Sevcsenkóék mellett nem rúghatott labdába

Az 1994-től tíz éven keresztül a Stadlerben, az FTC-ben, a Dunaferrben és a Győri ETO-ban is megforduló szőke csatár nemrégiben tért haza Ukrajnába, ahol - eredeti terveivel ellentétben - mégsem akasztja szögre véglegesen a futballcsukát. Igor ezekben a napokban a Beregszászon edzőtáborozó újonc élvonalbeli együttessel, az ungvári Zakarpattyával készül a tavaszi idényre, és a kárpátaljai csapat vezetőedzője, Viktor Rjasko szerint csak formaságokon múlik a szerződtetése. A gólerős csatárral Beregszászban váltottunk szót.
- Azt gondoltam, magyarul fogunk beszélgetni, hiszen tíz év alatt csak elsajátította a magyar nyelvet, mégis az orosznál kötöttünk ki.
- Biztos rossz tanuló voltam, de még ma is legfeljebb csak a közértben vagy az utcán tudnám megértetni magam. A magyar nyelv nagyon nehéz, de ennnyi idő alatt tényleg illett volna jobban elsajátítanom.
- Mi volt az oka annak, hogy végül hazatért?
- Túl nagy volt a honvágyam, ráadásul van egy tizenkét éves fiam, akinek jó lenne a hazájában felnőnie, egyébként Győrött még marasztaltak volna.
- Több mint tíz éven keresztül Magyarországon futballozott, most pedig a jelek szerint egy újonc ukrán csapathoz tér vissza. Nem keresték meg ennél elitebb gárdák?
- Nézze, harminchárom évesen reálisan kell nézni a dolgokat. Hiú ábránd lett volna azt gondolnom, hogy itthon a Dinamo Kijev, a Sahtar, vagy akár még a Dnipro vagy a Metalurg Doneck számára is erősítést jelentenék. Ôszintén szólva jólesett, hogy Ungváron rám gondoltak, és hívtak, örömmel jöttem, és remélem, hasznára is tudok lenni a csapatnak a bentmaradásért folyó harcban. (A Zakarpattya a már kiesőhelyen álló, 15. Obolon Kijevvel azonos pontszámmal a 14. helyet foglalja el a táblázaton - a szerk.)
- Bizonyára van viszonyítási alapja a két ország futballerejét illetően.
- Tíz évvel ezelőtt Magyarország még talán előrébb is tartott az akkor még csak gyerekcipőben járó önálló ukrán labdarúgásnál. Mára azonban lényegeset változott a helyzet. A magyar futball étvizedek óta szinte egy helyben topog. Az én megítélésem szerint Magyarországon kevés az igazán felkészült, jól képzett szakember. A klubok többsége pedig súlyos anyagi gondokkal küzd, ráadásul hamar eladják a valamennyire tehetséges futballistákat, általában olyan kluboknak, amelyek nem túl nívósak. Ôszintén szólva nem látom valami fényesnek a magyar labdarúgás jövőjét. Ukrajna ezzel szemben évről évre láthatóan fejlődik. A Dinamo Kijev mellé mások is felzárkóztak, e csapatok nemzetközileg is jók. Nem véletlen, hogy az UEFA-kupa mostani sorozatában például három ukrán együttes is megérte a tavaszt. Ha pedig a válogatottakat vesszük, Ukrajna ezen a téren is a magyarok előtt áll. Oleg Blohin gárdája olyan selejtezőcsoportból pályázik reális eséllyel a 2006-os világbajnokságra való kijutásra, amelyben az Európa-bajnok és a vébébronzérmes is szerepel. Ennél nagyobb elismerés aligha kell.
- Ha már a válogatott szóba került, az elmúlt évtizedben sohasem hívták meg az ukrán nemzeti csapatba?
- Annak idején, amikor jól ment a játék a Fradiban, felvetődött, hogy meghívót kapok a válogatottba, végül mégsem hívtak meg. Persze olyan klasszisok mellett, mint Sevcsenko és korábban Rebrov, nehéz is lett volna helyet kiharcolni magamnak.
- Mire számít Ungváron, meddig szeretne még futballozni?
- Ameddig hasznára lehetek a csapatnak, szívesen vállalok egy-két évet, de amikor már érzem, hogy felesleges vagyok, azonnal önként állok félre.