A férfias kihívás

– Az ominózus vb-meccsen egy gólt sem adott meg az afrikai csapatnak. Továbbra sincs hír arról, hogy önről utcát akarnának elnevezni Kamerunban...
– Nem baj. Kibírom valahogyan.

– Volt annak a mérkőzésnek utóélete?
– Hacsak az nem, hogy a FIFA oktatófilmjében nyolc mozzanatot mutattak be a döntéseimről, valamennyivel egyetértve, és csak egy van közöttük, amelyet ma másként ítélnék meg. Igaz, ez a meg nem adott gól előtti szituáció, ma már nem fújnám be lökésnek.

– Miért vonult vissza fiatalon, negyvennégy évesen, 1998-ban?
– Azt tudtam, hogy a következő világbajnokságra nem juthatok ki a korom miatt, ezért azt gondoltam, elállok a fiatalabbak útjából, hadd kapjanak ők is lehetőséget. A világbajnokság után az ősszel még kaptam remek meccseket, majd decemberben a Real Madrid stadionjában befejeztem a pályafutásomat. A számításom annyiban azért nem vált be, hogy az utódok nem tolongtak a nyomomban, máig az a madridi meccs az utolsó, amelyet magyar bíró vezetett a Bajnokok Ligájában.

– Az igaz, hogy Fejér megyei elnökként a káoszból teremtett tökéletes rendet?
– Nem szívesen minősítem a saját munkámat, az viszont tény, hogy amikor átvettem a bizottság vezetését, százkét játékvezető működött a megyében, jelenleg százhatvanhárman vannak, és nyugodtan mondhatom, a küldési rendszert, a pénzügyi elszámolást, a technikai hálózatot tekintve talán a legjobb megye vagyunk az országban.

– Mit tud mondani a fiataloknak, akiket rá akar venni a játékvezetésre? Mi abban a vonzó, hogy mindenki utálja, mindenki hülyézi, és rossz esetben akár meg is veri?
– Ha így nézi, akkor semmi, de higgye el, vannak más szempontok is. Akik játszottak, és nem akarnak elszakadni a sportágtól, azoknak a játékvezetés kiváló lehetőség. Sajnos ma ez nemcsak időtöltés, hanem pénzkereseti forrás is. Nemegyszer előfordult a megyében, hogy büntetni kellett valamelyik játékvezetőt, aki kétségbeesetten hívott, hogy az eltiltás érzékenyen érinti a családi kasszát. Mindenesetre a bíráskodás kihívás, és egy férfi számára minden kihívásnak vonzónak kell lennie.

– Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó játékvezető legyen?
– Négy feltételnek mindenféleképpen meg kell felelnie, ez a magabiztosság, a határozottság, az alázat és a szerénység. Akinél bármelyik hiányzik, az nagyon nehezen tudja elfogadtatni magát ebben a szakmában.

– És az, hogy meg tudja ítélni helyesen, mondjuk, a tizenegyest?
– Az magától értetődik. Ugyanakkor azt mondom, a faultot szinte bármelyik játékvezető képes megítélni, de az elfogadottság, a hitelesség nem ezen múlik. Személyiségre is szükség van ahhoz, hogy valaki kézben tudjon tartani egy mérkőzést, és hogy kivívja a játékosok és az edzők tiszteletét.

– Az elmúlt hónapok, hetek nagy tévedései nem azt sejtetik, hogy a szabálytalanságok megítélésével is akadnak gondok?
– El kell ismernem, valóban súlyosan hibáztak a játékvezetők, és e mellett a hibák mellett nem mehetünk el szó nélkül.

– Elődje, Puhl Sándor sem ment el, beismerte a hibákat, és a szankciók sem maradtak el.
– Ezután sem maradnak el, de ezentúl nem hozzuk nyilvánosságra, hogy kit és mennyi időre pihentetünk vagy teszünk ki a keretből. Aki figyeli a küldéseket, az úgyis rájön magától. Azt kérem, bízzanak bennem, elég kemény vezető vagyok, nem hunyok szemet a kirívó tévedések felett, de nem akarom a hibázó játékvezetők miatt a többieket is kiszolgáltatni a könnyen általánosító közönségnek. A hibák kiküszöböléséhez pedig önkritikára is szükség lenne, de az eddigi tapasztalataim alapján a játékvezetőinknek nem ez a legjellemzőbb tulajdonságuk.

– Ha már szóba jött a nyilvánosság: megengedi a játékvezetőknek, hogy nyilatkozzanak?
– Természetesen. Én ugyan nem javaslom, hogy az ítéleteikről közvetlenül a mérkőzés lefújása után beszéljenek, de rájuk bízom, mindenki nyilatkozhat a szándéka és a józan belátása szerint.

– Kívülről nehéz megítélni, de úgy látom, a játékvezetők, a játékosok és az edzők kapcsolatát kínos merevség, a háromnál is több lépés távolság jellemzi szemben azzal, amit a külföldi mecscseken látunk, amikor egy-egy rövid vita után akár össze is ölelkezik egy pillanatra a bíró és az edző. Túl azon, hogy ez a ridegség nélkülözi az emberi érzéseket, gátja lehet annak is, hogy a futball említett szereplői őszintén megbeszélhessék egymással a problémákat. Csak azt érik el, hogy mindenki hordozza magában a sérelmeit.
– Ezt szóról szóra elmondhattam volna én is, tökéletesen egyetértek vele. Egyik első teendőm az lesz, hogy április végéig leülök mindegyik klub vezetőjével, hogy megbeszéljük ezeket a problémákat. A legfontosabb az, hogy megteremtsük a kölcsönös bizalmat, mert az együttműködéshez valóban változnia kell a légkörnek. Nekik, például, el kell hinniük, hogy a játékvezetők nem csalók. Azt is elmondom nekik, hogyan lehet megnyerni egy játékvezető jóindulatát, a játékvezetőket pedig arra tanítom, hogy bízzanak a játékosokban, és igyekezzenek őket maguk mellé állítani. Aki erre nem képes, az remegő lábbal megy ki a mérkőzésre, és így nagyobb az esélye a hibázásra.

