A válogatott kispadjára vágyik

– Üdvözlöm, kapitány úr.
– Azért még várjunk ezzel! – csattant fel a vonal belgiumi végén Fazekas László. – Egyelőre még senkivel sem beszéltem erről. Tény, Dunai Antallal havonta kétszer-háromszor dumálunk, ám hogy én legyek a kapitány, még nem került szóba. Hallottam, hogy fölvetődött a nevem, de ez szerintem normális. Mégiscsak kilencvenkétszer voltam válogatott, nyolcszáz tétmérkőzést játszottam, talán lehet valami elképzelésem a futballról, tehát nem lepett meg, hogy kapitányjelöltként emlegetnek.
– Dunai Antal azt mondja: számítana önre. Reméljük, nem csak a barátság szólt az új alelnökből, és tisztában van az ön elképzeléseivel.
– Szerintem az a legfontosabb, hogy mindenki tegye a dolgát. Ez egyszerűen hangzik, de a profiknál a játékos is tudja, mi a feladata, a vezető is, a marketinges meg a buszvezető is. A balbekk nem szól bele, merre megy a busz, de a sofőr sem tárgyal szponzorokkal.
– Bocsánat, hogy közbevágok: úgy értesült, hogy itthon ez a helyzet?
– Inkább azt mondanám, így kellene működnie a rendszernek. És a pályán belül is. Az edzőnek tudnia kell, ki mire képes, mire használható, tudnia kell ezt megkövetelni és számon kérni, de azt is látnia kell, mi az, amire egy játékos nem képes. Misztifikálhatjuk az edzői szakmát, de higgye el, ez ilyen egyszerű.

– Ha kinevezik, készülhetünk is az Európa-bajnokságra?
– Ne szaladjunk már ennyire előre! Körül kell nézni, kik azok, akikben van lehetőség, és állandó csapatot kell kialakítani. Mert Puskás Öcsiéktől kezdve a nagy Újpesti Dózsáig, de mondhatnám a fantasztikus Intert, az Ajaxot, a Beckenbauer-féle Bayernt, az a közös, hogy a kezdőben hét-nyolc ember mindig ugyanaz volt.
– Nem riogatnám tovább az előző kapitánnyal, de Lothar Matthäus is szóról szóra ezt mondta, aztán a nagy kísérletezésben kipróbált több mint nyolcvan embert.
– Mennyit? Az nem stimmel, egy szakembernek látnia kell, kire számíthat, ennyit nem szabad próbálgatni! Nyolcvanat? Abszurdum! Itt, Belgiumban is előfordult, hogy az elődöm a tartalékok közé űzött valakit, de én megláttam benne a lehetőséget, éreztem, hogy használható, és meccseket nyert meg nekem. A szakmai tudás és a jó megérzések mellett a kapitánynak jó pszichológusnak is kell lennie, talán ez a legfontosabb. Emlékszem, az 1978-as világbajnokság előtt mindenki kritizálta szegény Baróti Lajost, miért a tizennegyedik helyezett Haladásból válogat. Mert nekem Kereki Zoltán a beállósom, mondta, és kitartott mellette. Aztán Kereki a görögök és a szovjetek ellen is fontos gólt szerzett. Szóval az ilyen megérzésekre és állandóságra utaltam az előbb. Ha megválasztanak, akkor mindenki, akit a futball előrelépése vezérel, a barátom, és meghallgatom a tanácsát, de én döntök. A mi időnkben nyilvánvalóan jobb volt a futball, de most is vannak tehetségek, csak meg kell keresni őket.

– Van-e idő körülnézni? Nyakunkon az Európa-bajnoki selejtező.
– Ez tény, de egy-másfél év alatt ki kell derülnie, kik alkalmasak a nagyobb feladatra, szóval, mire kétezer-nyolcban elkezdődnek a következő világbajnokság selejtezői, már összeállhat egy ütőképes csapat. Gyors, mozgékony futballisták kellenek. Ha kineveznek, sok játékost meg kell néznem, sok mindenkit meg kell hallgatnom, és az Eb-selejtezők jó vizsgaként szolgálnának.
– Belgiumban élve honnan tudja, kit érdemes megnézni? Ismeri például Vadócz Krisztiánt, Takács Ákost vagy Fülöp Mártont?
– Talán nem is baj, hogy kevésbé ismerem az embereket, így mindenki tiszta lappal indulhatna.
– Ígérem, utoljára mondom: Lothar Matthäus is ezt mondta. Kit tart az Európa-bajnoki selejtezőcsoportunk esélyesének? Kiket kell megelőznünk?
– Nem tudom, ki lehet a befutó. Tudja, hányan jutnak ki, és ki játszik pótselejtezőt?

– Olyat most senki. Az első kettő azonnal kvalifikálja magát.
– Szomorú, hogy az ötödik kalapból húztak bennünket, azt kell elérnünk, hogy onnan előbbre léphessünk. Ha sikerül, az mindenkinek jó. Az MLSZ-nek, mert lesz szponzor, a játékosnak, mert jobban eladhatja magát, az újságírónak, mert jobban fogy a lap, és a szurkolónak is – szóval mindenkinek. Ezért kell dolgoznunk.
– Legutóbb mikor ült kispadon?
– Tíz éve.