Szombaton Las Vegasban másodszor forog kockán a négy nagy szervezet világbajnoki öve, és ezúttal is két amerikai középsúlyú bokszoló, a címvédő Jermain Taylor, valamint Bernard Hopkins küzd értük.
Marsh Starks
Bár itt éppen Hopkins (balra) oszt ki egy pofont, a nagyobbat ô kapta az elsô meccsen – fôleg a pontozóktól
Marsh Starks
Bár itt éppen Hopkins (balra) oszt ki egy pofont, a nagyobbat ô kapta az elsô meccsen – fôleg a pontozóktól
Ha nem lenne idő- és súlybeli akadálya, Larry Holmes (nehézsúly) és Marvin Hagler (középsúly) ütközetét is megrendezhetnék szombaton Las Vegasban, hiszen az egyesített – IBF, WBA, WBC és WBO – középsúlyú koronáért rendezendő Jermain Taylor (24–0, 17 K. O.–T. K. O.)–Bernard Hopkins (46–3–1, 32) meccs résztvevőit a hetvenes-nyolcvanas évek két legendájához hasonlítják.
Lou DiBella, Hopkins korábbi, Taylor jelenlegi promotere például jelenlegi védencét, a 2000-es olimpia bronzérmesét a hajdani nehézsúlyú titánnal vetette össze. "Ebben a sportágban nagyon kevés ember büszkélkedhet azzal, hogy igazi fegyver az egyenese – mondta a mérkőzésszervező. – Larry Holmesnak az volt. És nyugodtan mondhatom, Jermain is fogott már meg embereket az egyenesével, így szerintem neki is fegyver van az öklében." A felelet nem sokat késett, ráadásul Hopkinstól érkezett.
"Azt hiszem, Marvin Hagler korszaka óta nem láttak olyan fegyelmezett bokszolót a ringben, amilyen én vagyok. A börtönben megtanultam, mi a rend és a magaviselet" – magyarázta a pályája hajnalán éveket a rács mögött töltő, az öveit húsz címvédés után Taylornak átengedő exbajnok. Ha az összevetést nem is mindenben állják ki a felek (különösen a Taylor, Holmes reláció tűnik "erősnek"), azt nehéz lenne vitatni, hogy e tekintetben dőlhet el a júliusi, Taylor erősen megkérdőjelezhető (Hopkins nyíltan elfogultsággal vádolta meg a bírákat, majd óvni akart) pontozásos sikerével záruló találkozó visszavágója. A fiatalabb öklözőnek akkor nem működött az első számú fegyvere (264 próbálkozásából csupán 36-ot juttatott célba, ami 14 százalék, miközben az előtte vívott négy mérkőzésén átlagosan 40 százalék volt egyeneseinek találati kvótája), míg Hopkins anynyira igyekezett fegyelmezni magát, hogy az elején mutatott, túlságosan is visszafogott produkciója billent(het)te az akkori kihívó felé a mérleg nyelvét.
"Kergettem a szorítóban, holott meg kellett volna állnom, és az egyeneseimmel operálni – ismerte el Taylor. – De így is nyerni tudtam, ami az erőmet mutatja! Most viszont a legjobbamat akarom és fogom nyújtani. Remélem, a végén keresztülballag a ringen, és elismeri, hogy én vagyok a bajnok, aki megvertem őt. Azt hiszem, megérdemlem, hogy végre elismerjen."
Az elismerés, illetve a tisztelet Hopkinsnál is kulcskérdés, ő ugyanezt kéri számon Taylortól. "Miért nem akarja tisztelni azt, aki egy évtizedig középsúlyú bajnok volt?! – háborgott a szombati találkozó után alighanem visszavonuló, Hóhér becenévre hallgató öklöző. – Most csak azt az egyet sajnálom, hogy legutóbb nem ütöttem ki. Taylor! Öleld meg a feleségedet és a lányodat, mert szombat estére semmi jót sem garantálhatok." ---- A ---- B