Ha kemény a kispad, várja a páholy

A Barcelonánál mindenki pontosan érzi, mekkora lehetőség előtt áll a csapat, hiszen Frank Rijkaard alakulata a Stamford Bridge-en győzte le a Chelsea-t, amelynek most vagy két góllal kellene nyernie, vagy legalább három találatot szerezve kellene két vállra fektetnie a katalánokat a továbbjutáshoz. Ez a bravúr ebben az idényben csak az Atlético Madridnak sikerült (1–3), és ha már itt tartunk, a fővárosiakon kívül csak a Valencia és a Zaragoza úszta meg verés nélkül a Camp Nouban (2–2-t ért el mindkét csapat).



Rijkaard mester ennek ellenére óvatosságra intett mindenkit a klubnál, főleg azokat, akiket esetleg a bosszúvágy hajt a tavalyi fiaskó miatt (az előző kiírásban szintén a nyolcaddöntőben futott össze a két csapat, és akkor a katalánok húzták a rövidebbet). A jelek szerint a játékosok – legalábbis a nyilatkozatok szintjén – megértették a szakvezető intelmeit. „A szokásosnál is jobban kell koncentrálnunk, mert a Chelsea azonnal kihasználja a hibáinkat” – mondta például Edmilson, míg Víctor Valdés szerint: „Ha nem akarunk meglepetést, legalább olyan összeszedetten kell játszanunk, mint Londonban.”

Az aranyköpések mellett persze érdemben is készülnek a gránátvörös-kékek. A hírek szerint Rijkaard ugyanazt a tizenegyet küldi harcba, amellyel a Stamford Bridge-en nyert, azaz a hét végi bajnokit kihagyó Leo Messi is visszatér a csapatba. Itt kell megjegyezni, hogy a kis argentint Londonban színészkedéssel vádoló José Mourinhónak a Katalán Színházszövetség felajánlotta, hogy díszvendégként meghívják a tartomány bármelyik színházába, ha esetleg nem kívánna leülni a kispadra a nagy ütközet során – az invitálás ugyanis csak kedd estére érvényes.

De visszatérve a komolyabb témákhoz: azt, hogy mennyire fontos ütközet vár a Barcára, mutatja, hogy Carles Puyol, Oleguer és Rafa Márquez helye sem kérdőjeleződött meg, noha ők – csakúgy, mint a várhatóan a cserepadon kezdő Mark van Bommel – már két sárgával lépnek pályára, azaz megeshet, hogy adott esetben ki kell hagyniuk a negyeddöntő első mérkőzését.

A Chelsea részéről nyilatkozók vérmérséklettől függően többféle véleményt fogalmaztak meg arról, mekkora esélye van csapatuknak a továbbjutásra. Hogy van, az vélhetően nemcsak számukra, de mindenki számára világos. Annyi bizonyos, hogy az eltiltott Asier Del Horno és Michael Essien nem léphet pályára, Frank Lampard viszont könnyűszerrel felépülhet a meccsig.
„Hátrányban vagyunk, és riválisaink élvezhetik a hazai pálya mentális előnyét. Ez mellettük szól, de a futballban gyakoriak a meglepetések” – mondta szinte közömbösen José Mourinho.

Játékosai nem ilyen szárazon ítélik meg a sanszaikat. „Megvan a keretünk ahhoz, hogy megcsináljuk. Ha valaki, hát mi képesek vagyunk rá” – fogadkozott például a mostanában pazar formában futballozó Joe Cole.
„Eléggé magabiztosak vagyunk, annak ellenére, hogy az első mérkőzés nagyon kemény volt. A célunk a nyolc közé lépés” – jelentette ki Ricardo Carvalho.
Akad, aki óvatosabb. „A Camp Nouban csodára lesz szükségünk a siker eléréséhez. A Barca már azzal jobb helyzetbe került, hogy otthon játszhatja a visszavágót, londoni győzelmével pedig favoritnak tekinthetjük. Arra kell gondolnunk, hogy a katalánok kaptak már ki odahaza ebben az idényben, az Atlético Madrid mindössze néhány hete nyert ellenük. Szóval a helyükben nem írnám le a Chelsea csodatévő képességét” – fejtegette Hernán Crespo.
„A párharc nem lefutott, de csak akkor jöhet szóba a bravúr, ha végig tizenegyen leszünk a pályán. Óvatosnak kell lennünk” – jegyezte meg Petr Cech. Nehéz eldönteni, vajon tényleg a társait akarta figyelmeztetni, vagy pusztán ironizált…



---- José Mourinho, a Chelsea menedzsere a hét végén Bryan Robsonnak, a West Bromwich menedzserének az idegeivel játszott, hétfőn pedig már a Barcelona-szurkolókat hergelte.

