Csak egy pillanatra lett forró a meccs

Legutóbb tavaly október 23-án kapott ki bajnoki mérkőzésen a DVSC, s akkor is a címvédő Győr győzte le a hajdúságiakat. Ráadásul a cívisvárosban még egy szép szériát tartottak számon az ETO elleni kudarc után: a Hódos Imre Sportcsarnokban 2004. szeptember 22. óta nem kapott ki a Loki. Akkor sokáig emlékezetes góllal kerekedtek felül a Rába-partiak, hiszen a kapus, Sirina Irina talált be átlövésből az utolsó másodpercben. Ebből a szempontból most nyugodtan készülődhettek a második helyen álló debreceniek az élen tanyázó Győr vendégjátékára, hiszen Sirina azóta Dunaújvárosba igazolt, tőle tehát nem kellett tartaniuk.

A legutóbbi aranyérmes parádésan kezdte a rangadót, hiszen még csak a 7. percben jártunk, amikor már 6–1-re vezetett. Róth Kálmán tanítványainak minden bejött, míg debreceni oldalon a legkecsegtetőbb lehetőségek is kimaradtak. Nem csoda, hogy Bíró Imre időt kért, az egykori válogatott kapus érezte: rendezni kell a sorokat. Hiába próbáltak azonban változtatni a debreceniek, úgy tűnt, ezen a napon semmi sem sikerül nekik. A vb-bronzérmes átlövő, Szűcs Gabriella sehogy sem tudta belőni magát, míg a győriek közül kimagaslott Görbicz Anita, aki sorra lőtte a szebbnél szebb gólokat. Ráadásul a vendégek védekezése is roppant masszív volt. Temes Bernadették sokat ütköztek, s ezzel csírájában fojtották el a hazai támadásokat.

Biztosan tartotta előnyét az ETO, sőt növelhette volna a különbséget, ha a DVSC játékmestere, Orbán Annamária nem tartja a lelket társaiban. Mivel az irányító látta, hogy ezúttal neki kell vállalkoznia, tette is a dolgát, ám ez is kevés volt a különbség csökkentéséhez. A félidő hajrájában aztán gyors egymásutánban három győri játékosnak kellett kétperces kényszerpihenőt tartania, s a kettős emberelőnyben valamit faragott hátrányából a DVSC.

„Mindent bele!” – zúgott a második félidő elején a hazai szurkolók kórusa, a Debrecen pedig nagyon összekapta magát. Orbánnak ekkor társa is akadt a támadásokban, a szlovák beállós, Janka Caltíková sokszor került helyzetbe, s ezekből vagy gólt szerzett, vagy büntetőt harcolt ki. Így egy gólra felzárkóztak a hazaiak, ám ekkor Róth Kálmán mozgósította az addig kispadon ülő, félig-meddig sérült játékosait. Jött Vérten Orsolya, Mörtel Renáta és Ana Djokics, s ők hárman új életet leheltek a győriek játékába.

Meg persze ott volt Görbicz Anita, a mezőny legjobbja, akinek a legkiélezettebb helyzetekben sem remegett meg a keze, parádés megoldásait a hazai szurkolók is megtapsolták. Újra meglépett az ETO, s előnye ezúttal már behozhatatlannak bizonyult. A debreceniek nem adták fel, de ez valóban nem az ő napjuk volt.

Bíró Imre kipróbált szinte minden variációs lehetőséget, ám ez is kevés volt a felzárkózáshoz. Kevés volt, mert nagyon jól játszott a Győr, s mert kapusai, Herr Orsolya és Petróczi Viktória a nehéz pillanatokban egy-egy bravúrral segítették a társakat. Így a címvédő diadalmenete volt az utolsó néhány perc. Ünnepelt a csapatát Debrecenbe is elkísérő fél száz ETO-szurkoló, ám a hazai hívek sem voltak elkeseredve. Kedvenceik ugyanis vasárnap újabb rangadón köszörülhetik ki a csorbát. Akkor a Fradit fogadja a DVSC, s ha nyer, megmarad az esélye az alapszakasz második helyének megszerzésére. Az viszont már most biztos, hogy a rájátszást Róth Kálmán tanítványai kezdhetik az élről, hiszen, ha hazai pályán legyőzik a Spartacust, már nem lehet elvenni tőlük a legelőkelőbb pozíciót.
A szerdán látottak alapján nyugodtan kijelenthetjük: meg is érdemlik az első helyet.

MESTERMÉRLEG

Bíró Imre, a Debrecen edzője:
Amint a helyzet is mutatja, van még mit tanulnunk. Végül is a bajnokcsapattól kaptunk ki, mégpedig úgy, hogy a második félidőnek volt olyan szakasza, amikor egyenlíthettünk volna. A rutinos győriek azonban felülkerekedtek.

Róth Kálmán, a Győr edzője:
Megérdemelt győzelmet arattunk, a második félidőt magunknak tettük nehézzé. Szeretném megjegyezni, hogy a játékvezetők kiválóan sípoltak.

Rangadó a fiataloknál is

A DVSC–Győr meccs előtt a két ifjúsági csapat találkozott, s a tét szintén az első hely volt. A vesztett pontokat figyelembe véve egyegységnyivel a vendégek álltak jobban, így számukra a döntetlen is elég lett volna sorozatban nyolcadik bajnoki címük megszerzéséhez. A végén aztán a debreceniek örülhettek, 32–30-ra nyerték meg a rangadót, s ha hozzák a két hátralévő „kötelezőt” a Fradi, illetve a Cornexi ellen, övék az aranyérem. A legfontosabb azonban, hogy az utánpótlás-nevelésben élen járó két fellegvár fiataljai parádés meccset játszottak.

Nyolc olyan kézilabdázó lépett pályára, aki már bemutatkozott a felnőttélvonalban, s ott volt a legutóbbi két év legjobb ifjúsági játékosa, illetve a 2005-ben legjobbnak választott serdülő kézilabdázó. S hogy a munka folyamatos, bizonyítja, hogy a győri „nagy csapat” kispadján Róth Kálmán ül, aki az utánpótlás szakembereként nagyon sok tehetséget adott a felnőttválogatottnak. A debreceni oldalon a nagyok másodedzőjeként dolgozó Varga József ugyancsak számos remek kézilabdázó nevelőedzője.