– A Győr és a Fradi ellen a felállt fal elleni támadásoknál sokszor tanácstalannak tűnt a DVSC. Miért?– Szerdán és vasárnap is remekül védekező csapat ellen játszottunk – mondta Szűcs Gabriella. – Mindenáron szerettünk volna pontot, pontokat szerezni, s a nagy akarástól görcsössé váltunk.
– Éppen akkor, amikor eldőlt, hogy biztosan ott lesz a csapat a felsőházi rájátszásban?– Az alapszakaszra kitűzött célt elértük, a sorozatos győzelmek után újabb sikerekre vágytunk. Sok támadásunkat elkapkodtuk. Erőlködtünk, pedig csak élvezni kellett volna a játékot.
– A statisztikából kiderül, hogy jó százalékkal lőtt, ám keveset vállalkozott.– A Győr ellen nem ment jól a játék, de igyekeztem túltenni magam rajta. Lehet, hogy bennem volt: ha vállalkozom, akkor be kell mennie a lövésnek. Most a Cornexi elleni szerdai Magyar Kupa-negyeddöntőre készülünk, arra pedig gondolni sem merek, hogy sorozatban harmadszor is kikapunk.
A Ferencváros válogatott balátlövője szerint csapata nemes bosszút akart állni az őszi egygólos fővárosi vereségért.
„Ezúttal sokkal jobban összpontosítottunk – mondta Tóth Tímea. – Az elején akadt némi gondom, mert a magas belső védők sáncolták a lövéseimet, de aztán megtaláltam a megoldást. Az ütemtelen közbelövésekkel nem tudtak mit kezdeni a debreceniek, így juthattam kilenc gólig. Ahogy átvettük a vezetést, a kezünkben tartottuk a mérkőzést, sikerültek a támadásaink, a védekezésünk és a kapusunk teljesítménye pedig kiemelkedő volt.”