Foci, akadémiai szinten

Szorgos kezek a traktor utánfutóján gyűjtik a fáról lehulló leveleket. Hát igen, itt van az ősz, itt van újra, és mivel a költőnek szép (volt), így hát mi sem fanyalgunk.Már csak azért sem, mert a legképzettebb postásokat leköröző levélgyűjtés jelképes: az agárdi fociiskolát rendezett park, elegáns környezet veszi körül, ragyogó zöld a fű, a kapun belépő kívülállónak nyomban az az érzése, itt bizony rend van.

A fiatal játékosoknak otthont adó épület (amelyet a magyar futballban is jól ismert Várszegi Gábor bocsátott a tehetségek rendelkezésére) egykori funkcióját és jelenlegi állapotát tekintve rászolgál a fiúk által tisztelettel használt kastély kifejezésre, és nem csalódunk, amikor belépve is makulátlan tisztaság fogad.
Pedig itt több mint negyven, tizenhat és tizennyolc év körüli srác éli mindennapjait, és valljuk be: néha egyetlen ilyen korú kamasz is képes embertelen felfordulás okozni – nem nehéz itt ekkora rendet tartani?

Luxusban élhetnek, vigyáznak a rendre

"Oda kell figyelni rájuk – mondja erre a pedagógusként ismert Tamási Zsolt szakmai igazgató, aki korábban a Győr és a Vasas csapatának kispadján az élvonalban is tapasztalatokat szerzett, és hozzáteszi, nem lepi meg, hogy nem a szűken vett futballszakmai kérdéseket feszegetem a hallban található elegáns fotelekbe süppedve. – Alapelv, hogy mindent úgy kell hagyni, ahogyan találtad. Ez a konditerem gépeire ugyanúgy vonatkozik, mint a tanulószobában a számítógépre vagy az esti kikapcsolódásnál használt kockajátékra. Vagy ezekre a fotelekre… De ezzel nincs sok probléma, a srácok látják, hogy kulturált körülmények között tanulhatnak, fejlődhetnek, és vigyáznak a környezetükre."

Az öltözők épületében van a konditerem, itt mindenki odafigyel arra, hogy sáros cipőjével ne adjon extra munkát a takarítónőknek. A szertárban katonás rendben sorakoznak a mezek, pólók, melegítők, anorákok, sportszárak, az ötven új labda (a régieket a műfüves pályán használják), és minden, ami egy futballcsapat életéhez szükséges.

Kollégium ez, mint akármelyik másik – a lényeges különbség a hasonló intézetek és az agárdi között természetesen az, hogy itt nemcsak értelmes embereket, hanem egyúttal futballistákat is nevelnek.

"Tudjuk, hogy még mindig sok tehetség van a magyar futballban – mondja Tamási Zsolt, és egyetért vele a szakmai munkából részt vállaló szombathelyi Fedor Sándor. – Tudjuk, korábban sok-sok ígéretes fiatal nem futott be olyan karriert, amilyenre adottságai predesztinálták volna. Többek között azért nem, mert nem volt hol kibontakoztatnia a benne rejlő tehetséget. Ez a létesítmény ezt szolgálja. Nem tudjuk, ezek a srácok mire viszik a futballban, mert a sikeres pályafutáshoz sok tényező mellett szerencse is kell, például hogy elkerüljenek a sérülések, de egy tény: itt olyan rendszerben és olyan körülmények között készülhetnek a fiatalok, amelyben a lehető legtöbbet hozhatják ki magukból."

Lézeres méréssel lett tökéletes a pálya

És valóban: a kastély melletti műfüves pálya közelében, mintegy hatszáz méterre tőle hatalmas füves terület (lézerrel szintezték a földet, hogy tökéletesen sima legyen), ott edzenek.

Érdemes megnézni, miként telik egy hétköznap Agárdon.

Nos, ritkán ugyanúgy, de rendre a futballképzéshez igazítva, hiszen gyakorlás mindennap van: hétfőn Budapestről busszal jönnek a tanulók, és aznap délután még van edzés; a kedd a csúcsterhelés napja, két, nagy erőkifejtést kívánó gyakorlás között van iskola; a szerda könnyebb, ilyenkor a délelőtti suli és az edzés mellett egy-egy mozi, netán a válogatott aktuális selejtezőjének a helyszínen történő megtekintése is belefér; csütörtökön két edzés, pénteken a délelőtti iskola után rövidebb, de pörgős, meccs előtti felkészülést tartanak az edzők; a szombati bajnoki után mindenki hazamehet.

Az önbizalommalmár most sincs baj

A lakhelyül szolgáló szobák kényelmes szálloda előírásainak felelnek meg, a falakon a kézilabdás Tápai lányok posztere (ebben nyilván a lakó nagy Cornexi-szeretete játszhatott szerepet) ugyanúgy megtalálható, mint Cameron Diazé, a Bayern Münchené vagy éppen Halmosi Péteré, Gera Zoltáné. Tamási Zsolt mosolyogva említi, a legnehezebb azt elérni, hogy a civil ruhákat a szekrényben és ne a székek háttámláján vagy máshol tárolják a játékosok.
"Jó napot kívánok! Mikor jelenik meg a cikk? Lehet úgy csinálni, hogy én is rajta legyek az egyik képen, mondjuk a jacuzziban?" – szólít le egyikük, és a felvetés a tiszteletet és a talpraesettséget egyformán jelzi.

"Engem szemből fotózzanak, profilból nem ismernek meg a faluban" – teszi hozzá társa erőltetett sztárallűrrel, jókora nevetés kíséretében, és ez jelzi: a focistákra jellemző humorérzék, a zrika itt sem hiányzik, sőt!

A pihenést a már említett pezsgőfürdő mellett szauna és a masszőr munkája is szolgálja, a közelben található gyógyfürdő a sérült futballisták rehabilitációját segíti, a szabadidőben társasjáték, a korosztályban divatos számítógépes játék, a playstation, DVD-filmek megtekintése, csocsó, biliárd, asztalitenisz vagy éppen olvasás lehet a program.

Tegyük kozzá: unalomról nem lehet szó, hiszen a középiskolás korú játékosokat az agárdi Chernel István Gimnázium tanárai oktatják, a leckék magolása mellett internet segíti a gyerekek képzését. A legújabb program pedig, hogy a többek között Gera Zoltán, Juhász Roland vagy Vadócz Krisztián ügyeit intéző Careers kommunikációs cég is tart előadásokat a profi futballista és a média kapcsolatáról.

No, igen. Innen – a tervek szerint – sztárok is kikerülhetnek, és nekik el kell viselniük az ismertséget és a kritikát egyaránt.

Hiszen a futball nem más, mint cirkusz, amelyet milliók figyelnek. ---- M ---- &