Harmincon túli bajnokok társasága

Mert Erdei Zsolt oda tartozik, ezt nehéz lenne kétségbe vonni. Ha csak a leginkább elfogadott rangsort, a fightnews.com súlycsoportoktól független összeállítását vesszük figyelembe, akkor ő napjaink negyedik legjobb bunyósa a kategóriában (összehasonlításképp: Sahnoune a 12., a korábban a magyar világbajnok által legyőzött Garay és Lakatus pedig nincs a legjobb 15 között), mindössze olyan öklözők előzik meg, mint Antonio Tarver, Fabrice Tiozzo és Glencoffe Johnson. Közülük csak a francia Tiozzo világbajnok (nála a WBA, a Bokszvilágszövetség koronája van), a másik kettő viszont a titulusok helyett egyértelműen a skalpokra (Tarver), illetve a pénzre (Johnson) hajt.

Amiben viszont Madár szinte mindenkinél jobb: ő még csak 31 éves. Az előtte álló triumvirátus mindegyik tagja 36 esztendős, az IBF (Nemzetközi Bokszszövetség) trónján ülő brit Clinton Woods pedig 33. A jegyzett szervezeteknél világbajnok bokszolók közül csak a lengyel Tomasz Adamek fiatalabb Erdeinél, ő 28 esztendős. Elméletileg tehát az életkor a magyar öklözőnek jelent előnyt, aki azonban többször is kijelentette, újabb szerződést már aligha köt az Universum Box-Promotionnel, és két-három éven belül szeretné befejezni a karrierjét. Nem akarja gyarapítani a ring matuzsálemjeinek népes táborát, és inkább egy meccsel hamarabb, mint eggyel később szeretné elkezdeni a civil életét.

Addig azonban még vannak tervei és céljai, például első magyarként két jegyzett szervezet világbajnoki övének egyesítése. Erre papíron feltétlenül van lehetősége, hiszen jelenleg nagyjából azonos ritmusban bokszolnak a világbajnokok (Adamek szombaton ütötte ki Thomas Ulrichot, Woods szeptember elején bánt el a Madár által detronizált Julio César Gonzálezzel, míg Tiozzónak december 5-én lesz jelenése Paul Murdoch ellen Párizsban), ebből pedig akár ki is kerekedhet egy februári címegyesítő mérkőzés. Adamek már bizonyította, hajlandó akár Németországban is ringbe lépni, Tiozzo szintén az Universum "barlangjában" oktatta ki Dariusz Michalczewskit, talán Woods Nagy-Britanniából való kimozdítása a legnehezebb, ő eddig csak egyszer, Roy Jones Junior kedvéért hagyta el a szigetet.

Azt viszont nagyon nehéz megmondani, mire menne velük Erdei Zsolt. Technikai képzettségben alighanem mindegyiküket felülmúlja, az ütőerőt véve alapul azonban inkább az élmezőny második felébe tartozik. Tudatosságban szintén élharcos, az erőnléte viszont, a González elleni parádét leszámítva, nem feltétlenül megnyugtató.

Persze ez csak játék, elméleti szinten. De nem bánnánk, ha élesben, a gyakorlatban kellene majd végignéznünk! ---- A www.boxrec.com elsősorban az eredményeken alapuló, a mérkőzések tétjét és az ellenfelek minőségét figyelembe vevő rangsorában Erdei Zsolt jelenleg az ötödik helyen áll, de ha szombaton megveri Mehdi Sahnoune-t, a (bónusz)pontoknak köszönhetően a második helyre lép előre, közvetlenül Antonio Tarver mögé. Jelenleg a regnáló világbajnokok közül Clinton Woods (IBF) áll a legelőkelőbb helyen, a másodikon, mellette még a negyedik Tomasz Adamek (WBC) is megelőzi a február óta nem bokszoló Madárt. Ugyanakkor ha Erdei veszít, minden bizonnyal még a legjobb tíz közül is kiszorul a francia riválisnak "átengedett" pontok miatt.

A www.boxrec.com ranglistája
1. Antonio Tarver (amerikai) 1800 pont, 2. Clinton Woods (brit) 1680, 3. Glencoffe Johnson (jamaicai) 1674, 4. Tomasz Adamek (lengyel) 1645, 5. Erdei Zsolt (magyar) 1641, 6. Paul Briggs (ausztrál) 1559, 7. Julio César González (mexikói) 1547, 8. Fabrice Tiozzo (francia) 1516, 9. Jorge Fernando Castro (argentin) 1507, 10. Stipe Drews (horvát) 1502 ---- "Hogy hol a helye Erdei Zsoltnak félnehézsúlyban? Kapásból azt mondom, az első háromban, Antonio Tarver és Fabrice Tiozzo mellett, illetve mögött, azt hiszem, manapság ők lehetnek rá igazán veszélyesek. Nem azt mondom, hogy őket nem tudná megverni, de az ő legyőzésük nagyon necces lenne. Rajtuk kívül még Tomasz Adamek és Paul Briggs tartozik nálam a legjobb ötbe, ők azok, akik különösen sikeréhesek és eredményorientáltak a súlycsoportban. Roy Jonest és Glencoffe Johnsont már inkább a pénzes meccsek érdeklik, nem az övek és a titulusok. Az élvonalbeli gyors cserélődés pedig annak köszönhető, hogy itt már nagy pofonok vannak, egy-egy ütés eldöntheti a mérkőzéseket, ez pedig nem zárja ki a meglepetés lehetőségét. Meg aztán a tudásbeli különbség sem kicsi, ha kiegyenlített lenne a mezőny, sokkal kevesebb lenne a kiütés, és talán lennének olyan körbeverések, mint például kiskönnyűsúlyban, ahol Marco Antonio Barrera és Manny Pacquiao szépen eljátszadozik egymással."

Rácz Félix, menedzser