Sztárok után egységes csapat

– Vasárnap belenéztünk a valenciennes-iek három euroligás meccsébe, és kezdtük jobban megismerni a játékosaikat, meg azt is, hogy milyen figurákat játszanak. Ha össze kellene hasonlítani őket a jekatyerinburgiakkal, akkor azt mondanám, a franciáknál nincsenek akkora sztárok, de sokkal egységesebb csapat képét mutatják.

Centerposzton három embert rotálnak, a szerb-montenegrói Szlobodanka Tuvicsot, a horvát Sonja Kiretát, valamint Sandrine Grudát, és közülük csak az utóbbi a négyes poszton játszó, a másik kettő ötös. Tehát lesz olyan időszaka a mérkőzésnek, amikor két nagyon magas játékossal állnak fel, és akkor kell majd nagyon sokat futni, mert lassúbbak lesznek, nem tudnak annyira visszaérni. Irányítónak ott van az ausztrál Kristi Harrower, aki hét-nyolc méterről is eldobja a hárompontost, de neki nagyon sok idő kell, hogy ráemelje a labdát a gyűrűre. Különben pedig nagyon jó kinti dobóik nincsenek, mert a bedobóik közül Sandra Le Dréan inkább középtávolról veszélyes, akárcsak Emmanuelle Hermouet. Így, a neveket ízlelgetve, tényleg nincsenek akkora egyéniségeik, de éppen azért veszélyesek, mert mindenki jó.

Hogy mi milyenek vagyunk? Mi, köszönjük, jól vagyunk, vasárnap edzettünk kettőt, aztán hétfőn már Valenciennes-ben, és a kedd délelőtti gyakorlás során fogjuk vendéglátóink játékát még egyszer átvenni, meg megbeszélni, kit hogyan kell védeni. Igazából ugyanazzal a szerkezettel állunk majd fel, mint a Jekatyerinburg ellen, mert sem Károlyi Andi, sem Eördögh Edó nem gyógyult még meg teljesen, tehát kilenc bevethető játékosunk van. Úgy érzem, ha szellemileg összeszedjük magunkat, és ha nem csinálunk butaságokat, mint pénteken a Zala Volán ellen, akkor van esélyünk nyerni. A magam nagy euroligás tapasztalatával azt mondom, jó lenne az első meccset megfogni az idegenbeliek közül, mert azt talán könnyebb, mint a harmadikat, az otthonit pedig mindenképpen hozni kell. Nem vagyok babonás, de nagyon jó, hogy különgéppel, ráadásul ugyanazzal tudunk repülni, amelyikkel Oroszországban jártunk, és sikert arattunk. Nem is az odaút szempontjából fontos ez, hanem a visszaút miatt, mert így a meccs után azonnal indulhatunk haza, és az egész szerdát pihenéssel, regenerálódással tölthetjük. Tippelni nem szeretnék, de továbbjutni igen! - Cserny Réka, az MKB-Euroleasing Sopron csapatkapitánya

Az udvarias ellenlábas

Anno pécsiként sok borsot tört a soproniak orra alá Szlobodanka Tuvics, akinek az ottani Aréna és a honfitárs Ivana Matovics egyaránt ismerős lehet.
– Mind a két csapatnak van sansza nyerni, és bár nekünk jó, hogy itthon kezdünk, ezen felül az esélyek szempontjából nincs már semmi jelentősége az alapszakasz végi első helyünknek. Minden euroligás mérkőzés nehéz, ezen a szinten különösen, tehát bármi előfordulhat. Legutóbb szombaton játszottunk, akkor bajnoki meccsünk volt, aztán vasárnap szabadnapot kaptunk, és hétfőn kezdtük meg a közvetlen felkészülést a Sopron ellen. Ellenfelünk különösen támadásban veszélyes, védekezésben viszont sok pontot kap, amit megpróbálunk kihasználni – foglalt állást a párharc kezdete előtti utolsó napon a szerb-montenegrói centersztár, aki most az US Valenciennes Olympic legjobb lepattanózója a maga 6.6-es átlagával.

---- Remek csapathoz utazott vendégségbe az MKB-Euroleasing Sopron, olyanhoz, amely eddig csak a hátát mutatta a mezőnynek, az US Valenciennes Olympic vezette ugyanis azt a bizonyos összesített rangsort, amely az alapszakaszbeli eredmények alapján készült, és amely eldöntötte, ki jut tovább, illetve ki melyik ágra kerül a rájátszásban. Nos, a soproni zöld-sárgák a francia sárga-feketék ágán kötöttek ki, ami nem valami biztató, dehát nem volt biztató a Jekatyerinburggal játszani sem, mégis Cserny Rékáék nyerték a párharcot, a nyolcaddöntő legnagyobb meglepetését okozva. Esetleges újabb sikereik a szintén az egyik fél második győzelméig tartó negyeddöntőben is hasonló feltűnést keltenének, mert az USVO olyan csapat, amelylyel szemben borzasztó nehéz felül kerekedni, még hazai pályán is.

A női Euroliga kétszeres korábbi győztese – 2002-ben speciel a magyar Béres Tímeával a soraiban jutott fel a csúcsra hazai pályán – ugyanis mindössze egyszer kapott ki a nemzetközi porondon ebben az évadban, és akkor is csupán négy ponttal (79–75) a mostani körben a pécsiekkel csatázó Lietuvos Telekomas Vilnius otthonában, még november 24-én. Saját csarnokában tehát veretlen a Valenciennes, ami azért nem a legjobb előjel, mert Natália Hejková társulatának idegenben is nyernie kell legalább egyszer, ha fennállása során először el akar jutni a sorozat négyes döntőjébe. Valamelyest viszont optimistábbak lehetünk akkor, ha rápillantunk a rivális bajnoki eredményeire, mert a pontvadászat táblázatán már két vereség is áll Szlobodanka Tuvicsék neve mellett, akiket így a szintén euroligás Mondeville és Bourges is megelőz.

Ami azonban manapság a sportvilágban szinte a szakmánál is fontosabb: gazdaságilag gallföldön mindenkinél erősebb a szimpatikus Laurent Buffard edzette együttes, amelynek a becsült költségvetése kétmillió euró, vagyis több mint a kétszerese a Sopron büdzséjének. Ebből kifolyólag nyugodtan megengedhetik maguknak a franciák, hogy öt idegenlégióst is alkalmazzanak, akik közül a maga 47 százalékos találati arányával 2002-ben a tengerentúli profiliga, a WNBA legjobb kinti dobójának bizonyuló amerikai hátvéd, Kelly Miller valószínűleg hiányozni fog. Reméljük, a Győr melletti Pértől Valenciennes-ig két órát és húsz percet repülő soproniak megtalálják az ellenszert társai játékára, és bemasíroznak azon a kapun, amelyen még sohasem jutottak be.

Jekatyerinburgban mindenesetre már megtették az első lépést.