Igaz, a katalán székhelyen nem ő kezdte a mocskolódást: amikor kilépett a fotocellás ajtó mögül a repülőtéren, az ott várakozó mintegy száz Barca-drukker azonnal szidni kezdte („Tolmács, tolmács” – skandálta a tömeg, arra utalva, hogy Mourinho anno Bobby Robson fordítójaként kezdte pályafutását a Sportingnál, majd folytatta a Barcánál). A tréner fütyörészve vonult keresztül a kordon mögé szorított tömegen, majd a busz biztonságából csókokat dobott feléjük, és megtapsolta őket. Ezzel még jobban felhúzta a barcelonaiakat, akik csak a masszív rendőri jelenlét miatt nem támadtak rá. A csók és a taps nem újkeletű hergelési módszer, Mourinho a tavalyi BL-kiírás során egyszer már eljátszotta ezt a barcásokkal – a Stamford Bridge-i visszavágó után…

S ha már szóba került a tavalyi párharc, említsük meg, hogy a hétfői spanyol lapokban Anders Frisk, az akkori első csata játékvezetője megerősítette: Mourinho vádjai, illetve a Chelsea-szurkolók halálos fenyegetései miatt hagyott fel a bíráskodással. ---- Két hete José Mourinho színészkedéssel vádolta meg Lionel Messit, akiről kiállították Asier del Hornót, a Chelsea játékosát, így a kis argentin közvetve elévülhetetlen érdemeket szerzett a Barcelona győzelmében.

– Mennyire érzi magát jó színésznek?
– Én még az iskolai színjátszókörben sem vettem részt soha – válaszolta hamiskás mosollyal a kis argentin. – Igaz, hogy minden tanév végén szerveztek valamilyen előadást, de én sohasem szerepeltem ezeken. Azért van némi élményem a színházzal kapcsolatban, ugyanis az egyik helyi színészt, Ricardo Darínt már láttam játszani, és miután később megismerkedtünk, jó barátok lettünk.

– Ezek szerint nem hozta ki a sodrából Mourinho. Van, amitől mégis elveszti a fejét?
– Az egyetlen inzultus, amitől elborul az agyam, ha valaki a vesztésre álló csapat egyik tagjának az arcába röhög. Egyszerűen nem tűröm, ha kigúnyolnak valakit csak azért, mert vesztésre áll.

– Arra vonatkozóan van tippje, miként nyerheti meg a Chelsea elleni párharcot a Barcelona?
– Talán a legfontosabb, hogy az angolok ne találjanak a kapunkba az első félidő alatt. Pontosan tudják, hogy a továbbjutásra úgy van a legnagyobb esélyük, ha már az első negyvenöt percben gólt szereznek. Mivel mi többnyire nem zárunk mérkőzést szerzett gól nélkül, voltaképpen csak a megszokott feladatainkat kell elvégeznünk.

– Igaz, hogy honfitársa, a chelsea-s Hernán Crespo valami különlegességgel készül az ön számára?
– Azt mondta, hogy meghív egy pecsenyére, ha kiesünk. Attól tartok, ez az invitálás későbbre marad, mert a Chelsea fog alulmaradni. Egyébként Hernán nagy arc és kiváló csatár.

– Tavaly ilyenkor még csak a lelátóról szemlélhette a két csapat csatáját. Hogyan élte át az akkori meccseket?
– Az első mérkőzést Barcelonában rendezték, és természetesen kint szorítottam a mieinknek a Camp Nouban. Kiváló atmoszféra volt a stadionban. A visszavágót a tévén néztem otthon a családommal. Sajnos akkor már nem volt annyira emelkedett a hangulat…