Csak péntekig látja a jövőt

– Meg fogom verni Conwayt, nem is kell ezt tovább ragozni – mondta Kótai Mihály.
– Mintha az első mérkőzésük előtt is valami hasonló hangzott volna el.
– Bokszolók vagyunk, úgy tudom, és a boksz olyan sportág, hogy annak nem lehet tessék-lássék módon nekiállni. Harmincöt meccset vívtam profiként, csak kétszer veszítettem, rendre vitatható körülmények között, úgy, hogy csak a mérkőzésvezető pontozott. Az élethez hozzátartozik, hogy vannak kudarcok, vereségek, igazán az számít, milyen gyakran. Próbáltam spannolni magam a Conway elleni első mérkőzésemre, de sajnos vereség jött ki belőle.

– Mit lehet hasznosítani kettejük első mérkőzéséből?
– Megtanultam: ha nem érzem magam teljesen felkészültnek, és nem vagyok kellően kipihent, akkor nem bokszolok. Nem vagyok terminátor, hogy mindent kibírjak. Megfelelő meccsszám kell és megfelelő hosszúságú pihenő. Most pihentem, és jól mentek a kesztyűzések.
– Ugye nem Matolcsi Józseffel sparringolt? Mert ő a múlt héten azt mondta, jól mentek a kesztyűzések, aztán simán kikapott Brice Faradjitól.
– Ilyen kérdésekkel sem tud eltántorítani attól, hogy megverjem Conwayt! Felhozhatunk sok mindent a boksz múltjából, nem egy és nem két bunyós mondta már, hogy nyer, aztán simán veszített, de én most nem akarok ebbe a sorba beállni. Meg kell oldanom a feladatomat, magamért.
– Önmagáért?
– Igen, mert huszonkilenc éves vagyok, nem tudom, meddig folytatom, és mert a vereség fájó pont az életemben. Az első kudarcomért nem vehettem revánsot, mert Farai Musiyiwa két súlycsoporttal feljebb ment, így most javíthatok először. Nem akarom elszalasztani az alkalmat!
– Említette, hogy huszonkilenc éves. Öregnek érzi magát?
– Fiatalnak. Bár ha meggondolom, hogy már húsz éve bunyózom… De ez annyira nem fontos. Csak az számít, hogy megverjem Conwayt.

– Adott valamilyen motivációs többletet a veresége?
– Biztosan, nem leszek olyan motiválatlan, mint decemberben.
– A töltet hosszabb távra is kitarthat?
– Erre inkább a meccs után szeretnék válaszolni.
– Mert?
– Mert nem tudom. Pénteknél távolabb képtelen vagyok előrepillantani. Nekem most Conwayt kell megvernem, utána megint hosszabb időre elmegyek pihenni, aztán meglátjuk.
– Marad az IBO égisze alatt?
– Messze van. Egyszer megvédtem az övet, most megint megvédem, utána, ha minden jól megy, Amerikában bokszolhatok, ezért sem szeretnék belemenni mélyen szántó elemzésekbe. Az biztos, hogy kétezer-három szeptembere óta most pihenhettem először hat hetet, de ez sem volt elég. A hátam most is fáj, nem vagyok teljesen egészséges, korai lenne pontos tervet készíteni.

– Hogyan tette túl magát azon, hogy világbajnokként másodszor is megverték?
– Nehezen. A családom, az emberek szeretete sokat segített. És nehogy elfelejtsem, rengeteget köszönhetek az edzőmnek, Veres Lászlónak, megint bebizonyosodott, rá mindig számíthatok. Szoktunk vitatkozni, de egyenlő félként, és örömteli, hogy mindig megtaláljuk a közös nevezőt.
– Eközben akad, aki megkérdőjelezi mestere edzői kvalitásait, és azt mondja, mással előrébb tartana.
– Hogy mások mit látnak, mit mondanak, nem érdekel. Én kibírhatatlan pali vagyok. Mindent megcsinálok, amit kérnek tőlem, de meg kell győzniük arról, hogy az nekem jó. Ez nem könnyű. Lacival remekül együtt tudok dolgozni, és az eredmények ezt mutatják. Tudom, jöhetnek azzal, hogy akkor miért következett be a Conway elleni vereség, de az csak kiragadott eredmény a sok közül. Közös életünk során hatszor védtem meg a WBF övét, háromszor kiütéssel, jó meccset vívtam Lujannal, azt hiszem, ezek az eredmények önmagukért beszélnek.

Fordított alapállásból

Steve Conway az első mérkőzésen meglepte a saját bevallása szerint akkor motivációs gondokkal (is) küszködő Kótai Mihályt, ám a magyar most igyekezett minden váratlan húzásra felkészülni.
„Nem speciálisan Conwayre készültem, de arra azért figyeltünk, hogy a brit fordított alapállású, így jobbára ilyen kesztyűpartnerekkel gyakoroltam – mondta Kótai. – Az első meccsünkbe egyszer belenéztem, de Veres Lacival sohasem ültünk le úgy, hogy na, akkor most megnézzük, és hű, de okosak leszünk tőle. Úgy készülök, mintha az első vereség meg sem történt volna.”

Ugyanakkor a magyar nagyváltósúlyú azzal is tisztában van, ezúttal semmiféle kibúvót sem kereshet, ha alulmarad. „Azt hiszem, most vagyok a legelszántabb, még iksz sem lehet a mérkőzés – így Kótai. – Semmi sem lehet kifogás, csak a győzelem számít. Hogy tizenkét menetben vagy hamarabb, az mindegy. Nincs más lehetőségem, csak a győzelem.”