Fredericks szép búcsúja a nagyhercegségtől

MARIK BALÁZSMARIK BALÁZS
Vágólapra másolva!
2004.09.19. 22:07
Címkék
Két világcsúcskísérletnek lehettek szemtanúi a Világdöntő nézői a monte-carlói II. Lajos-stadionban, és bár mindkét esetben rendkívüli eredmények születtek, a rekordok elmaradtak.
Albert herceg joggal büszkélkedik Fredericksszel – „alattvalója” sokat hozott a konyhára az elmúlt öt évben
Albert herceg joggal büszkélkedik Fredericksszel – „alattvalója” sokat hozott a konyhára az elmúlt öt évben
Albert herceg joggal büszkélkedik Fredericksszel – „alattvalója” sokat hozott a konyhára az elmúlt öt évben
Albert herceg joggal büszkélkedik Fredericksszel – „alattvalója” sokat hozott a konyhára az elmúlt öt évben
Albert herceg joggal büszkélkedik Fredericksszel – „alattvalója” sokat hozott a konyhára az elmúlt öt évben
Albert herceg joggal büszkélkedik Fredericksszel – „alattvalója” sokat hozott a konyhára az elmúlt öt évben
Elsőként Szaif Szaid Sahin veselkedett neki, hogy a két hete futott 3000 méter akadályon elért legjobbját túlszárnyalja. A részidők ígéretesek voltak, de a tempó túl sokat kivett a katari színekben versenyző kenyai születésű atlétából. Igaz, ezúttal a Brüsszelben iramot menő Kipkurui Misoi nem segített neki, hiszen saját pénzét szerette volna megkeresni a rendkívül jól díjazott versenyen. Az Európa-csúcstartó Simon Vroemen vitte el Sahint féltávig, onnan azonban neki kellett a tempót tartania. Még az utolsó körre is úgy fordult rá, hogy ha 61 másodpercet képes futni, eléri célját, és ezzel a plusz százezer dollárt is bezsebeli. Nos, ezúttal csak a győzelemért járó 30 ezerrel gazdagodott. Csakúgy, mint az orosz Jelena Iszinbajeva, aki tavaly kezdte meg 482 centiméterrel a női rúdugrás csúcsának egyre feljebb srófolását. Ha nem ilyen hirtelen szökken a mezőny élére, talán még a vasárnap elért 483 centimétere is világcsúcsot - és százezer dollárt - ért volna. Így viszont elmaradt a nagy jelenet, sőt még örülnie kellett, hogy a győzelmet megszerezte a némiképp váratlanul remeklő Tatjana Polnovával szemben.
Egy nagy búcsúfellépésnek is szemtanúi lehettek a monacóiak. Frank Fredericks, a namíbiaiak 1991 óta világklasszis sprintere utoljára térdelt a rajtgépbe a nagyhercegségben. A világversenyek örök másodikjának tartott 100-as és 200-as futó - aki azért nyert egy szabadtéri és két fedett pályás vb-t 200 méteren, valamint a mai napig a fedett pályás 200 méter világcsúcstartója - ugyanis 37 évesen elérkezettnek látja az időt a befejezésre. Lesz még ugyan versenye, de az elmúlt öt évben számára otthont adó városban most indult utoljára. Ha nem írjuk le a helyezését, akkor is kitalálják: igen, második lett, majd a tiszteletkörét felállva, vastapssal fogadta a közönség, és a vetélytársak is végig ott veregették a vállát. A világ atlétikájának egyik legszimpatikusabb alakja lép le rövidesen a színről.
Volt még néhány érdekes verseny Monte-Carlóban. Női hármasugrában például az utolsó sorozatban háromszor is változott a sorrend az élen, és végül az olimpiai bajnok kameruni Francoise Mbango Etone örülhetett. A férfi távolugrás athéni legjobbja, Dwight Phillips az ötkarikás fellépését másolta. Elsőre ugrott egy jó nagyot, majd csendben figyelte a többiek erőlködését. Csakhogy a ghánai Ignisious Gaisah utoljára nagyon eltalálta az elugrás ritmusát, és túlugrotta a lélekben már ünnepelni készülő amerikait, akinek még lett volna esélye a javításra, de - egy nevetséges kísérletet "tartogatva" a végére- a második helyen fejezte be a küzdelmet. Női 100-on Veronica Campbell 11 másodpercen belül repesztett. ---- 2 ---- F
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik