon erősek vagyunk. Végig küzdenünk kellett, de a taktika és a motiváció átsegített minket a problémákon. Megérte, megnyertük az Ázsia-bajnokságot!". Ezenkívül a japánokból nem nagyon dőlt a szó, ami egyrészt nagyon is kívánatos magatartásnak minősül (mindenki láthatta, mi történt), másrészt picit szokatlan a XXI. században.
Amúgy a bajnokság értékelésének pillanatok alatt nekiláttak a helyiek. Nem is aprózták el, a végső verdikt: botrányos volt. Eme tételt rögvest alátámasztották azzal az adattal, hogy 32 meccsen kiosztottak 17 piros lapot - ebben a műfajban Irán járt az élen: egymaguk összeszedtek négyet, korábban pedig még két eltiltást erőszakos viselkedésért. A japánoktól eredeztethető kamikazemagatartás a jelek szerint gyűrűzik tovább: kirúgtak egy rakás edzőt. Az egész hangulat a döntőben csúcsosodott ki: több mint 6000 biztonsági ember volt jelen, katasztrófavédelemmel, kommandósokkal és katonákkal színesítve. Mindez azok után, hogy a kínai állami vezetés rápirított a házigazdákra: "Aztán jó hírét keltsétek az országnak!". A fentebb már emlegetett főtitkár úr kéretlenül is összefoglalta a tapasztalatokat: "Kétlem, hogy Peking képes lesz megrendezni a 2008-as olimpiát".