Tóth: aranyat érő ezüstérem

Nem tévedés. Mert hiába nevezik Európa Top 12-nek a versenyt, az elmúlt évtized tendenciájának megfelelően ezúttal is jelentős szerep jutott a kínai származású, s a kontinensre honosított játékosoknak: a luxemburgi Ni Xialian háromszor (1996, 1997, 1998), a német Qianghong-Gotsch kétszer (1999, 2000), az ugyancsak német Jie Schöpp pedig egyszer (2003) győzött, s most ugyebár az osztrák Liu Jia nyert, azaz az utolsó tíz kiírásból hétszer (!) ázsiai származású versenyző végzett az élen.
Az Európa Top 12-n…

De hát kár ezen sopánkodni, örüljünk inkább Tóth Krisztina sikerének, hiszen siker ez a javából. A Németországban profiskodó ötszörös Európa-bajnok a szombati csoportmérkőzések során, majd az azt követő negyeddöntőben is parádésan játszott, igazából még megszorítani sem tudták. A vasárnap délelőtti elődöntőben aztán a 32 esztendős holland-kínai Li Jiao volt az ellenfele, s Kriszti még ezt az akadályt is rendkívül magabiztosan vette: az első két elveszített játszma után a harmadikban 9:10-nél hárította Li Jiao szettlabdáját - a 0:3 már tényleg nagy hátrány lett volna… -, fordított, s ettől a pillanattól kezdve esélyt sem hagyott ellenfelének.

A mezőnyben lévő négy kínai származású játékosból kettő, Schöpp és Tan Wen-Monfardini már korábban kiesett, egyet maga Tóth "intézett el", a fináléra viszont még mindig maradt egy, mégpedig a másik ágon a román Steffet jóval kiélezettebb meccsen kiverő osztrák Liu Jia. Ha kizárólag a számok alapján hasonlítjuk össze kettejüket, akkor valamelyest Liu Jia felé billent a mérleg nyelve, hiszen az európai ranglistán két, a világranglistán pedig 14 hellyel van előrébb, s kilenc évvel fiatalabb is, bár ez utóbbi nem érdem, inkább csak állapot. Ami pedig az Európa Top 12-múltjukat illeti, korábban mindketten egy bronzérmet szereztek, de míg Tóth Krisztinának ez kilenc nekifutásból sikerült, addig Liu Jiának elég volt ehhez három kísérlet. Viszont könnyen kikövetkeztethető, hogy a döntőbe jutással már mindketten túlteljesítették eddigi legjobbjukat, a kérdés csupán az volt, hogy mennyivel.

Az osztrák kezdett jobban, az első szettet végig vezetve nyerte meg. A másodikban 6:2-es Tóth-előnynél úgy tűnt, ez sima lesz, de ezen a szinten ilyesmi elképzelhetetlen: 10:9-nél már Liu Jiának volt játszmalabdája, aztán 12:11-nél még egy, de 13:12 után mégis Tóth vitte be a győztes pontot. A várt lendület viszont elmaradt a folytatásban, a balkezes osztrák elsősorban a szettek végét uralta, így nem sokkal később már 3:1-re vezetett. A korkülönbségnek (is) köszönhető rutin miatt azonban ezzel még korántsem volt vége: az ötödik szettet simán hozta Tóth, a hatodikban pedig a 0:3-nál kikért idővel sikerült megzavarnia Liu Jiát, aki ebben a szettben már nem is talált vissza a saját ritmusába. 3:3.

Egy döntő úgy szép, ha tényleg a mindent eldöntő szettben dől el.
Persze még szebb, ha a végén magyar siker születik, ám ez most nem adatott meg: 3:1-es Tóth-vezetésnél még úgy tetszett, a vert helyzetből talpra álló magyar lendülete kitart a végéig, de néhány pillanattal később már elszállt a remény. Az osztrák nemcsak átvette a vezetést, hanem pontról pontra növelte előnyét, így igazi izgalmak már nem maradtak a végére. Nyert tehát Liu Jia, aki ezzel pályafutása első Európa Top 12-aranyérmét gyűjtötte be, Tóth Krisztina pedig eddigi legjobb eredményét produkálva második lett. A szépen csillogó ezüst mellett pedig azzal vigasztalhatjuk magunkat - no meg Krisztit -, hogy mégiscsak ő volt a legjobb európai születésű női asztaliteniszező ezen a versenyen.
És azért ez is valami… ---- E ---- T