Múlt vasárnap a berlini Golden League-viadalon ketten értek révbe: a női 400-as Tonique Williams-Darling és a férfi hármasugró Christian Olsson veretlenül végzett a világ legrangosabb pénzdíjas sorozatán. Hat megnyert viadal után fél-fél millió dollár volt a jutalmuk. Írásunkban a bahamai futót mutatjuk be, mert róla az elmúlt években nem nagyon lehetett hallani, viszonylag ismeretlenül lett a világ legjobbja.
Tonique Williams-Darling úgy érte el élete legjobb idejét Berlinben, hogy futás közben az is átvillant az agyán: veszíthet
Tonique Williams-Darling úgy érte el élete legjobb idejét Berlinben, hogy futás közben az is átvillant az agyán: veszíthet
Tonique Williams 2002-ig nem tudott igazán jelentős eredményt felmutatni pályafutása során. 1999-ben a Közép-amerikai bajnokságon ugyan harmadik lett 400-on, de ezt azért nem nevezhetjük világszenzációnak, mint ahogy az amerikai egyetemi bajnokságon elért kisebb sikereit sem. 400-as egyéni csúcsa 51.99 volt. Rendre ott volt a nagy világversenyeken, de ki is esett az első "kanyarban."
2003-ig váratott magára a nagy áttörés
Ráadásul a sydneyi olimpia után nem versenyzett két évig - általunk nem ismert okból. Nincs információnk arról, hogy gyermeke született volna, eltiltás sem szerepel a neve mellett. Ami biztos, hogy 2002 őszén Steve Riddick hívó szavára a Virginia állambeli Norfolkba költözött. "Két évig agitált, mire rászántam magam a költözésre. Számtalan edzőm volt korábban, de nálam egyikük módszere sem vált be igazán. Steve rengeteg kiváló bahamai atlétát edzett, így végül beadtam a derekamat. Azóta mindennap hálát adok a sorsnak, hogy így tettem."
Tonique Williams-Darling Született: 1976. január 17., Nassau Nemzetisége: bahamai Magassága/testsúlya: 162 cm/57 kg Versenyszáma: 200 m, 400 m Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (Athén, 2004, 400 m); vb-5. (Párizs, 2003, 400 m); fedett pályás vb-3. (Budapest, 2004, 400 m); atlétikai világdöntôn-3. (Monte-Carlo, 2003, 400 m); a Golden League-sorozat fôdíjának gyôztese (2004, 400 m) Egyéni csúcsai: 200 m: 22.77 – 2003, Nassau; 400 m: 49.07 – 2004, Berlin
Már tavaly is a nagy lehetőség kapujában állt, de a párizsi világbajnokságon nem tudott élni vele. A futamait megnyerve jutott döntőbe, de ott csak az ötödik hely jutott neki. "Ha azt vesszük, hogy az összes futamomat megnyerve kerültem a döntőbe, és még csak érmet sem szereztem, elkeseredettnek kellene lennem. Viszont a rosszat mindig össze kell vetni a jóval. A korábbi években csak kínlódtam a világversenyek előfutamaiban, Párizsban viszont ott voltam a döntőben. Ez egy olyan áttörés volt, amely megmutatta számomra az utat." Budapesten is maradandót alkotott. Győznie ugyan nem sikerült az idei fedett pályás világbajnokságon, de a harmadik helye és a nálunk elért 50.87-es kontinenscsúcsa figyelemre méltó eredmény - de még ebből sem következett a nyári nagy menetelés. Egy, még az olimpia előtt vele készült interjúban azt állította, hogy egyetlen idei versenyt sem tudna kiemelni a sorból. "A budapesti vébé arra volt jó, hogy egy kicsit megtörje a hosszú felkészülés monotóniáját. Örültem a bronzéremnek, hiszen mégiscsak ez volt az első medáliám világversenyen. Újult erővel vetettem magam a munkába. Nyáron majdnem minden versenyen egyéni csúcsot futottam, mi több, a bahamai csúcs is az enyém már, és Ana Guevara is rendre a hátamat nézte a versenyeken. Márpedig az elmúlt három évben ő volt a szám egyeduralkodója. Természetesen, ahogy jöttek a versenyek, úgy lett egyre nagyobb a nyomás rajtam. Az olimpiával egészen addig nem akartam foglalkozni, amíg Athénba nem repültem. Mindig ott motoszkált a fejemben, de elhessegettem a gondolatot. Mindig csak a soron következő futásra összpontosítottam."
Egy ideig még Williams-Darlingnak hívják
A Dél-Karolinában egyetemi diplomát szerző atlétanő tavaly áprilisban feleségül ment egy Dennis Darling nevű bahamai futóhoz. Róla mindössze annyit lehet tudni, hogy egy évvel idősebb a feleségénél, és hogy igazán jelentős eredmények nem fűződnek a nevéhez. 1997-ben érte el 400-as egyéni csúcsát 45.82-vel, míg tavaly 200-on 20.77-et futott. Valamint, hogy ő is az Egyesült Államokban tanult, és onnan az ismeretség. A pár világhírű tagja úgy tartja, idővel Tonique Darling néven versenyez majd, de előbb még hagy egy kis időt a szurkolóknak, hogy megszokják a váltást a Williamsről a Darlingra. Azért az olimpia és persze a hatalmas pénzt hozó berlini futás külön fejezet az életében. "Athénban sokszor eszembe jutott Cathy Freeman. Hihetetlen volt látni, amint egy nemzet követelte tőle a sikert, ő pedig megfelelt ennek az óriási elvárásnak. Nekem azért könnyebb dolgom volt, a hazámtól távol kellett bizonyítanom. A görög fővárosban semmi sem számított, csak a győzelem. Berlinben viszont ideálisak voltak a körülmények, senkin sem volt nagy nyomás, tehát pontosan tudtam, hogy gyors verseny lesz. Az edzőm előre látta ezt, és így készített fel a nagy feladatra. A célegyenesben volt a viadalnak egy pillanata, amikor Ana Guevara mellém ért. Akkor átvillant az agyamon, hogy veszíthetek, de közben azt mondtam magamnak, ha továbbra is a saját versenyemet futom és csak magammal foglalkozom, akkor győzhetek. Életem legjobb eredménye született meg így. Steve Riddick ezt előre megmondta. Szinte minden jóslata bevált, amióta együtt dolgozunk."
Nem tudja, mihez kezd a félmillió dollárjával
A kérdésre, mire költi majd a félmillió dollárját, Tonique Williams-Darling nem tudott választ adni. "Ez rengeteg pénz. Fogalmam sincs. Az biztos, hogy a családomnak nagyon sok jut majd belőle, mint ahogy az is világossá vált a számomra, hogy ezután nem lesznek anyagi gondjaim az életben. Ettől kezdve kedvtelésből versenyezhetek, ez pedig hatalmas ajándék az élettől. De senki se gondolja, hogy most már nem veszem komolyan az atlétikát. A hét végi atlétikai világdöntőn például még a berlini 49.07 másodpercnél is jobb eredményt szeretnék elérni, és természetesen az idén tizenegyedszer is győzni akarok."