Borús tavasz, napsütéses nyár

- Nagy ünneplés volt?
- Sajnos túl nagy - hökkentett meg bennünket Korsós György. - Kilenc éve nem volt bajnok a Rapid, így húszezer ember tombolt miattunk a bécsi városháza előtt. A nagy-nagy boldogságban pedig kissé elkényelmesedtünk, így a kupadöntőt már simán elbuktuk három egyre az Austria ellen. Legalább Sáfár Szabolcs lett a kupagyőztes…
- Tartok tőle: azért a szurkolók nem kergették meg önöket…
- Nem, persze hogy nem, a bajnoki cím most mindennél fontosabb volt, de azért ott motoszkál az emberben, hogy könnyedén duplázhattunk volna. Igaz, az idény előtt már a dobogó is szép eredménynek minősült volna, lévén a fogadóirodák csak a negyedik-ötödik helyen rangsoroltak bennünket, és egy a húszhoz adták az aranyérmet.
- Akkor a bátrabb Rapid-drukkerek most meggazdagodtak. Ön nem fogadott?
- Nem az én stílusom, bár az biztos, hogy nagyon jól jártam volna. Illetve így is nagyon jól jártam, hiszen egy igazán kellemes szezont tudhatok a hátam mögött. Egyértelműen a legjobb futballt játszottuk.
- Ön mondja?
- Mindenki mondja. A végén már rendre telt ház, tizenhétezer néző előtt léptünk pályára, igaz, a bajnoki címet mégis csak szűkebb körben ünnepelhettük. Mint a Debrecen: úgy nyertünk, hogy nem is játszottunk. Szombaton letudtuk a saját meccsünket, és vasárnap a tévé előtt együtt kiszurkoltuk az aranyat. A délelőtti edzés után beszéltük meg, hogy egy étteremben együtt tévézünk, és talán két srác nem tudott csak eljönni. Ez is azt bizonyítja, ami miatt a leginkább megérdemeltük a bajnoki címet: rendkívül összetartó a csapat.
- Ha jól sejtem, ebbe a rendkívül összetartó csapatba ön remekül beilleszkedett. Huszonhét meccsen játszott, két gólt rúgott, alapember volt. Minden tökéletes?
- Az ősszel minden tökéletes volt, az a szezon nagyon jól sikerült. A tavasz is jól indult, kétszer játszhattam a válogatottban, de a bolgárok ellen megsérült a vállam. Aztán a következő bajnokin eltört a bordám, és épphogy felépültem, eltört az egyik lábujjam, így az az időszak kissé már borúsabb volt.
- Maradt ép testrésze?
- Hát néha végignéztem magamon a válaszért… Nem súlyos sérülések voltak ezek, hanem boszszantóak, de így is ki kellett hagynom másfél hónapot.
- Azon a bolgárok elleni meccsen viszont a vállával ellentétben a teljesítménye nem volt kiugró… Jogosak voltak a kritikák?
- Lehetséges… Az biztos, hogy nem ezt tartom életem legjobb mérkőzésének.
- Akkor papírforma, hogy azóta elfelejtették?
- Miért felejtettek volna el? Kaptam meghívót a franciaországi és izlandi mérkőzésekre, ám éppen akkor játszottuk azt a kupadöntőt. A Rapid pedig szerette volna, ha pályára lépek az Austria ellen.
- Ön dönt - azaz ön döntött.
- Nehéz helyzet volt, hiszen a válogatott mindig fontos, ugyanakkor nekem egy osztrák kupadöntő is hatalmas kihívás. Ezért Hrutka János közvetítésével tanácsot kértem a szövetségi kapitánytól. Lothar Matthäus egyeztetett a Rapid vezetőivel, majd azt mondta, kihagyhatom a franciaországi meccset, és ha szükség lesz rám, hív Izlandra.
- Nem hívta.
- Valóban nem hívott, de azért várható volt, hogy azoknak ad lehetőséget, akik Metzben is ott voltak a csapattal.
- Csak a tisztánlátás kedvéért: szó nincs arról, hogy a jelenlegi divat szerint ön is lemondta a válogatottságot?
- Dehogyis! Sőt, két napon keresztül egyfolytában a repülőtéri menetrendeket néztem, hogy miként tudnék eljutni Metzbe, onnan vissza Bécsbe, majd megint ki Reykjavíkba…
- Ha nem is volt kint, azért gondolom, látta a meccseket. Mit szól a kapott gólokhoz?
- Szerencsétlen megmozdulások után lőtték a gólokat az ellenfelek, sajnos mindig rosszfelé pattant a labda.
- Jó, megértem, hogy kiáll védőtársai mellett, de mondja meg: miért van az, hogy míg kapus-, irányító- vagy csatárposzton néhány játékost el tudunk adni külföldre, a hátvédek - Korsós György és Bodnár László kivételével - nem annyira kelendőek?
- Először is nem hinném, hogy egy Magyarországon játszó hátvéd képzettség szempontjából sokkal elmaradna egy külfödre szerződöttől. Másodszor pedig egy védőnek sokkal nehezebb eligazolnia, hiszen a csapatok többsége a kreatív labdarúgókért fizet. Ez a trend, ettől a magyar védők még nem klasszisokkal rosszabbak a középpályásoknál vagy csatároknál.
- Hogy érzi, a következő válogatott meccsen ezt a véleményét ön is aktívan bizonygathatja?
- Nagyon remélem, hogy újból jön a meghívó. És az igazi az lenne, ha már mint friss Bajnokok Ligája-szereplő térhetnék haza. Mert amióta a Sturm Grazzal beleszagoltam a BL levegőjébe, hát egyfolytában csak azt szívnám.
- Máris a munka? Előbb nem az a két hét pihenő?
- Az jól telik majd, bár még nem tudom, hova megyek. Nekem tömény napsütés kell, úgyhogy majd érdeklődöm az irodáknál. Azt hiszem, most vajmi keveset ért, hogy betéve tudom a reykjavíki járatokat…