Három mérkőzés, három vereség – sokan jósoltak ilyen tavaszi rajtot a télen igencsak meggyengülő Diósgyőrnek. Miskolcon fogadkoznak: meglesz az első győzelem 2006-ban. A REAC látogat Diósgyőrbe…
Meggyesi Bálint
Egy játékos biztosan nagyon akarja a sikert ? ô Vitelki Zoltán
Meggyesi Bálint
Egy játékos biztosan nagyon akarja a sikert ? ô Vitelki Zoltán
„Rosszabbul játszunk, mint négy éve” – poénkodik valaki egy internetes hozzászólásban a diósgyőri szurkolók közül. Tény, az ősz egyik meglepetéscsapata a télen – az anyagi stabilitás megteremtése címszóval – elengedte meghatározó játékosait, és szakember, szurkoló egyaránt azt jósolta: nehéz napok várnak az alaposan meggyengülő DVTK-ra. Ráadásul az edzők is hajba kaptak: a pro-licenc nélkül dolgozó Zoran Kuntics és a „nyakára szerződtetett” Pajkos János nem jött ki egymással. Pajkos János maradhatott – vele együtt jött az eredménytelenség… A miskolciak a tavaszi nyitányon 3–2-re kikaptak Újpesten, majd 5–0-s vereségbe szaladtak bele Székesfehérvárott, szombaton pedig, az első hazai mérkőzésen sem sikerült a ponszerzés: a Vasas 2–0-ra győzött.
Mi lesz veled, Diósgyőr? Hogy élik meg a kialakult helyzetet azok, akik maradtak? A klub csapatkapitánya, a saját nevelésű Vitelki Zoltán kihagyta az angyalföldiek elleni ütközetet, de a következő bajnokin már számíthat rá Pajkos János vezetőedző.
– Gondolom, nincs fesztiválhangulat az öltözőben… – Nem, nem is lehet – mondta Vitelki Zoltán. – A légkör olyan, mint amilyen három vereség után lehet. Nem szabad csüggednünk sem, sok mérkőzés vár még ránk, fel kell emelni a fejünket.
– A télen alapos változáson ment keresztül a csapat. A felkészülés során összeállhat egy új csapat? – Sokféle együttesben szerepeltem már csak itt, Diósgyőrben. Valahogy mindig összeálltunk, és szerintem Pajkos János személye a garancia arra, most is kialakul egy ütőképes gárda.
– A drukker, legyen bármily elfogult, látja, hogy meggyengült a keret, butaság lenne csodát várni. – Senki nem hülye, nyilván, látom én is az internetes hozzászólásokat, még türelmesek a szurkolók, de tudom, hogy nem sokáig. Joggal várják el tőlünk, hogy felszántsuk a pályát. Újpesten, amikor három nulla után felálltunk, két gólt lőttünk, és úgy éreztem, erővel is jobban bírjuk a hajrát, optimista voltam, de Fehérvárott az eredmény mellett a játék is elkeserítő volt. A Vasas? Kívülről úgy láttam, az irreális talajon a szerencse döntött, és mi most pechesek voltunk.
– Ön csak tudja, mi a baj a mostani csapattal. – Tehetséges fiatalok játszanak, de talán még nem bírják el a terhet, amelyet cipelni kell. Az élvonalban muszáj mindig bizonyítani, a hasonló tudású csapatok küzdelmét egy-egy hiba mellett az is eldöntheti, ki bízik jobban a sikerben. Azt hiszem, mi még nem hiszünk eléggé magunkban, pedig ez fontos dolog: meg kell győznünk magunkat, hogy nem vagyunk olyan roszszak, bárkit elkaphatunk.
– A tabellára nézve, a REAC ellen otthon van esélyük. – Ebben a helyzetben bárki jöhetne, azt mondanám: nyernünk kell. A rákospalotaiak is három vereséggel indultak, mi is, mindkét csapat kellően fel lesz tüzelve. Nyernünk kell – de ehhez el kell hitetnünk magunkkal azt, hogy győzhetünk… Hogy képesek vagyunk erre.