Az előjelek alapján nem egészen arra számítottunk, ami a mérkőzés elején történt. A magasabb szerkezetű finn csapat ugyanis sokáig meg sem próbálta megjátszani centereit, sőt az egyik palánk alatti embere, Jussi Kumpulainen középtávolról, és a hárompontosvonalon túlról is betalált, nagy meglepetést szerezve ezzel a vendéglátóknak.
Czeglédi Zsolt
Jó az öreg a háznál: Sejo Bukva (12), a Vadkakasok 40. évében járó centere 11 pontot és hat lepattanót szerzett 19 pályán töltött perce alatt
Czeglédi Zsolt
Jó az öreg a háznál: Sejo Bukva (12), a Vadkakasok 40. évében járó centere 11 pontot és hat lepattanót szerzett 19 pályán töltött perce alatt
A Vadkakasoknál is magas játékos, az amerikai Wayne Powell tartotta a lépést az északi fiúval, az ő nevéhez fűződött a magyar gárda első négy pontja. Úgy tűnt, a hazai együttes lassacskán elkapja a mérkőzés fonalát, ám a finn triplagyártásba többen is bekapcsolódtak, így távolról talált be Matthew Williams és Chanan Colman is. Fokozatosan nőtt a finnek előnye, miközben Rajko Toroman gyakran átszervezte csapatát, többnyire sikertelenül. Időközben pályára lépett a vendégek dán óriása, Chris Christoffersen, ám róla hamar kiderült, hogy nem véletlenül próbálkozott sikertelenül az NBA-ben. A palánk alatti pozíciócsatában még csak-csak megállta a helyét, ám dobóstílusát nem nevezhetjük klasszikusnak, büntetőzéséről pedig jobb említést sem tenni, hiszen hat kísérletéből egyszer sem talált be. Próbáltak felzárkózni a debreceniek, ám még a második negyedben sem akadt vezéregyénisége a magyar gárdának, sőt ekkortájt már az elején remeklő Powell is visszaesett. Ezért még az egyenlítés sem jött össze ebben az időszakban, a nagyszünetben 41–36-ra vezetett a Lappeenrannan NMKY.
A fordulás után egy duplával és egy triplával a finnek folytatták a pontgyártást, így tízpontnyira nőtt a különbség. Rajko Toroman újra megpróbált valamit változtatni, és a harmadik játékrész közepére, úgy tűnt, megtalálta a megfelelő megoldást, hiszen Terry Williams sorozatban bevágott kilenc pontot, és ezzel a debrecenieknél volt az előny (56–53). Igaz, Pasi Riihela triplájával még egyenlített a finn együttes, sőt az utolsó etap előtt sikerült a vezetést is visszavennie, a hajrában azonban már csak egy csapat volt a pályán.
A finnek ugyanis látványosan összeomlottak, kulcsembereik teljesen elfáradtak – nem vállalkoztak dobásra vagy rosszul céloztak. Ezért történhetett, hogy fantasztikus debreceni rohanás eredményeként öt perccel a vége előtt már több mint tíz ponttal vezettek a hazaiak. A hajdúságiaknak ekkor már minden sikerült, rohamosan javult a korábban katasztrofális triplamutatójuk, a finnek pedig jobbára csak keresték a labdát. Belül az utolsó percen 88–67-re vezetett a hazai gárda, amikor két könnyelműségre két hárompontos büntetés jött, ám a 15 pontnyi különbség is elegendő lehet a visszavágón.
Mestermérleg Ha valaki a mérkőzés előtt felkínálja a tizenöt pontos győzelmet, gondolkodás nélkül elfogadom, így azonban maradt bennem némi hiányérzet, hiszen a végén könnyelműségeink miatt zárkóztak fel a finnek. Ez volt a legrosszabb első, és a legjobb második félidőnk az idény során. Rajko Toroman, a Debrecen edzője
Csak huszonöt percig játszottunk jól, utána összeomlott, amit nagy munkával felépítettünk. Sajnos néhány játékosom nem úgy viselkedett, mint egy csapat tagja, egyénieskedett, ami megbosszulta magát. Nem adjuk fel! Mika Turunen, a Lappeenrannan edzője