Inzaghit a mennyekbe emelték

Mint már említettük, a sajtó a mennyekbe emelte a Milant és a két gólt szerző (és tizenegyest kiharcoló) Pippo Inzaghit, így ideje idézni egy-két szalagcímet: „Milan – négy körte a Bayern hálójában”, „Inzaghi kétszer, Seva és Kaká egyszer talált be, így a németek csak annyit mondtak: kaputt” (La Gazzetta dello Sport); „Inzaghi euroshow-ja” (Tuttosport); „Nagyszerű Milan!” (Corriere dello Sport/Stadio).

Szóval, Inzaghi: akárcsak három és fél évvel ezelőtt, egy hűvös októberi estén, „Pippo” szerdán is két góllal keserítette el a Bayernért szorítók hadát (avagy örvendeztette meg a Milan táborát – nézőpont kérdése). Az amilyen nyüzüge, olyan akaratos, látszólag elpusztíthatatlan támadó amúgy az egyetlen a vörös-feketék korántsem tucatjátékosai közül, aki valamennyi sorozatban eredményes volt, amelyben a tavalyi BL-döntős az idén érdekelt: a nemzetközi porondon, a bajnokságban és az Olasz Kupában is legalább egyszer (egyébként többször…) beköszönt, amiért többek között a klub első embere, főállásban Olaszország miniszterelnöke, Silvio Berlusconi elismerő biccentését is kiérdemelte. Alfredo Di Stéfano BEK/BL Európa-rekordját szerdán adta át a múltnak (amint arról a 3 kérdés, 3 válasz rovatban maga a támadó is nyilatkozik), hazájában viszont már 2002. szeptember 24-e óta csúcstartó: a Deportivo La Corunának spanyol földön vágott mesterhármassal Alessandro Altobellit, illetőleg az 1982-es világbajnok 39-es mutatóját szorította a második helyre.

Ha valaki visszafogott volt Milánóban, akkor az Carlo Ancelotti, a Milan edzője, aki igyekezett tárgyilagosan elemezni a San Siróban történteket (persze, a meccs hősét ő is ajnározta…): „Győzelmünk a müncheni találkozó édesgyermeke volt, a mostani sikerünk az első mérkőzésen született meg. Akkor ugyanis a szélsőhátvédeink nem mentek eleget előre, a középpályán pedig gyengén védekeztünk, de a visszavágóra kijavítottuk ezeket a hibáinkat. Jól játszottunk, elégedett vagyok a látottakkal, és azt gondolom, hogy ez a siker sokáig kitörölhetetlen emlék lesz a szurkolók számára. Taktikailag tökéletesek voltunk, és pontosan az történt, amire számítottunk: a németek megpróbálták fizikai síkra terelni az összecsapást, de mi technikailag és szellemileg föléjük kerekedtünk. Pippo Inzaghi csodálatosan futballozott, ám a második félidőben elfáradt, ezért is kellett lecserélnem.”

Ezt követően Ancelotti már előre tekintett: „Az a lényeg, hogy gyorsan elfelejtsük ezt a meccset, és az előttünk álló vasárnapi rangadóra összpontosítsunk: a Juventus elleni találkozó legalább olyan nehéz lesz, mint a BL-összecsapás volt, sőt talán még nehezebb.”

---- LA GAZZETTA DELLO SPORT (olasz)
„Csodálatos Milan, kiütött Bayern. Álomszerű este, igazi Milan-éj. A legjobb csapat, amelyet a Bajnokok Ligája mostani kiírásában eddig láttunk.”

TUTTOSPORT (olasz)
„Szétmorzsolták a Bundesligát uraló Bayern Münchent. A nagyszerű Milan szép játékból és céltudatosságból is kioktatta riválisát.”

BILD (német)
„Hatalmas katasztrófa! A Bajnokok Ligája németmentes övezet lett. Olaszország egy hét alatt a földdel tett egyenlővé bennünket.”

SÜDDEUTSCHE ZEITUNG (német)
„Borzasztóan gyenge Bayernt láttunk, az elején úgy tűnt, mintha a játékosok a középkörben lakó rossz szellemtől félnének.”

CADENA SER (spanyol)
„Uli Hoenessnek és Karl-Heinz Rummeniggének végre fel kellene fognia, hogy a Bayern München csak edzőpartner a Bajnokok Ligájában.”

TVE (spanyol)
„A Bayern München teljessé tette a német futball fekete hetét. Németország már csak Európa második vonalába tartozik.” ---- A milánói este hőse, Filippo Inzaghi kis túlzással még órákkal a meccs után is válaszolgatott az újságírók kérdéseire. Az alábbiakban a vele készített interjúkból szemezgetünk.

– A két szerdai találattal együtt ötven gólt szerzett már a Bajnokok Ligájában, ezzel a világklasszis Alfredo Di Stéfanót hagyta le. Milyen érzés megelőzni egy ilyen mítoszt?
– Számomra megtiszteltetés, hogy megelőzhettem Di Stéfanót, de most nem a góljaim miatt vagyok boldog, hanem mert a Milan továbbjutott. Különben is, a csapattársaim nélkül én sem lennék olyan eredményes. Nagyszerű estén vagyunk túl, valamennyien jól játszottunk. Az ötven találatomért pedig köszönetet mondok a társaimnak, nemcsak a jelenlegieknek, hanem a régieknek is.

– A lelátón ott ült Marcello Lippi, az olasz válogatott szövetségi kapitánya is. Úgy érzi, hogy a mostani két góljával meg tudta győzni arról, hogy önnek is helye van a nemzeti együttesben?
– Az én dolgom, hogy gólokat rúgjak, az övé pedig, hogy összeállítsa a világbajnoki csapatot. Majd eldönti, kire esik a választása, nekem most csak a Milanra szabad összpontosítanom.

– Az elmúlt hetekben sokat javult a teljesítményük. Mi a titkuk?
– Ezt nem tudom megmondani, de az biztos, hogy nagyszerű formában vagyunk, én pedig már hónapok óta olyan estére vártam, mint a szerdai volt.

Olasz csapások a német kapusokra

Egy héten belül már a harmadik német kapus járt pórul Olaszországban, hiszen a múlt szerdán Jens Lehmann a válogatottban, most Oliver Kahn a Bayern Münchenben kapott négy gólt (mindkettő túlnyomórészt ártatlanul „szenvedett”), kettejük között pedig Tim Wiese (Werder Bremen) követett el a csapata továbbjutásába kerülő hibát.

Hogy mennyire nem Kahnon múlt a Bayern sorsa, bizonyítja, hogy – Bastian Schweinsteigerrel holtversenyben – ő kapta a legjobb (3.5) érdemjegyet a csapatból, nyolc mezőnyjátékos kalkulusa pedig legalább másféllel rosszabb volt az övénél.

„Nagyon elgondolkoztató, hogy mekkora különbség van az általunk eltervezettek és megvalósítottak között. Most mindannyiunknak, közösen kell kihúznunk a csapat szekerét a gödörből” – fogalmazott a kapus.