A kacskaringós út legvégén

A "playoff", hogy ezzel az angolszász kifejezéssel éljünk, az utóbbi világversenyek selejtezőinek finisében vált igazán divatossá. Ez persze nem meglepő, hiszen a világbajnokság infrastruktúra szempontjából vélhetően elérte a határait, 32 válogatottnál többet a legtehetősebb országok sem tudnának megfelelő színvonalon vendégül látni. Vb-döntőbe pályázó csapatból márpedig van bőven, az erőviszonyok relatív kiegyenlítődése, vele együtt a kvóták rendszeres újrafelosztásának igénye szakmai közhely – ennek következménye, hogy a jelenlegi egyensúly törékeny, fenntartása csak a válogatottak többszöri szűrésével oldható meg. Erre szolgál a pótselejtező.

Utánanéztünk: több mint ötvenéves intézményről van szó. A vb-k hőskorában, a harmincas években, majd a második világégést követő első, brazíliai torna előtt meglehetősen furcsa – hogy ne mondjuk: átláthatatlan, kesze-kusza, részben esetleges – kvalifikációs rendszert dolgoztak ki a FIFA illetékesei (bár az, hogy kidolgoztak, ez esetben kicsit erős, az 1950-es vb selejtezőiből például tíz válogatott lépett vissza rögtön az elején vagy már a kijutás után…), pótselejtezőt azonban egyet sem iktattak be.

Erre az 1954-es svájci torna előtt volt példa először. Ez sem klasszikus pótselejtező volt azonban, hanem amolyan mindent eldöntő, harmadik ki-ki mérkőzés. Tekintettel arra, hogy a 6. alcsoportbeli spanyol–török párbaj a madridi (4:1) és az isztambuli (0:1) találkozó után sem dőlt még el – nem számított a gólarány. A "pótmeccset" 1954. március 17-én semleges helyszínen, Rómában játszották, és a felek itt sem tudtak dűlőre jutni egymással (hosszabbítás után 2:2 lett a vége), ezért – példátlan módon – pénzfeldobással határoztak. A szerencse Törökországnak kedvezett, amely először jutott ki a rangos eseményre.

Négy év múlva Wales volt elsőbálozó – nem kis kacskaringó után! John Charlesék a második helyet szerezték meg az európai 4. csoportban, s ezzel lemaradtak a vb-ről. Azaz dehogyis: később – ez volt a futballtörténelem első interkontinentális vb-pótselejtezője – megmérkőzhetett az Ázsiai-afrikai zónába besorolt Izraellel. És kétszer nyert is ellene. Az eset egyébként jól jellemzi az akkori világpolitikai viszonyokat: az alcsoportgyőztesek közül Egyiptom és Szudán sem állt ki az izraeliek ellen, Indonézia pedig ragaszkodott ahhoz, hogy semleges helyszínre vigyék a találkozó(ka)t, és mivel ez nem történt meg, visszalépett. A zóna győztesévé kikiáltott Izrael ezután meccselt a szigetországiakkal. Wales hihetetlen mázlival nyerte el a jogot az extra párharcra: sorsolás döntött a javára az európai csoportmásodikok lottóversenyében – aztán a fináléban épp a mieinket ütötte el a továbbjutástól.

Az izraeliek 1962-es vb előtt is túlóráztak, ám akkor is elbuktak, ezúttal Olaszországgal (2:4, 0:6) szemben. Csakúgy, mint Marokkó és Dél-Korea Spanyolország, illetve Jugoszlávia ellenében. Azóta mi, magyarok háromszor is megtapasztalhattuk a pótselejtezők légkörét (lásd keretes írásunkat), de hol vagyunk még az ebben a műfajban királynak számító, az 1986-os, az 1994-es, az 1998-as, a 2002-es és 2006-os vb előtt rendre "pótselejtező" Ausztrália mesterötösétől!

Marseille-től Belgrádig

Ha vb-pótselejtező, akkor vélhetően az 1969-es marseille-i csehszlovák–magyar jut eszünkbe először. Annak ellenére, hogy nem kellemes emlék, sőt. Az európai zóna 2. csoportjában szereplő magyar válogatottnak hiába volt jobb a gólaránya a vele azonos pontszámmal álló csoporttárs csehek gólarányánál, és hiába maradt velük szemben veretlen (2:0, 3:3), az akkori kiírás szerint ez nem számított – pótselejtező döntött a továbbjutásról. A ki-ki meccsen aztán északi szomszédaink legázoltak minket, Kocsis Lajos 91. percben szerzett tizenegyesgólja szépségtapasznak sem igen nevezhető Kvasnák, Frantisek Vesely, Adamec és Jokl találata ellenében.

A következő két dátum, 1977. október 29. és 1977. november 30. már sokkal kellemesebb emlék: a Törőcsik András és Nyilasi Tibor húzta magyar együttes valósággal kiütötte Bolíviát (6–0, 3–2). Az 1997-es két jugoszláv–magyar viszont több volt, mint marseille-i csapás: Budapesten 7–1-re, Belgrádban 5–0-re nyertek a jugók.

AZ IDEI PÁROSÍTÁS
Norvégia–Csehország
Spanyolország–Szlovákia
Svájc–Törökország
Trinidad és Tobago–Bahrein
Uruguay–Ausztrália
Az első mérkőzéseket szombaton, a visszavágókat jövő szerdán játsszák.