Király Gábor: A páros kiállítás volt a kulcs

- Mire jutottak? Mármint a bentmaradási esélyeket és a hétvégi bajnokit illetően?
- Edzőnk úgy volt vele, hogy ilyen védelmi figyelmetlenséget nem szabad elkövetni a hajrában - kezdi Király Gábor -, mint amilyet társaim produkáltak. És ezzel én is teljesen egyetértettem. Az összefoglalóban megnéztem a második kapott gólunkat, négy ellenfél állt az ötösünkön belül, miközben két védőtársam zárt vissza velük.
- Nem volt ez egy kicsit peches gól? Egy begurított(!) bal oldali beadás a tizenhatosról a túloldalon, az ötös sarkánál találta tisztán a társat.
- Én inkább azt hiányoltam, hogy nem volt senki a bal oldali támadón, aki így pontosan tudta beadni a labdát. Miközben, ha ott van a közelében egy határozott védőnk, az megzavarja őt a beadásban, vagy esetleg blokkol is egy ilyen labdát.

- Mindez csak azért is különösen érdekes, hiszen már az első kapott góljuk is pechesnek tűnt: rögtön a vezető találatuk után egy kezezésért megítélt tizenegyesből egyenlített az ellenfél…
- Ez benne van a játékban. Camara megcsinálta az átemelős cselt, védőnk, Popovic elszállt volna. Abszolút ziccerbe került volna az ellenfél csatára, a gólvonaltól tíz-tizenegy méterre.
- Lehet azt mondani, hogy ez a két momentum volt a találkozó kulcspillanata?
- Én nem ezt emelném ki. A Norwich elleni bajnokin tizenöt perccel a vége előtt 1-3-ra álltunk, mégis kiegyenlítettünk. Úgy vagyok vele, amit ott a sors a Norwich ellen adott nekünk egy riválissal szemben, azt most elvette tőlünk. A rivális alatt értem most a bentmaradásért folytatott versenyfutásban érdekelt csapatokat. Én sokkal inkább a páros kiállítást érzem a meccs meghatározó pillanatának, amire szerintem a mi edzőnk sokkal jobban reagált, mint az ellenfél trénere. Ezt bizonyítja, hogy ismét megszereztük a vezetést. Csak sajnos nem tudtuk megtartani az előnyünket.
- Abban azért egyetérthetünk, hogy a háromból így csupán egy pont lett, ami nem növelte esélyeiket a bentmaradást illetően, sőt… Amíg úgy saját kezükben lett volna a sorsuk, így akár nyerhetnek is, ha a Norwich győz, utóbbi csapat marad bent, a többiek - köztük a Palace és a WBA - pedig elbúcsúznak az élvonaltól…

- Eddig azt mondtuk, úgy éreztük, hogy a saját kezünkben van a sorsunk. Most ezt átértékeljük, a dolog már nem csak a mi kezünkben van. Sőt, leginkább nem a mi kezünkben van. De mivel olyan sok csapat érintett még, szám szerint négy és éppen ezért olyan sok a variációs lehetőség, hogy megkímélném magamat a számolgatástól. Egy dolog világos, nekünk nyernünk kell, aztán majd meglátjuk. Hiszen mi a biztosíték arra, hogy a Norwich győz? Semmi. Ha mi csak egy pontot szerzünk, de a riválisok kikapnak, akkor mi maradunk bent. És ez azért nem állt olyan távol a realitástól. Na jó, Gera Zoliéknak is adok azért egy ikszet a zárófordulóban…

- Köztudott, hogy gyakran beszélnek egymással. A fordulót követően már kiértékelték a lehetőségeket, esélyeket?
- Persze! Zoli is úgy véli, hogy esélye végülis mind a négy csapatnak van. Igaz, nem egyforma, hanem súlyozott, több-kevesebb.
- Gera Zoltán hogyan élte meg a Manchester United elleni bravúros, váratlan pontszerzést?
- Természetesen örültek az egy pontnak, amely elsősorban a cserekapus, Kuszczak érdeme. Csereként beszállni az Old Traffordon, azért az valami. Különben számomra nem volt annyira meglepetés az ő teljesítménye, hiszen a Herthában négy évig együtt védtünk, úgyhogy én pontosan tisztában voltam a képességeivel.
- Lehet, hogy ha ő a stabil kezdőkapus a WBA-ban, Geráék sem itt tartanának?
- Ezt nem lehet tudni. Kuszczak egy huszonhárom éves fiatal, tehetséges játékos, akinek szüksége van az ilyen találkozókra, mázsás terhekre, hogy hosszú távon is megbízható kapussá váljék. Az adottságai és az alapképessége mindenesetre megvannak hozzá.