A Domino-BHSE-Polo női együttese két olasz csapatot, köztük a címvédőt kiejtve jutott el a LEN-kupa négyes döntőjéig. A piros-fehérek örökmozgó szélsője, Valkay Ágnes jelentős részt vállalt a sikerből.
Meggyesi Bálint
A mérkôzésenként kilométereket úszó Valkay Ágnes a torna elôtt még tompának érezte magát, a meccsláz aztán mindent félresöpört
Meggyesi Bálint
A mérkôzésenként kilométereket úszó Valkay Ágnes a torna elôtt még tompának érezte magát, a meccsláz aztán mindent félresöpört
Nem fogadta kegyeibe Fortuna a Dominót a sorsoláskor, hiszen a selejtezőben az olasz ezüstérmessel, a Fiorentinával kellett megbirkóznia a továbbjutást érő elsőségért, a középdöntőben pedig a legutóbbi két LEN-kupa-sorozat győztese, a szintén itáliai Ortigia állta el az útját – no meg két további kemény vetélytárs, az orosz SZKIF Moszkva és a holland Ravijn. Nos, Valkay a Fiorentinának négy, a Ravijnnak egy, a Moszkvának öt, az Ortigiának egy gólt lőtt, mi több, hihetetlen mennyiségű munkát végzett: bekkelt, hol itt, hol ott tűnt fel, beszáguldozta az egész medencét.
– Eszébe jutott a vasárnapi derbi közben, hogy ha nagyon megverik az Ortigiát, nemcsak csoportelsők lesznek, hanem el is búcsúztatják a címvédőt? – A harmadik negyed közepén odasúgtam Pelle Anikónak, hogy még el is szállhatnak az olaszok. Nem volt benne a meccsben, hogy kiengedjük a kezünkből az irányítást, egyszerűen nem adtunk esélyt.
– Milyen csodafegyvert alkalmaztak? Vagy csak az Ortigia került olyan mély hullámvölgybe, mint az első napon a Domino a Ravijn ellen? – Fantasztikus csapatmunkát végeztünk, amivel nem tudott mit kezdeni a kanadaiakkal megerősített ellenfél. Védekezésben talán még sohasem teljesítettünk ilyen magas szinten, ami demoralizálta az olaszokat. A hatgólos különbség kialakulásában pedig az is szerepet játszott, hogy rengeteg kapufát lőttek Lorenzék, nem volt szerencséjük se.
– Hogy bírja ilyen iramban a meccseket? Tisztában van vele, hány kilométert úszik a négyszer nyolc perc alatt? – Nem tudom, de a munkabíró képességemet kiskoromból hoztam magammal. Annak idején előfordult, hogy egy hétvégén öt-hat meccset is lejátszottam. Érdekes, a torna előtt fáradtnak éreztem magam, de a meccsláz, a győzni akarás eltüntette a tompaságot.
– Őszintén, megijedt a hollandoktól hosszabbításban elszenvedett vereségtől? – Nem tagadom, igen. Nem tudtam, miként reagál a csapat a rögtön kapott nagy pofonra. Bíztam benne, hogy jótékonyan hat, és szerencsére így is lett. Nem is baj, hogy így alakult, hiszen szeptember óta mindössze egyszer veszítettünk, mégpedig a Dunaújváros ellen az Elco-kupán.
– A másik csoportból a tavalyi második helyezett, az Uralocska Zlatoszt ugyanolyan körülmények között esett ki, mint az Ortigia, így a görög Glyfada és az olasz Florentia jutott a final fourba. Mit vár az éremharctól? – A Florentia egyértelműen gyengébb, mint a Fiorentina, amelyet legyőztünk. A Glyfadát is simán vertük az Elco-kupán, bár ha Athénban rendezik meg a négyes döntőt, nem lesz könnyű ellene. A hollandokat pedig még egyszer nem engedjük nyerni, felkészülünk a gyilkos emberfogásukból.
– Akkor el is jutottunk az aranyéremig. – Valóban... De sokat is várok a közeljövőtől. ---- A ---- &