– A klubokban pedig nyilván elmondják majd, hogy egyes játékvezetők elfogadhatatlan stílusban beszélnek a játékosokkal, mi több, gyakran provokálják is őket.
– Ezzel a váddal az a legnagyobb baj, hogy sajnos igaz. Pedig a határozottság és az udvariasság nem zárja ki egymást, és megígérem, ha valakiről ez kiderül, annak nem lesz bocsánat.

– És mit tehet azért, hogy minél kevesebb játékvezetői tévedés borzolja a kedélyeket?
– Először is a jelenlegi élvonalbeli keretben szereplő játékvezetők magabiztosságát szeretném egészségessé tenni. Ez a keret most bebetonozottnak tűnik, és ez a helyzet elkényelmesítette a bírókat, márpedig hamarosan változások lesznek. Emellett erősebben kontrollálom a mérkőzésre történő felkészülést is. Az nem fogadható el, hogy a játékvezető a mérkőzés helyszínére vezetve végigtelefonálja az utat, és a fejében nyüzsgő gondokkal esik be a meccsre, mint ahogyan az is tűrhetetlen, hogy fél órával a kezdés előtt még nincs átöltözve, viccelődik a partjelzőkkel, egyszóval nem hangolódik rá a mérkőzésre, hanem a barátokkal vagy a barátnőjével beszélget.

– Ha át akarja alakítani a keretet, adódik a kérdés, hogy: kikre támaszkodhat? Milyen a játékvezetői utánpótlás?
– A figyelmem javát a másodosztályban működő bírókra fordítom. Az élvonalbeli játékvezetők szem előtt vannak, a televízióban is láthatjuk, hogyan végzik a munkájukat, de egy szinttel lejjebb már sok az ismeretlen. Alaposan meg kell nézni őket is, hadd lássuk, hogy kik azok, akik nagyobb feladatok elvégzésére is képesek. Átalakítjuk az utánpótlásképzés rendszerét is, két bázist, egy keletit és egy nyugatit hozunk létre, és ezekben a legtehetségesebb fiatalokat rendszeresen fogjuk képezni. Az eddigi gyakorlattól eltérően az is előfordulhat, hogy az egyik megyéből többen is bekerülnek ebbe a körbe, máshonnan pedig senki sem.

– Tehát jönnek a fiatalok?
– Nem erről van szó. Én nem vagyok híve a látványos fiatalításnak, a mi szakmánkban nem a kor számít. A mi dolgunk az, hogy segítsük a csapatokat, és ezt akkor teszszük a leghatásosabban, ha érett, tapasztalt és felkészült játékvezetőket küldünk a mérkőzéseikre, akik a legkisebb hibaszázalékkal végzik a dolgukat. Egy húszéves siheder, legyen bármilyen tehetséges, egész egyszerűn nem hiteles a harmincéves futballisták között, és a terveim szerint a közeljövőben néhány harmincöt év körüli játékvezetővel is megerősítjük a keretet.

– Kik lesznek az új bizottságban a munkatársai? Puhl Sándorra, például, számít?
– Természetesen. A helyettesem Huták Antal, a korábbi kiváló FIFA-játékvezető lesz, és az ellenőrök irányítása is az ő feladata lesz. Az utánpótlást és az oktatást Piller Sándor felügyeli. Két régiófelelőst kértem még fel a közös munkára, Hajdú Attilát keletről, Hamar Lászlót pedig nyugatról. Ők azért fontosak, mert nem csak az élvonal tartozik hozzám. Én úgy érzem, háromezer magyar játékvezetőnek vagyok a főnöke, és nagyon számítok a megyei elnökök segítségére. Puhl Sándor a magyar játékvezetők nemzetközi menedzselését vállalta el, a FIFA játékvezetői bizottságának a tagjaként rengeteget segíthet nekünk, és ő tesz majd javaslatot arra is, hogy kik alkossák a magyar FIFA-keretet.

– Sokan azt feltételezték, önök ketten aligha tudnak majd együtt dolgozni.
– Ez nem igaz. Tavaly, például, Sándor keresett meg, kapcsolódjak be a munkába, és másnak nem biztos, hogy igent mondtam volna. Tudomásul kell venni, hogy ő szakmailag megkérdőjelezhetetlen, most én kértem meg, hogy segítsen, és ő kapásból beleegyezett.

– Új elnökként mit tud ígérni a szurkolóknak? Megszűnnek a tévedések?
– Olyan nincs. Tévedés mindig lesz, hiszen emberek vagyunk, és minden ember hibázik. Egy edző sem ígérheti meg, hogy a csatára ezentúl minden helyzetből gólt lő. Azt viszont megígérhetem, hogy oktatással, továbbképzéssel és ha kell, szankciókkal mindent elkövetünk a hibák kiküszöböléséért. Tudja: határozottság, magabiztosság, alázat és szerénység. Mi a futballt akarjuk szolgálni, és a mi érdekünk is, hogy sohase legyünk főszereplők.