Itt a legújabb generáció

Garami József edzéshez készülődött. Nem mostanában, hanem a kilencvenes évek közepén, még abban az időben, amikor Győrött volt szakmai igazgató. Irodájában ülve a szakember arra lett figyelmes, hogy zeng-zúg a tornaterem – holott a délutáni edzések még egyik korosztályban sem kezdődtek el. A terembe lépve egy vékonydongájú srácot látott, aki egyedül rugdosott kapura. Kiderült, Németh Krisztián számára az iskola aznap korábban ért véget, de a fiú nem csavarogni, hanem az edzés kezdetéig is játszani, labdázni akart. „Ebből kiderült, hogy van a fiúban alázat, másfelől már a falrepesztő lövések hallatán tudtam, valaki nagy erővel lövöldöz. Nem hittem el, hogy egy ekkora srác képes ilyen nagy zajt csapni. De amikor megkértem, hogy folytassa, láttam, milyen technikával rúg a labdába”– emlékezett vissza Garami József. Persze, nem a győri emlékek hatására vette az első csapathoz Garami József (immár az MTK-ban) Németh Krisztiánt, hanem mert az azóta az agárdi Sándor Károly Futballakadémián évekig nevelkedő támadó egybehangzó vélemények szerint akkora tehetség, hogy már 16 évesen debütálhatott – és milyen az élet: éppen Győrben, az ETO ellen állt be csereként – az élvonalban.

„Rengeteget kell még fejlődnöm – hárítja el a dicséreteket Németh Krisztián. – Nem udvariaskodom, higgye el, de tudom, Garami Józsi bácsinál jó kezekben vagyok. Érzem, hogy a felnőttek, az idősebb, rutinos, dörzsölt védők között nehéz trükközni. Egyelőre még nem merek annyit kockáztatni, mint amennyit az ifiben. A kapunak háttal állva inkább visszafelé vagy oldalra passzolok.”
Az eddigi edzőmérkőzések láttán ezt cáfolják a szakemberek: a januárban 17. születésnapját ünneplő fiú korát meghazudtoló nyugalommal játszik, semmi kapkodás, idegeskedés sem látszik rajta: a felkészülés során eddig négy meccs, három gól a termése.

„Mi a véleményem Krisztiánról? Kutyaütő” – nevet Hrepka Ádám, amikor új társát jellemzi, de kiderül, barátja mellette van, ezért viccelődik a Szegeden született támadó, akiről a Tisza Volán Focisuliban derült ki, rendkívüli érzéke van a futballhoz, a góllövéshez. „Nem tekintem riválisnak, szerintem tudunk együtt, egymás mellett játszani – váltott komolyabbra Hrepka Ádám. – Technikás, jól fedezi a labdát, és egészen váratlan húzásai vannak. Kíváncsi vagyok, mire lesz képes a tavasszal, s hogy együtt mit nyújtunk majd. Eddig én voltam a legfiatalabb, még szokatlan, hogy hozzá képest már vén rókának számítok”– mondta újra mosolyogva Hrepka Ádám.

„Jól érzem magam az öltözőben, már korábban edzettem itt, ismertem a csapatot – vette át a szót Németh Krisztián. – Talán el sem hiszik, hogy például Illés Béla egy magamfajta ifjúval milyen közvetlen, hihetetlen, hogy aki annyit elért, mint ő, az egyik legcsendesebb az öltözőben.”
No igen: ketten együtt sincsenek annyi idősek, mint a 38 esztendős Illés Béla – de ha továbbra is így fejlődnek, szerezhetnek anynyi örömet a kék-fehér híveknek, mint legismertebb klubtársuk.