Visszafelé sülhet el az ágyú

Azt gondolná az ember, hogy a mesébe illő tavaszi hadjárat és a nyáron nyíló új stadion okozta élmények közepette az Arsenal alkalmazottainál nincs boldogabb a földön, ehhez képest rázós napok várhatnak rájuk. Tudniillik zavaros ügyek szegélyezik az „ágyúsok” és a Beveren évek óta prosperáló, ám idén márciusban véget érő együttműködését. A kis belga és a nagy angol klub rendszeresen játszott egymással edzőmecscseket, mellesleg módszeresen cserélgette játékosait: az Arsenal olykor kikölcsönözte a folyamatos játékra vágyó peremembereit, viszonzásképpen a Beveren a Highburybe irányította legjobbjait.

A kooperációnak egy nehéz időszak volt a kezdete: 2001-ben a Beveren a csőd szélén állt. A főnökség ekkor gyakorlatilag lecserélte az egész keretet: megvált a hazai játékosoktól, és az akkori minősítés szerint nevesincs emberekkel töltötte fel a létszámot. Utóbbiak egy elefántcsontparti akadémiáról jöttek – a belga rendőrség pedig élt a gyanúval, hogy az orosz maffia van a manőver mögött, s így mossa tisztára pénzét: erről a verzióról azonban hamar kiderült, hogy hamis. Viszont egy Goal nevű cég egymillió fontot adományozott a klubnak, stabilizálva a pénzügyi helyzetet. „Egy ismeretlen vállalat csak úgy egymillió fontot fektetett egy kétes jövőjű egyesületbe. Ezt mi elég bizarrnak véltük” – mondta Christian du Four, a flamand város, Dendermonde egyik vizsgálóbírája. Az érdekességek nyomán meginduló kutatás végül arra a következtetésre jutott, hogy az az egymillió az Arsenaltól származik. Merthogy: a Goalt és az egész gazdasági csomagot is részben Jean-Marc Guillou, egykori francia válogatott rakta össze. Aki mellesleg Arséne Wenger személyes jó barátja. Wenger ugyanis tőle kapta első edzői megbízatását, amikor Guillou sportigazgatóként felvette őt másodedzőnek Cannes-ban, majd az a Monaco adott anyagi támogatást Guillounak a már citált akadémia megalapításához, amelynek Wenger volt a mestere. Amikor Wenger elhagyta a hercegséget, a Monaco sem utalt többet, így Guillou és tíz társa saját maga finanszírozta tovább a focisulit, azzal a reménnyel, hogy majdan többszörös haszonnal passzolhatják el Európába a kinevelt tálentumokat. Hogy, hogy nem, a tízek tagja volt Wenger is, aki egymaga 300 ezer fontot tett a közösbe, de saját bevallása szerint ez inkább volt adomány, mintsem befektetés. 2002-ben aztán Kolo Touré ebből az iskolából igazolt az Arsenalhoz – ahol akkor és azóta is Wenger a menedzser.

De vissza Belgiumba! Időközben Guillou kereste azt a helyet az öreg kontinensen, ahol megmutathatná Afrikában nevelgetett legjobbjait, s így talált rá a Beverenre éppen a kritikus időben – sportigazgató lett belőle –, Belgiumban ugyanis elég lazák a sportszabályok ahhoz, hogy két éven belül EU-s útlevélhez lehessen jutni. Hamarosan az Arsenallal is megegyeztek a belgák a kölcsönös segítségnyújtásban, ám Nagy-Britanniában elsőre nem nagyon értették, hogy az angoloknak mi a jó ebben az üzletben… A legutóbbi epizód Emmanuel Eboué átigazolása volt 1.5 millió fontért.

A BBC egyik legfelkapottabb hírműsora, a Newsnight által prezentált történet egyelőre itt tart. Az Arsenal eddigi reakciója az alábbi közleményben merült ki. „A klub megerősíti, hogy sem közvetlen, sem közvetett módon nem tulajdonolt részvényeket a Beverenben, így semmi hatása sem volt annak működésére. 2001-ben 1 570 703 eurónyi kölcsönt nyújtottunk annak a konzorciumnak, amelynek célja a Beveren pénzügyi stabilizációja volt. Az Arsenal összes alkalmazottja mindig is a vonatkozó törvények és szabályok szellemében járt el, a Beveren, az Arsenal és a széles labdarúgó-társadalom érdekében.” Mindazonáltal a nemzetközi előírások úgy szólnak, hogy azonos jogi vagy természetes személy nem tulajdonolhat két európai klubot egy időben, úgyhogy az FA most azt vizsgálja majd, hogy ez az ügylet nem lépett-e túl ezen a határon – aztán, ha kell, jelent a FIFA-nak. A lehetséges szankciók a vaskos pénzbüntetéstől a Premiershipből, illetve a Bajnokok Ligájából való kizárásig terjedhetnek.

A fentiekhez mérten az már szinte semmiség, hogy az FA vezérkarából kiszavazták az Arsenal alelnökét, David Deint, akinek jókora hatása volt az ügymenetre, például ő bírta rá a szövetségi kapitányt kereső csapatot, hogy Luiz Felipe Scolarinak ajánlják fel az állást. Ez az ötlet balul sült el, az angol edzőt akarók pedig Deinnek estek. Az utolsó ínyencfalat: Dein utóda a Manchester United igazgatója, David Gill lett…